Bagoly à Genève

Mivel viszonylag gyakran megfordulok Genfben, Bagoly vállalkozott rá, hogy megtekinti, hol is töltöm ilyenkor az időmet. Ő is arra a következtetésre jutott, hogy ez egy másik Svájc, de erről majd mesél ő előbb-utóbb.

Némi szervezés után Bagolyt (Baglyot?) összeszedtem a Cornavin pályaudvaron, kerestünk kaját (mi mást???), betoltuk a pizzákat és utána nekiindultunk a városnak. Lesétáltunk a tópartra, megtekintendő a Jet d’eau-t, mégiscsak ez Genf jelképe.

Tóval

 Házakkal

Égbolttal

Bagoly tériszonyos léte ellenére általában szeret magasra mászni, ezért a belvárosi séta után elindultunk a Mont du Salève felé, melyet a turista szakzsargonban a „The Balcony of Geneva” névvel illetnek. Genftől nyugatra található, geográfiailag az Elő-Alpokhoz sorolják, geológiailag viszont a Jura hegység része (ez Svájc nyugati részén húzódik). Mészkő, szóval Sztupy ehemalige mészkődetektora itt garantáltan kiakadna, Tominak pedig csak komoly lelki felkészülés után javasolnám a helyszín meglátogatását.

Így fest – a kép korábbi, most nem volt ennyire szép időnk végig.

Szélesvászon – a középső nagy hupli a Saléve (en.wikipedia.org)

Szóval kisilabizáltuk, hogy melyik busszal kell menni, megkerestük a legközelebbi megállót (én kértem útbaigazítást franciául és a válaszban mindent meg is értettem, elsőre, jihááá), aztán elindultunk felfelé. A 8-as busz végállomása tulajdonképpen egy Genf melletti kisváros, Veyrier. Innen gyalog kell továbbmenni a téléphérique (felvonó) felé, első körben át a határállomáson, merthogy a Salève már Franciaországban van. Hirtelen belémnyillalt, hogy nincs nálam útlevél, de aztán rájöttem, hogy elég a személyi is, tíz perccel később pedig az „ajtó-ablak csukva, redőny lehúzva, határőr sehol” határállomásnál ez is szükségtelennek bizonyult. Szóval átsétáltunk Franciaországba, így már felvehetem a listára a gyalog történő határátlépést is, eddig ilyen nem volt :) Az utcatáblák megváltoztak, de körülbelül ennyit lehetett észlelni abból, hogy másik országban vagyunk. Egészen addig, amíg a téléphérique alsó végállomásán nem mondták azt, hogy 10 perc múlva megy a járgány és 12 perc múlva sehol senki nem volt, majd megérkeztek a BMX-es helyi srácok (fülig sárosan, de elég komolyan felszerelve, valószínűleg elég durva utak lehetnek lefelé), szóval először beszállította őket az időközben megérkező télépherique-es néni, majd 20 perccel az jegyvétel után elindultunk felfelé.

Magasodik

 Kőbánya

A svájci időszámítás és a mániákus pontosság a határon elakadt, ezt lefelé is megtapasztalhattuk – este hétkor jött volna le az utolsó, de még 19:27-kor is közlekedtek a kabinok :) Fent volt egy fél óránk körülnézni, szép tiszta időben nagyon jó lehet innen a kilátás. Azért most sem volt rossz :)

Genf/Genève

Genfersee/Lac Léman – mögötte a Jura vonulatai

A Salève után még sétáltunk egy kicsit Franciahonban, pontosabban Étrembières-ben. Hogy véletlenül se keverjük össze, hogy a határ melyik oldalán vagyunk, elég volt megnézni a helyi általános iskola épületét.

