A Nap színe Pekingben

Merthogy ez volt számomra a legmegdöbbentőbb. Szeptember elején vetett Kína felé a táncrendem, nagyjából másfél napom volt körülnézni. Az éjszakai úttal, meg a jetlaggel megfejelve ez csak a Tienanmen térre és a Tiltott Városra volt elég, de a méretek miatt ez pont kitöltötte az időmet. Ugyanis mindkét célpont hektárokban mérhető.

Már a városba befelé buszozva is egyértelmű volt, hogy itt más mértékegységekkel dolgoznak, mint a kis ékszerdoboz-jellegű Svájcban, de még akár Európa nagy részén is. Leginkább Moszkvára emlékeztetett a városkép, széles, soksávos utcák, magas, szürke épületek, és nem úgy batárméretű minden, mint Amerikában... valahogy ezt kelet felé máshogy csinálják.

Távol-keleti modernitás

Ismerős stílus

Új idők

És hát amit nehezen hittem el.

Reggelre értünk oda, a buszon ücsörögve úgy sejtettem, felhős idő van, aztán a szobám ablakából láttam először azt a halvány tojássárgáját az égen, mikor szunyáláshoz készülődve behúztam a függönyt. Aztán mégiscsak vissza, megint kibámultam. Aztán még kétszer. Kínában, különösen a nagyvárosokban komoly gond a szmog és a levegőszennyezettség. Szemmel láthatóan.

Egy gyors 'beauty sleep' után délután elindultam a Tienanmen tér felé. A metrón nem nagyon láttam más külföldit, ezen kicsit meglepődtem, mert Thaiföldön vagy Japánban mindig akadtak, de azét a turistalátványosságok környékén már nem voltam egyedül.

A Tiltott Város bejárata – a térrel szemben található

Térképes segítség - bekeretezett a Tienanmen, tőle északra,
a vizesárokkal körbevett rész pedig a Tiltott Város területe

Mielőtt elindulhattam volna konkrétan a tér bejárata felé – körbe van kerítve, meg biztonsági ellenőrzés is van, nem lehet csak úgy begrasszálni, nem is beszélve a 4-5 sávnyi autóról, ami a Tiltott Város és a Tienanmen között jön-megy – szóval még ez előtt, többen is megállítottak. Olvastam róla korábban, hogy ez gyakran előfordul külföldiekkel, mert a szintén turistaként erre járó, az ország más tájairól érkező kínaiak sokszor itt találkoznak először más népekkel és részben érdeklődnek, részben vendégszeretetüket akarják kinyilvánítani, de olyan is van, aki csak angolul szeretne beszélgetni egy kicsit és élvezi, hogy megérti valaki egy másik nyelven. Fél óra alatt öt különböző emberrel beszélgettem, mindegyik nagyon kedves volt és mindenáron meg akart invitálni egy-egy kávéra/kólára, de megköszöntem szépen és mondtam, hogy én inkább körülnéznék a látnivalók között. Egyikük mondta, hogy szívesen elkísér és magyaráz egy kicsit, mert ő már harmadszor jár itt Pekingben és talán tud valami érdemeset mutatni. Elsétáltunk a Tiltott város oldala mentén, meg betértünk a kis utcákba is mellette, aztán a lány megszomjazott, ő is meginvitált egy kólára, szépen megköszöntem, de mondtam neki, hogy én még sétálnék (úton voltunk vagy 20 perce). Így botlottam bele egy kisebb parkba :)

Fűzfák

Dzsungel

Bambuszút

Kifelé jövet még a kis utcákban is találtam apróságokat

És utcára kilógó háztartásokat is :)

A kis utcákból álló negyedeket Hutong-nak hívják, ezek Peking eredeti lakóterületei, sajnos egyre nehezebben tartják magukat a modern idők monumentális átalakításaival szemben. Mivel a népsűrűség elképesztően magas, muszáj minden helyet kihasználni, az apró házakkal teli Hutongok pedig nem éppen alkalmasak a növekvő lakosság befogadására. Mindazonáltal igyekeznek belőlük megőrizni annyit, amennyit csak lehet műemlék gyanánt.

És akkor most a monumentalitásról. Visszagyalogoltam a Tienanmen-tér egyik metrómegállójához (kettő is van, az egyik a tér egyik sarkán, a másik a másikon található, akkora), át az aluljárón (újabb két érdeklődés, hogy honnan jöttem, hányadszor vagyok itt és van-e kedvem egy kólához) és már caplattam is a tér egyik oldalsó bejárata felé.

Az öt sáv túloldalán

Fátyolos napsütés

Félig felhőtakarásban – ekkor mertem csak biztos lenni abban,
hogy eddig nem volt felhő mögött…

A teret hatalmas épületek veszik körül,
ez éppen a Nemzeti Múzeum

A Nép Hőseinek Emlékműve

Modern körítéssel

Furcsa érzéssel tölt el a kijelzőkön látható égszínkék –
ami köszönőviszonyban sincs a felette levő ég színével

Fáradt utazók

Hazafelé menet beugrottam még egy élelmiszerboltba – ezt mindig meg szoktam tenni, egyrészt kíváncsi vagyok az árakra, másrészt arra, hogy milyen termékek melyik országokban vannak jelen. Itt a húspult tett rám mély benyomást (beletesznek minden tücsköt-bogarat, szinte szó szerint), olyannyira, hogy utána egy hétig nem merült fel bennem, hogy bármilyen állatot egyek. Fotó nem készült, nem célom a vegetarianizmus ilyen módon történő terjesztése.

Inkább nézzétek meg a munkából
hazaigyekvő koraesti csúcsforgalmat!

Welcome to China!