A Hiroshima Peace Memorial Park napfényben

Az esti, merengős séta után másnap reggel verőfényes napsütés fogadott bennünket Hirosimában. Majdnem ugyanazon az útvonalon haladtunk végig, annyi különbséggel, hogy a megállók és kitérők ezúttal hosszabbak lettek. Az előző bejegyzésben leírt részleteket nem ismételjük, olvassátok el erre!

The Memorial Tower to the Mobilized Students

Határozottan többen vannak az A-Bomb Dome körül

Napfényben

Az A-Bomb Dome mellett egy idősebb úriember sétált fel alá egy tábla és egy szék mellett, miközben 8-10 mappa volt kiterítve az alacsony kőfalon.

Mito Kosei négyhónapos magzatként élte át
az eseményeket 1945 augusztusában,
a blogját és rengeteg információt itt találjátok

Mi is olvasgattunk jó egy fél órát és beszélgettünk vele egy kicsit

A táblán

… és alatta

Nem mi voltunk az egyetlenek, akik hosszabb
időre megálltak Mr. Mito Kosei kiállításánál

Nappali fényben

Tükörkép nélkül

Darvak

Színes reménység

The Atomic Bomb Memorial Mound – egy halomsír,
melyben 70 ezer áldozat hamvai nyugszanak

A parkban több mint 50 emlékmű található,
a teknősös nevét utólag egyelőre nem sikerült megtalálnom

A Memorial Cenotaph emléksír,
 az A-Bomb Dome-mal a háttérben

Hiroshima National Peace Memorial Hall
 for the Atomic Bomb Victims

A japán kormány nyitotta meg 2002-ben, több ezer fényképpel, videóval, interjúval és leírásokkal tisztelegnek az áldozatok emléke előtt.

A terem közepén egy csendesen csordogáló szökőkút van,
körben egy panorámakép pár nappal a bombázás utánról

Az A-Bomb Dome akkor

Arcképek

Később a múzeum felé vettük az irányt, a további képek nagyrészt a Hiroshima Peace Memorial Museumban készültek.

Talajszelvény a robbanás utánról

Fotó a robbanás utánról

Műholdfelvétel előtte

Légifotó, melyet a támadás során használtak

Hirosima és Nagaszaki

A támadás után a felső képen jobbra látható Aioi-híd tulajdonképpen egyben maradt, bár komoly strukturális károkat szenvedett. Ha jól emlékszem, a múzeumban azt írták, hogy a vizsgálatok arra utaltak, hogy a robbanás során a híd egy méter magasra felemelkedett egy darabban, majd visszazuhant az eredeti helyére, de egyben maradt.

A múzeumban volt egy kivetített terepasztal, ahol újra és újra egy animációt mutattak az eseményekről. Készítettem róla egy fotósorozatot. Itt van egy rövid BBC-videó a témában, itt pedig néhány drónfelvétel egy másik érdeklődő látogatótól, 'Hiroshima akkor és most' címmel. Érdemes őket megnézni, de viewer discretion is advised, felkavaró felvételekről van szó.

Fotósorozat a múzeumból

Amennyi hasadt

Hirosima

Nagaszaki

Gyűjtött minták a robbanás után

Árnyék

Sebek

Égett

Megrogyva

Hatások kisebb…

… és nagyobb skálán

A múzeum az események mellett sokat foglalkozik
a nukleáris fegyverek és főleg azok leszerelésének témájával.

A tárgyi kiállítás érdekes, de így elég sokkoló volt,
pedig a sokat vitatott bábukat már eltávolították

Utóbbiról például errefelé olvashattok, de megintcsak, felkavaró tartalomról van szó. Persze attól, hogy nem beszélünk valamiről, a problémakör se kisebb nem lesz, se nem tűnik el.

Tricikli

Összeégve

Üvegek

A két hiroshimai blogbejegyzés alapvetően a benyomásainkat akarta bemutatni, semmiképp nem tekinthető átfogó beszámolónak. Csak azt remélem, hogy esetleg pár olvasónkban sikerült egy-két gondolatot ébresztenünk, esetleg utána olvastatok egy-két részletnek, de ha csak kicsit velünk elmélkedtetek arról, hogy mi és hogyan történhetett, azzal is teljesen megelégszünk.

Záróképként pedig a remény darvai és az előző bejegyzésben említett idézet második fele: ’for we shall not repeat the evil’.

Az eredetiek közül néhányan – Sadako madarai

Egy békés este Hirosimában

Kiotótól elköszöntünk (bejegyzések erre, erre, erre és erre), kerestünk egy megfelelő Sinkanszent és mintegy három órával később Hirosimában találtuk magunkat. A július 4-i pearl harbori látogatás és gondolkodás után nagyon is adta magát a dolog (ottani beszámolók erre és erre). Érkezésünk estéjén még sétáltunk egyet a Hiroshima Peace Memorial Parkban. Engedelmetekkel a különböző emlékművek angol neveit fogom használni – amúgy is magukért beszélnek. Az esti sétánkhoz nem gyűjtöttünk külön előre információkat, hogy mit fogunk ott látni, csak mentünk az orrunk után és próbáltunk a benyomásokra figyelni. Szép, nyári este volt, nem túl meleg, de nyugodtan lehetett kint ücsörögni, sétálni és gondolkodni, hogy hol is vagyunk…

Bízom benne, hogy minden olvasónk tudja, hogy miről van szó, de emlékeztetőként azért leírom: a második világháborút lezáró katonai műveletek során az Egyesült Államok addig példátlan módon a nukleáris fegyverekhez nyúlt és 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakira  atombombát dobtak. A támadást követő három-négy hónapban Hirosimában 90-160 ezer ember, Nagaszakiban 60-80 ezer ember vesztette életét, körülbelül a felük a bombázás napján, a többi áldozatot a sérülések és a sugárbetegség követelték. Az áldozatok tényleges száma az sugárzáshoz (is) köthető daganatos megbetegedések eredetének pontos meghatározhatatlansága miatt sosem lesz teljesen biztos. Bár mindkét városban volt katonai jelenlét, az áldozatok nagy része civil lakosság volt – ezért is volt drasztikus lélektani hatása a támadásoknak.

Az egyik első emlékmű, amivel találkoztunk,
 a Memorial Tower to the Mobilized Students

Annak a több mint tízezer diáknak állít emléket, akik életüket vesztették a második világháborúban. A világháború miatt soktízezer diákot rendelt ki a japán kormány dolgozni, a ’war effort’ jegyében. Hirosimában 8387 diák dolgozott aznap a városban, közülük 6907-en haltak meg az atombomba miatt. Erős felütés a témához, na.

Színes darvak az emlékmű körül

A japán hagyomány szerint ezer darut kell hajtogatni, ha valaki azt szeretné, hogy a kívánsága teljesüljön. A háború után, az emlékhelyek megnyitásával egyre több színes füzért hoztak a békére vágyó látogatók és részben ma már az egész világon a béke jelképeként is értelmezik őket.

A fenti emlékműtől nem messze találhat
 az A-Bomb Dome (vagyis Atombomba-dóm)

Az A-Bomb Dome volt az egyetlen épület, amely részben állva maradt a környéken a robbanás után – körülbelül 150 méterre volt a robbanás hipocentrumától, így majdnem függőlegesen érte az erőhatás, ennek köszönhetően maradt meg szinte pontosan a ma is látható állapotában, csak statikai megerősítéseket végeztek rajta. A háború utáni években a bombázás szimbóluma lett és 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánították.

Történet

Mementó

Folyópart

Víztükör

Térkép (innen)

Az A-Bomb Dome-tól nem messze található a T-alakú Aioi-híd, melyet a támadásnál egyértelmű tájékozódási pontként választottak ki – egy T-alakú hidat, ami a folyó egyik szigetére vezet ma is, könnyű volt szabad szemmel is beazonosítani az Enola Gay személyzetének.

Békésen folydogál a Motojasu folyó

Felnézve

Benézve

Szinte tökéletesen tükröződik minden a vízben

Visszanézve az Aioi-hídról

Merengő

Kicsit távolabból még pontosabb a tükörkép és
 kontrasztosabb is a szomszédos,
világító tetejű épület mellett…

Ilyen volt. Kiállítóteremként működött, ezzel próbálták
 elősegíteni a város iparának fejlődését.

Utólag azt kell, hogy mondjam, az esti nyugalomban
sokkal jobban el lehetett gondolkodni
a történtekről, mint a másnapi forgatagban

The Children’s Peace Monument

A bombázásban elhunyt gyermekeknek állít emléket, egy Sadako Sasaki nevű kislány igaz története alapján. Sadako két éves volt 1945-ben, de kisiskolás korában leukémiát diagnisztizáltak nála. Hitt abban, hogy ha meghajtogatja a korábban emlegetett ezer darvat, akkor teljesül a kívánsága és meggyógyul… de sajnos pár hónapot bírt még a szervezete. Az ő emlékére készült a szobor, ahol egy kislány egy darvat tart a feje fölé, a remény jeleként. Iskolások ezrei készülnek az itteni látogatásokra daruhajtogatással világszerte és hozzák el a béke reményében a színes füzéreket minden évben.

A Flame of Peace (vagyis a Béke Lángja),
a háttérben a Memorial Cenotaph íve és a
Hiroshima Peace Memorial Museum épülete

Egy vonalban találhatók az A-Bomb Dome-mal és
a Pond of Peace (vagyis a Béke Tava) köti össze őket

A Memorial Cenotaph (emléksír) valójában
a messziről is látható ív alatt található
(a képen megvilágítva)

Tartalmazza az összes áldozat nevét és egy sírfeliratot: "Let all the souls here rest in peace for we shall not repeat the evil." (ford.: „Nyugodjon békében minden lélek (itt, abban a tudatban), hogy többé ilyen bűnt nem követünk el.”).

Egy hullámhosszon – zárókép

Összeségében jó másfél órát sétáltunk a Memorial Peace Parkban az esti fényekben és sokat gondolkodtunk, lamentáltunk az élet nagy kérdéseiről. Másnap reggel persze visszajöttünk, a világosban is megnézni a parkot, az emlékműveket és persze a múzeumot, de utólag egyértelműen jó döntés volt először esti fényekben látni…