Jelmondat

A határ egyébként valahol döbbenetes. Nyilván az ember sem szögesdrótot, sem berlini jellegű falat, sem csaholó kutyákat nem vár, de azért teljesen meg voltunk lepve, hogy effektíve zárva van a határállomás, senkit sem érdekel, hogy ki megy ki vagy be. Svájc aláírója a Schengeni Egyezménynek, de azért határőrökkel a vonaton Ausztria felé gyakran lehet találkozni és a költözéskor is kérdéses volt, hogy időben ideérünk-e elvámoltatni a cuccokat. A határ két oldalán itt kb. ugyanolyan házak állnak (fentről lehetett látni, hogy kb. minden harmadiknál a kertben medencével), autók jönnek-mennek egyik oldalról a másikra, nyilván sokan járnak át Svájcba dolgozni a magasabb fizetések miatt és sokan jönnek át ide lakni az alacsonyabb megélhetési költségek miatt. Amolyan jelzésszerűen egy magasabb kerítés húzódik az út mellett a határ mentén, de csak annyi, hogy ne lehessen átugrani, hanem mászni kelljen. Néhol az utcák mintha vakon végződnének, de igazából nem. Még zebra is van :)

Határ. A túloldalon Svájc.

Kis franciaországi kirándulásunk után visszatértünk Svájcba, némi buszozás után még sétáltunk egyet a belvárosban, aztán hazafelé kipróbáltuk a helyi tömegközlekedés (Transports publics genevois) különlegességét, a kis lapos hajókat, melyek két-két állomás között közlekednek ingajáratban a Genfi-tavon.

 Hajóra várva

A szomszéd stég lakója

Alkonyat lévén, a hajókázás után már elindultunk a szállásunk felé, tekintve, hogy másnap hajnalban volt még egy utolsó köröm Madridba, Bagoly pedig garfieldi vonásait meghazudtolva a reggel nyolcas („Quelle horreur!”, vagyis „Micsoda horror!”) vonattal indult vissza Zürichbe, hogy nekiessen a hétfői munkanapnak.

Turnaround & nightstop

Egy kis munkaügyi beszámoló, hogy ne mindig csak utazzunk. Sokan kérdezitek, mennyi időm van egy-egy másik helyen, mit látok más városokból. Nos, van a turnaround, nevéből fakadóan „odamegyünk, utasok ki, takarítócsapat (cleaning team) be, villámgyors takarítás, ki, másik kupac utas be, sicc vissza”. Ilyenkor a minimum 40 perc, nagy forgalmú reptereken (pl. Párizs vagy London) inkább 50 perc. Általában van idő szusszanni is egy kicsit, enni valamit, beszélgetni a földiekkel. Utóbbi nagyon vicces, mert általában az adott országra nagyon jellemző a cleaning team – Mallorcán harsány cseverészés közben Hola-val köszönnek, miközben besereglenek a gépbe, a britek állandóan az időjárásért kérnek elnézést, ízes brit akcentussal; a görögök és a spanyolok állandóan udvarolnak, a szlávok jellegzetes akcentussal beszélik az angolt (különösen Moszkvában), a törökök közül meg csak minden második képes idegen nyelven megszólalni. Nizzában vagy Párizsban személyes sértésnek veszik a Hello!-t, maradjunk csak a Bonjour!-nál… Egyébként a franciám kezd végre fejlődni, mivel kénytelen vagyok használni egyre többször :) Szóval érdekes dolgokat lehet még ilyen rövid idő alatt is tapasztalni, sőt néha a kilátás sem rossz :)

Hajnalodik – London Heathrow Airport

 Tükör a hátsó konyhácska (galley) falán – benne pedig Barcelona reptere

Utóbbi katalánul: Aeroport de Barcelona – el Prat, spanyolul pedig: Aeropuerto de Barcelona-El Prat. Érdekes, hogy itt ugyanannak az újságnak spanyol és katalán nyelvű változata is érkezik a business class-hoz, van hogy az egyik népszerűbb, van hogy a másik :)

A másik lehetőség világlátásra a nightstop, amikor is az adott városban alszik az ember, aztán másnap dolgozik tovább. Ilyenkor érdemes körülnézni - azért mindig van rá néhány óra, és mint az a blogból is látszott, valamiért nekem Athént dobta a gép az elmúlt két hónapban többször is (a megúszhatatlan és gyakori Genf mellett). Múlt héten is jártam Göröghonban és miután már kivégeztem a látnivalókat, lezizzentünk egy kolleginával tengerpartra (villlamossal) és a nyugágyakon ücsörögve rágtunk egy-egy szendvicset vacsorára.

Utána én még sétáltam egy kicsit a víz szélében – ki nem hagyom, ha már itt vagyok :) Közben persze a tengerparti view-nak is örvendeztünk, szerencsémre nem én voltam az egyetlen sósvízrajongó.

Végül olyan este 7 felé el kellett indulnunk vissza, mivel a másnap reggeli, helyi idő szerint 7:30-as indulás 4:45-ös kelést jelentett, ami svájci idő szerint 3:45… Igen, ez is része dolognak, lassan a nap bármelyik szakában képes vagyok maximálisan éber állapotban dolgozni, de mélyen aludni is. Ez nagy eredmény, tekintve bagoly-hajlamaimat – melyet az egyetem hat éve alatt sikerült magas szintre fejleszteni. No nem annyira, mint tényleges Bagolynak (képes reggel 6-7-ig dolgozni, ha nagyon pörög az agya), oszt csodálkozik, ha nehéz délben vagy délután kettőkor felkelni... No, szóval észen kell lenni, hogy mikor és mennyit alszik az ember ilyen munka mellett, de azért nem vállalhatatlan a dolog :)

 Villamosmegálló hazafelé

Szépséges időjárás Interlakenben

Interlaken a Berntől délre, jócskán az Alpokban található, népszerű turista- és kirándulóhely. Nevét tényleg arról kapta, hogy két tó között helyezkedik el. (Kép: en.wikipedia.org)

 Így.

Nyugatra tőle a Thunersee (Thuni-tó), keletre pedig a Brienzersee (Brienzi-tó). A fenti képen a bal alsó sarokban a Thunersee, jobbra fent pedig a Brienzersee. A miheztartás végett :)

 Nyugatra

Keletre

Északra-délre kisebb-nagyobb (1300-4100 méteres) hegyek.

 Valahogy így.

A városka tele van szállodákkal, ez például az egyik legöregebb.

 Victoria szálló

Kis, lugasos teraszkák

 Azért nem "vidéki víkendház"-méret

A szállodával szemben a völgy túloldalán a Jungfrau tornyosul. Itt nem győzöm hangsúlyozni a tiszta időjárást, a svájci sztenderdek alapján ez így az év legalább 250 napjában nem látható, mert a felső 2000-1500 métert felhő takarja…

Jungfrau vigyorog az 1500-2000 méteres dombocskák mögött

Interlakenben egyébként elképesztő mennyiségű keleti étterem van, japán, kínai, koreiai, indiai, mindenféle és az európai éttermekben is sokszor akad 6-8 nyelvű menü – a fele ilyen ákombákomos nyelv. Ezt nagy betűkkel a táblákon is hirdetik, nem tudok másra gondolni, minthogy ennyi ilyen eredetű turista van és egyszerűen ennek van piaca a fondüvel és tésztákkal szemben.

Kis japán park

 A japán testvérváros adománya

Fent látható egy paraglidingos is, elképesztő mennyiségben vannak, kb. 100-150 frank egy kör, ketten jönnek le, egy oktató és egy fizető, Interlaken központjában egy nagy réten landolnak. Az egész völgy tele van velük, több irányból is ugranak.

 Víz(i)virágzás

A városból felmentünk a Harder Kulm nevű hegyre, kis felvonó visz fel, jó meredek. A tetején étterem, onnan jó köröket lehet menni a gerincen – legközelebb úgy kell visszajönnünk, hogy ne csak két óránk legyen fent, mert akkor tényleg nagyot lehet majd kirándulni :)

Tűlevelűek

Itt még esik néha a hó, az épületek tetejének árnyékos részén délelőtt még volt, délutánra elolvadt. Hasonló volt az erdőben is.

 Napos folt

Árnyékos folt

Az étterem mellett van egy kilátóterasz, ahonnan minden irányba lehet bámulászni. Szemben, a völgy túloldalán az Eiger, a Mönch és a Jungfrau – utóbbi kettő között a gerincen kb. félúton van a Jungfraujoch nevű hegygerinc, ahova vonattal is el lehet jutni, 3500 méter magasra, ahol van egy szálloda, étterem, kilátó és azért egy kutatóállomás is. Lent a völgyben Interlaken.

 Látkép

A két tó közötti kis folyó ugyanaz az Aare, mint ami Bernen is keresztülfolyik – ugyanazzal a türkizes színnel.

Türkizvarázs

A Harder Kulmon, a kilátótól nem messze akad egy játszótér is, egy rendkívül hosszú, kanyargós csúszdával, úgy kellett sorba állnom, hogy lőhessek egy fotót.

Csúszda pazar kilátással

A környékbeli hegyoldalak alacsonyabb részei tele vannak alpesi mezőkkel, rengeteg helyen legeltetnek.

Heidiland

Összességében, Interlaken gyönyörű hely, ha bárki errefelé jár, érdemes megnézni. Naptejet hozzatok, én így fél napnyi májusi Naptól vörösre égett fejjel távoztam a célterületről. Ettől függetlenül jövünk még erre mi is, a környék tele van jó túraútvonalakkal – amint elolvad feljebb a hó és járhatóak lesznek :)

 Zárókép – Fák között óriások
(Eiger, Mönch, Jungfrau)

Mese a mosónapról

Svájcban az társasházak lakóinak nagy része nem rendelkezik saját mosógéppel. Ez tény. És a házunk sem kivétel ez alól.

Ez jó, mert nem kell azért megvenni egy mosógépet, hogy hetente két adagot (egy fehéret és egy sötétet) kimosson az ember, míg a hét maradék 164 órájában a herkentyű fogja a port, foglalja a helyet és mosógépszerelőt igényel, ha elromlik. Van mosónap (nálunk 10 naponta, 9 lakás+vasárnap nem mosunk, az itt a mosóSabbath - ahogy füvet nyírni sem célszerű, mert a nyugalom megzavarásáért még elvisznek a rendőrök). Szóval mosónap, szennyes összepakol, lebattyog az alagsorba, mos, tereget a hangárméretű szárítóhelységben (tényleg, 4 szoba van lent, ablak nyitva, egy nap alatt megszáradnak a cuccok) és boldogan éli életét tiszta ruhákban. Az is jó, hogy ipari mosógép van, az nem tetszhalálozik el kéthavonta, mint a coli boldogult háztartási mosógépei. Még jó, hogy volt 4, legalább egy mindig működött, amíg a többi betegállományban volt.

Ez nem jó, mert egyrészt fél egytől, fél kettőig áramszünet van - a mosógép más körön van, mint a ház összes többi része, még az is lehet, hogy 380V-ot eszik és népnevelési céllal, hogy ne menjen egész nap, egy órára lecsapják alatta a biztosítékot. Ez saját keserű tapasztalat, úgy is mondhatnánk, hogy I've learned it the hard way, ugyanis az egyik első mosás alkalmával lebattyogtam 12.25-kor, elindítottam a programot 12.28-kor, majd két perc múlva se kép, se hang. Gombok nyomkodása, főkapcsoló ki-be tizenhétszer, szentségelés - Úristen, tönkrettettem, miértnemmosolmár, necsináldeztvelem, meglincselnek, miértnemkapcsolszbe, kitoloncolnak... szóval egy kis para és agymenés - után Bagoly felhívása. Bagoly kérdezi, főkapcsoló? Megvolt. Jó, hívd fel Hegyibékát. Hegyibéka felhívása. Hegyibéka kérdezi, főkapcsoló? Megvolt, megnéztem. Aztán mondta, hogy rémlik neki ez áramszünet dolog, kérdezzem meg a házmestert. Közben még lelki támogatásért anyukámat is felhívtam, hogy a frissen kapott egyenruha-ingeimet, vajon mennyi idő alatt eszi meg a Vanish, amit éppencsak töményen beléjük kevert a három és fél forgás alatt a mosógép dobja. Szóval a házmester felhívása. Az ürge tessini (olasz-svájci), rosszabbul beszéli a svájci németet, mint én, de az első kérdése természetesen a főkapcsoló. Igen, ki és be kapcsoltam, semmi. Aztán eszébe jut, hogy tényleg nincs áram fél kettőig, nyugodjak meg, akkor majd megy tovább. Hát jó. Lakásba felsétál, két rész Big Bang Theory és egy Torchwood, aztán lent vártak a centrifugázott ingek egyben. Azóta egyiknek szétrepedt az egyik ujja, szóval lehet, hogy még nincs lezárva a történet.

