Heti 50 órányi elfoglaltság, plusz minden nap oda-vissza egy-egy óra vonatozás önmagában kiteszi az ember idejének nagy részét, így most jutottam el oda, hogy mielőtt újabb anyaggyűjtő körútra indulnánk, beszámolok az előzőről. Nem jártunk messze, múlt szombaton a többé-kevésbé szép időre tekintettel sétáltunk egy nagyot a Limmat és a Zürichsee partján, valahogy így:
Rajtunk kívül még rengetegen döntöttek úgy, hogy a mai nap épp alkalmas erre, így többféle jellegzetes Zürichsee-látogató típuspéldányt tudtunk elkülöníteni a séta végére:
- "gyereklegeltető" (ismertetőjegyei: babakocsi, kismotor, homokozóvödör, nyúzott plüssállat, cumisüveg, pöttyös labda, 1-3 üvöltő/alvó/hisztiző/visító utód és égnek álló haj)
- "mama és mama kedvence" (ismertetőjegyei: mamán szemmel láthatólag drága és öreg öltözék, melyhez zsinór és a zsinór végén dülledt szemű, lapos, kerekekre szerelt olajoshordóra emlékeztető, tacskószerű képződmény; és ezek a madámok általában csoportosan sápítoznak a mai fiatalokról)
- "businessman asszonyt sétáltat" (ismertetőjegyeik: Gucci, Louis Vuitton és Armani minden mennyiségben, hatalmas napszemüveg a felhős ég ellenére, rövid séta után az első útba eső kávézóban nemtől függően egy gin/whisky vagy diétás kóla)
- "egészségőr" (ismertetőjegyei: rikító mez, nadrág, futócipő, fülhallgató és a járókelők cikázó kerülgetése - tényleg itt a legjobb neki futni, vagy népnevelési szándéka van?)
Ezek többé-kevésbé a Margitszigeten is megtalálhatók, ha nem is ilyen koncentrációban; amit viszont nem tudtam hova tenni, az a fiatalság jellegzetes csoportosulása: rengetegen voltak kint, kb. 12-25 közötti életkor, egy-egy pad körül ücsörögve, kólázgatva, sörözgetve - eddig semmi extra - viszont hordozható hangfalak voltak szinte minden ilyen kis csapatnál, amiből általában az öltözéküknek megfelelő muzsika bömbölt... Ahol sok pad volt egymás mellett, egész komoly hangzavar is volt - persze akinek a legnagyobb hangfala volt, az uralta a terepet. A legdöbbenetesebb az egészben, hogy a klasszikus amerikai high school kasztoknak felelt meg a helyzet: seggdekoltázsos, sapkás, cigiző rapperek; trampli, keze-lába hosszú, fiatal, mostezfiúvagylány? kinézetű tinédzserek; hatalmas karikafülbevalós latino beütésű, időnként táncoló bandák és kékvérűnek kinézni akaró, vastag sálakkal, blézerekkel, lóbált kocsikulcsokkal és iphone-okkal felszerelt huszonkevésévesek. Az egész jelenséget nem tudtam hova tenni, mintha egy kilométer hosszú menőző plázsra csöppentem volna, ahol a "majd mi megmutatjuk a tutit!" az alapbeállítás... Biztos nem jártam eleget az éccakában Budapesten, de ott nekem nem rémlik ilyesmi...
A szociológiai megfigyelésen kívül azért még fotózgattam is, innen a bejegyzés címe.
Mindenesetre ezek a kis kupacok messziről is elég jól néztek ki, sokan kerültek egyet arrafelé, hogy közelebbről szemügyre vegyék...
A parkban a Zürichsee mellett egy-két kisebb tavacska akadt még, szépen tükröződtek :)
Visszafelé sétálva a Limmat mentén szintén a tükrökkel szórakoztam, például így:
meg így:
De a kedvencem egy teabolt volt, ahol a tányérokban levő teák be voltak jelölve a térképen, hogy honnan származnak - közben pedig a kirakatban a Limmat túlpartján levő házak tükröződnek... tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik tea a legfinomabb e vidéken? :)
Rajtunk kívül még rengetegen döntöttek úgy, hogy a mai nap épp alkalmas erre, így többféle jellegzetes Zürichsee-látogató típuspéldányt tudtunk elkülöníteni a séta végére:
- "gyereklegeltető" (ismertetőjegyei: babakocsi, kismotor, homokozóvödör, nyúzott plüssállat, cumisüveg, pöttyös labda, 1-3 üvöltő/alvó/hisztiző/visító utód és égnek álló haj)
- "mama és mama kedvence" (ismertetőjegyei: mamán szemmel láthatólag drága és öreg öltözék, melyhez zsinór és a zsinór végén dülledt szemű, lapos, kerekekre szerelt olajoshordóra emlékeztető, tacskószerű képződmény; és ezek a madámok általában csoportosan sápítoznak a mai fiatalokról)
- "businessman asszonyt sétáltat" (ismertetőjegyeik: Gucci, Louis Vuitton és Armani minden mennyiségben, hatalmas napszemüveg a felhős ég ellenére, rövid séta után az első útba eső kávézóban nemtől függően egy gin/whisky vagy diétás kóla)
- "egészségőr" (ismertetőjegyei: rikító mez, nadrág, futócipő, fülhallgató és a járókelők cikázó kerülgetése - tényleg itt a legjobb neki futni, vagy népnevelési szándéka van?)
Ezek többé-kevésbé a Margitszigeten is megtalálhatók, ha nem is ilyen koncentrációban; amit viszont nem tudtam hova tenni, az a fiatalság jellegzetes csoportosulása: rengetegen voltak kint, kb. 12-25 közötti életkor, egy-egy pad körül ücsörögve, kólázgatva, sörözgetve - eddig semmi extra - viszont hordozható hangfalak voltak szinte minden ilyen kis csapatnál, amiből általában az öltözéküknek megfelelő muzsika bömbölt... Ahol sok pad volt egymás mellett, egész komoly hangzavar is volt - persze akinek a legnagyobb hangfala volt, az uralta a terepet. A legdöbbenetesebb az egészben, hogy a klasszikus amerikai high school kasztoknak felelt meg a helyzet: seggdekoltázsos, sapkás, cigiző rapperek; trampli, keze-lába hosszú, fiatal, mostezfiúvagylány? kinézetű tinédzserek; hatalmas karikafülbevalós latino beütésű, időnként táncoló bandák és kékvérűnek kinézni akaró, vastag sálakkal, blézerekkel, lóbált kocsikulcsokkal és iphone-okkal felszerelt huszonkevésévesek. Az egész jelenséget nem tudtam hova tenni, mintha egy kilométer hosszú menőző plázsra csöppentem volna, ahol a "majd mi megmutatjuk a tutit!" az alapbeállítás... Biztos nem jártam eleget az éccakában Budapesten, de ott nekem nem rémlik ilyesmi...
A szociológiai megfigyelésen kívül azért még fotózgattam is, innen a bejegyzés címe.
A tó partján egy kis szakaszon valaki ilyen kis Steinmannli-ket rakott össze - ezeket alapvetően a hegyekben használják, egymásra tesznek követeket az utak mentén egyfajta útjelzőnek. No persze azok nem pont így vannak egymáson, ezekben talán valami fémrúd lehet belül, hogy így megállnak, mert egy átlagos mezei Steinmannli sok, kicsi, lapos kőből van összerakva. Azért volt aki megpróbálkozott hasonlók építésével - Gnuuu figyelmébe ajánlom a kép jobb oldalán található füles kis barna-fehér izét, tündéri :)
Mindenesetre ezek a kis kupacok messziről is elég jól néztek ki, sokan kerültek egyet arrafelé, hogy közelebbről szemügyre vegyék...
A parkban a Zürichsee mellett egy-két kisebb tavacska akadt még, szépen tükröződtek :)
Visszafelé sétálva a Limmat mentén szintén a tükrökkel szórakoztam, például így:
meg így:
De a kedvencem egy teabolt volt, ahol a tányérokban levő teák be voltak jelölve a térképen, hogy honnan származnak - közben pedig a kirakatban a Limmat túlpartján levő házak tükröződnek... tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik tea a legfinomabb e vidéken? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése