Egy békés este Hirosimában

Kiotótól elköszöntünk (bejegyzések erre, erre, erre és erre), kerestünk egy megfelelő Sinkanszent és mintegy három órával később Hirosimában találtuk magunkat. A július 4-i pearl harbori látogatás és gondolkodás után nagyon is adta magát a dolog (ottani beszámolók erre és erre). Érkezésünk estéjén még sétáltunk egyet a Hiroshima Peace Memorial Parkban. Engedelmetekkel a különböző emlékművek angol neveit fogom használni – amúgy is magukért beszélnek. Az esti sétánkhoz nem gyűjtöttünk külön előre információkat, hogy mit fogunk ott látni, csak mentünk az orrunk után és próbáltunk a benyomásokra figyelni. Szép, nyári este volt, nem túl meleg, de nyugodtan lehetett kint ücsörögni, sétálni és gondolkodni, hogy hol is vagyunk…

Bízom benne, hogy minden olvasónk tudja, hogy miről van szó, de emlékeztetőként azért leírom: a második világháborút lezáró katonai műveletek során az Egyesült Államok addig példátlan módon a nukleáris fegyverekhez nyúlt és 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakira  atombombát dobtak. A támadást követő három-négy hónapban Hirosimában 90-160 ezer ember, Nagaszakiban 60-80 ezer ember vesztette életét, körülbelül a felük a bombázás napján, a többi áldozatot a sérülések és a sugárbetegség követelték. Az áldozatok tényleges száma az sugárzáshoz (is) köthető daganatos megbetegedések eredetének pontos meghatározhatatlansága miatt sosem lesz teljesen biztos. Bár mindkét városban volt katonai jelenlét, az áldozatok nagy része civil lakosság volt – ezért is volt drasztikus lélektani hatása a támadásoknak.

Az egyik első emlékmű, amivel találkoztunk,
 a Memorial Tower to the Mobilized Students

Annak a több mint tízezer diáknak állít emléket, akik életüket vesztették a második világháborúban. A világháború miatt soktízezer diákot rendelt ki a japán kormány dolgozni, a ’war effort’ jegyében. Hirosimában 8387 diák dolgozott aznap a városban, közülük 6907-en haltak meg az atombomba miatt. Erős felütés a témához, na.

Színes darvak az emlékmű körül

A japán hagyomány szerint ezer darut kell hajtogatni, ha valaki azt szeretné, hogy a kívánsága teljesüljön. A háború után, az emlékhelyek megnyitásával egyre több színes füzért hoztak a békére vágyó látogatók és részben ma már az egész világon a béke jelképeként is értelmezik őket.

A fenti emlékműtől nem messze találhat
 az A-Bomb Dome (vagyis Atombomba-dóm)

Az A-Bomb Dome volt az egyetlen épület, amely részben állva maradt a környéken a robbanás után – körülbelül 150 méterre volt a robbanás hipocentrumától, így majdnem függőlegesen érte az erőhatás, ennek köszönhetően maradt meg szinte pontosan a ma is látható állapotában, csak statikai megerősítéseket végeztek rajta. A háború utáni években a bombázás szimbóluma lett és 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánították.

Történet

Mementó

Folyópart

Víztükör

Térkép (innen)

Az A-Bomb Dome-tól nem messze található a T-alakú Aioi-híd, melyet a támadásnál egyértelmű tájékozódási pontként választottak ki – egy T-alakú hidat, ami a folyó egyik szigetére vezet ma is, könnyű volt szabad szemmel is beazonosítani az Enola Gay személyzetének.

Békésen folydogál a Motojasu folyó

Felnézve

Benézve

Szinte tökéletesen tükröződik minden a vízben

Visszanézve az Aioi-hídról

Merengő

Kicsit távolabból még pontosabb a tükörkép és
 kontrasztosabb is a szomszédos,
világító tetejű épület mellett…

Ilyen volt. Kiállítóteremként működött, ezzel próbálták
 elősegíteni a város iparának fejlődését.

Utólag azt kell, hogy mondjam, az esti nyugalomban
sokkal jobban el lehetett gondolkodni
a történtekről, mint a másnapi forgatagban

The Children’s Peace Monument

A bombázásban elhunyt gyermekeknek állít emléket, egy Sadako Sasaki nevű kislány igaz története alapján. Sadako két éves volt 1945-ben, de kisiskolás korában leukémiát diagnisztizáltak nála. Hitt abban, hogy ha meghajtogatja a korábban emlegetett ezer darvat, akkor teljesül a kívánsága és meggyógyul… de sajnos pár hónapot bírt még a szervezete. Az ő emlékére készült a szobor, ahol egy kislány egy darvat tart a feje fölé, a remény jeleként. Iskolások ezrei készülnek az itteni látogatásokra daruhajtogatással világszerte és hozzák el a béke reményében a színes füzéreket minden évben.

A Flame of Peace (vagyis a Béke Lángja),
a háttérben a Memorial Cenotaph íve és a
Hiroshima Peace Memorial Museum épülete

Egy vonalban találhatók az A-Bomb Dome-mal és
a Pond of Peace (vagyis a Béke Tava) köti össze őket

A Memorial Cenotaph (emléksír) valójában
a messziről is látható ív alatt található
(a képen megvilágítva)

Tartalmazza az összes áldozat nevét és egy sírfeliratot: "Let all the souls here rest in peace for we shall not repeat the evil." (ford.: „Nyugodjon békében minden lélek (itt, abban a tudatban), hogy többé ilyen bűnt nem követünk el.”).

Egy hullámhosszon – zárókép

Összeségében jó másfél órát sétáltunk a Memorial Peace Parkban az esti fényekben és sokat gondolkodtunk, lamentáltunk az élet nagy kérdéseiről. Másnap reggel persze visszajöttünk, a világosban is megnézni a parkot, az emlékműveket és persze a múzeumot, de utólag egyértelműen jó döntés volt először esti fényekben látni…