De a mosónaprendszer azért sem jó, mert a házban nem lakik egy darab svájci sem. Van török, indiai, szláv, még török, német, minden. A népek összevissza mosnak, amikor éppen kedvük szottyan rá és a lehető legidiótább összeállításban: képesek két zsebkendőt és egy zoknit betenni két és fél órára 90°C-os fehérítő programra. Ezek után a kis asztalkán ott várja hasonló sorsát a piros, a kék, a zöld és a fekete mosás, attól függetlenül, hogy ezeket EGY programba is be lehetne tenni. És mindent legalább 60°C-on mosnak, ami nyilván jót tesz mind a feketének, mind a sötétkéknek. Tudom én, hogy sok gyerek van a házban, de ez egy kicsit túlzásnak tűnik, kifőzni a ruhákat pedig csak a csecsemőknek szokás. Persze, ha valaki egész nap 5 adag mosáshoz le akar evetkézni a lépcsőházban a harmadikról, az az ő baja, de a legutóbbi két alkalommal ezt az mi mosónapunkon tette, így átélhettem a "fél napig lesben ülök, üres mosógépre várva" programot, kétszer is. Tényleg, egyszer akartam mosni egy fehéret, egyszer egy sötétet és egyszerűen reggel nyolctól este hatig nem lehet hozzáférni ehhez a nyomorult szerkezethez, mert mindig gurgulázik benne két zöld kispárnahuzat vagy három piros zokni és egy póló. Vajon ha maguk fizetnék a mosógép villanyszámláját, akkor is ennyit mosnának? Vagy nevezzünk be az alábbi megfigyelő rendszerre, amely nézné azt is, hogy ki hány programba tudja belefoglalni a mosnivalóját, majd a lakógyűlésen hosszas fejtegetésben ostorozná az öt- és négymosásokat? :)

Szóval a közös mosógéphasználatnak is vannak előnyei és hátrányai, megismerjük lakótársaink teljes ruhatárát, azt is, hogy nem teljesen normálisak és szükségesnek tartják a szivárvány teljes palettájának szeparált tisztítását. Yayyy.

Berni impressziók

Múlt héten jártunk a fővárosban. Mármint nem otthon, hanem az itteniben. Bernről azt szokták mondani, hogy amolyan csinált főváros, nem tudtak dönteni annak idején Zürich és Genf, között, inkább lett valami a kettő között félúton - nem feltétlenül történt így, de gyakran ez a kép él az emberekben :) Azért nem kell egy Canberra/Brasília-szerű épített fővárosra gondolni, Bern településnek település vagy ezer éve és 1848-ban lett az egyesített Svájc hivatalos központja. Szép középkori belvárosa van macskaköves utcákkal, széles lábakon álló árkádos házakkal és rengeteg kis szűk, házak alatti lépcsővel, melyek az Aare partjához vezetnek le. Bizony, le.

Ez a másik dolog, amit az ember nem mindig gondol át: a fenti térkép alapján Bern lapos városka, kanyargó folyóval, hiszen „még” nem az Alpokban van, esetleg egy kicsit dimbes-dombos, de ennyi. Höhö. Az Aare és a belváros között vagy 50 méter szintkülönbség van, a fenti U alakú kanyar egy elég mély völgyet jelent valójában, a város körül pedig 800-900 méteres hegyek vannak. Ez amolyan Bakony-jelleget kölcsönöz a tájnak, szóval a svájci Mittelland (a Jura hegységet kivéve majdnem minden, ami az Alpoktól északra van - az alábbi térképen a sárga plecsni középen), nagyjából úgy fest, mint nálunk a középhegységi területek.

Kicsit nagyobb településekkel, tekintve, hogy Genf, Lausanne, Bern, Luzern, Zürich, Winterthur és St.Gallen is ezen a részen található.

 Berni látkép

Az Aare folyó gleccseri eredetű, gyakorlatilag ez viszi a vizet a Rajnába az egész Mittellandról.

A svájci folyók egyébként is nagyon szép, kékes színűek szoktak lenni általában, olyan igazi alpesi hangulatúak emiatt, azonban az Aare egyelőre a legütősebb ebből a szempontból, türkizkék, telt színe van parttól, partig. És tipikus Balatonszaga, de ez a képen nem látszik. 

Ottjártunkkor ezen a hidacskán középen egy 10-15 méteres kötél lógott a vízbe, szörfösök próbálták meg időről időre elkapni, de annyira erős sodrása volt a folyónak, hogy ez nem nagyon sikerült. Abba nem merek belegondolni, hogy ez a gyönyörű türkizvíz hány fokos volt.

 Színek még egyszer

 A másik oldal - lent

 A másik oldal - fent

A folyópart nagyrészt meredek, de zöld terület, park, alul játszótér, kutyasétáltató, csónakház, mindenféle. Találtunk egy közösségi játszóteret – kerítéssel körbe van véve, van nyitvatartási ideje, cserébe viszont nagyon menő játékok vannak: hatalmas, vesszőből font sárkány, belül mászókával, kidobott motorcsónakból átalakított hajó, közös biciklik és gokartok és még színes fakockákból épített házikók is.

 A belváros nagyon hangulatos, május 1-je alkalmából teljesen fel volt zászlózva. Az egyik téren volt egy kisebb népi összeröffenés, sör, virsli, minden, ami kell, viszont némi döbbenettel láttuk a kiírást, miszerint tulajdonképpen magasabb bérért, erősebb társadalmi támogatásért és a munkavállalói jogokért tüntetnek a nagymértékű virslizabálás közben. Mindezt egy olyan országban, ahol nem szavazták meg annak a népszavazásnak a kiírását, ahol azt szavazták volna meg, hogy legyen-e 4000 svájci frankban meghatározott egységes minimálbér - és azért nem, mert jelenleg a svájci kereső lakosság 1%-a keres ez alatt az összeg alatt, így mondhatni érdeklődés hiányában elmaradt a buli. Néha nehezen értem ezt a népséget.

Bernhez visszatérve, a házak tényleg középkorias jellegűek, a felújítások ellenére, nem véletlen, hogy a belváros része az UNESCO-Világörökségnek. Ugyanakkor az árkádok alatti boltok között van borotvakellékekre, régi lemezekre, konyhafelszerelésre és westerncsizmákra szakosodott üzlet, így a végeredmény közelről nagyon sokszínű :)

 Jellegzetes

 Macskaköves

 Rózsaablakos

 Kirakatos

A fenti sétányokról lefelé nézelődve, vagy az utcákon szemlélődve sok apróságot észre lehet venni, nekem ezek mindig is külön érdekesek voltak, tudjátok, ’It’s the little things that matter.’

 Kémény szemmagasságból

 Gesztenyefák alatt

 Rönkből tavacska

 Ablakból erkély

 Egy bolt párkányán

 Lentről felfelé

Végül pedig ajtós sorozat következik– végre találtam egy olyan helyet, ahol ajtókat lehet fotózni :)

 Very British

 Kidolgozott

  Szállodás

Kertes-kastélyos

Kopogtatós

 

 Városházás