Egy kis munkaügyi beszámoló, hogy
ne mindig csak utazzunk. Sokan kérdezitek, mennyi időm van egy-egy másik
helyen, mit látok más városokból. Nos, van a turnaround, nevéből fakadóan „odamegyünk,
utasok ki, takarítócsapat (cleaning team) be, villámgyors takarítás, ki, másik
kupac utas be, sicc vissza”. Ilyenkor a minimum 40 perc, nagy forgalmú
reptereken (pl. Párizs vagy London) inkább 50 perc. Általában van idő szusszanni is
egy kicsit, enni valamit, beszélgetni a földiekkel. Utóbbi nagyon vicces, mert
általában az adott országra nagyon jellemző a cleaning team – Mallorcán harsány
cseverészés közben Hola-val köszönnek, miközben besereglenek a gépbe, a britek
állandóan az időjárásért kérnek elnézést, ízes brit akcentussal; a görögök és a
spanyolok állandóan udvarolnak, a szlávok jellegzetes akcentussal beszélik az
angolt (különösen Moszkvában), a törökök közül meg csak minden második képes
idegen nyelven megszólalni. Nizzában vagy Párizsban személyes sértésnek veszik
a Hello!-t, maradjunk csak a Bonjour!-nál… Egyébként a franciám kezd végre
fejlődni, mivel kénytelen vagyok használni egyre többször :) Szóval érdekes dolgokat
lehet még ilyen rövid idő alatt is tapasztalni, sőt néha a kilátás sem rossz :)
Hajnalodik – London Heathrow Airport
Tükör a hátsó konyhácska (galley) falán – benne pedig Barcelona reptere
Utóbbi katalánul: Aeroport de
Barcelona – el Prat, spanyolul pedig: Aeropuerto de Barcelona-El Prat. Érdekes,
hogy itt ugyanannak az újságnak spanyol és katalán nyelvű változata is érkezik
a business class-hoz, van hogy az egyik népszerűbb, van hogy a másik :)
A másik lehetőség világlátásra a nightstop,
amikor is az adott városban alszik az ember, aztán másnap dolgozik tovább. Ilyenkor
érdemes körülnézni - azért mindig van rá néhány óra, és mint az a blogból is látszott,
valamiért nekem Athént dobta a gép az elmúlt két hónapban többször is (a
megúszhatatlan és gyakori Genf mellett). Múlt héten is jártam Göröghonban és miután már kivégeztem a látnivalókat, lezizzentünk egy kolleginával
tengerpartra (villlamossal) és a nyugágyakon ücsörögve rágtunk egy-egy
szendvicset vacsorára.
Utána én még sétáltam egy kicsit
a víz szélében – ki nem hagyom, ha már itt vagyok :) Közben persze a
tengerparti view-nak is örvendeztünk, szerencsémre nem én voltam az egyetlen
sósvízrajongó.
Végül olyan este 7 felé el
kellett indulnunk vissza, mivel a másnap reggeli, helyi idő szerint 7:30-as
indulás 4:45-ös kelést jelentett, ami svájci idő szerint 3:45… Igen, ez is
része dolognak, lassan a nap bármelyik szakában képes vagyok maximálisan éber állapotban
dolgozni, de mélyen aludni is. Ez nagy eredmény, tekintve bagoly-hajlamaimat – melyet
az egyetem hat éve alatt sikerült magas szintre fejleszteni. No nem annyira,
mint tényleges Bagolynak (képes reggel 6-7-ig dolgozni, ha nagyon pörög az agya), oszt
csodálkozik, ha nehéz délben vagy délután kettőkor felkelni... No, szóval észen
kell lenni, hogy mikor és mennyit alszik az ember ilyen munka mellett, de azért
nem vállalhatatlan a dolog :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése