Folyón csorgás és bambuszerdő Kiotó környékén

A kiotói városnézést kivételesen a városon kívül kezdtük – egy csónakos túrával a Huzo-gawa folyón, Kameokától Arashiyamáig. Vágjátok ti is, hogy hol van, nem? (Nekem is utána kellett most nézni utólag, hogy ezek pontosan merre is vannak :P)

Oda szűk fél óra vonattal, vissza lefelé a folyón
 két óra (16 km) a kis fahajóban (kép értelemszerűen innen)

A helyszínre érkezve tapasztaltuk, hogy ugyan angol nyelvű honlapjuk is van, meg jegyet eladni is tudnak angolul, de utána az angol nyelvű idegenvezetés minimál-dizájnnal fog csak menni... három úriember vitt egy hajót, ebből egyikük beszélt valamennyire angolul, ő fordította nekünk (a három európainak a hajón) a japánul elmondott szöveg 25-50 %-át. Vagy angolul minden rövidebb. Nem igazán éreztük gondnak, mert közben jól elcsevegtünk csendben egymás között magyarul, az út meg szép volt, úgyhogy pont jó koktél lett ez a kettő az angolul csepegtetett információmennyiséggel együtt.

Útmutató – ezt az angol nyelvű honlapról nyúltam

Az első látnivaló, a Shin-Hozu-Ohashi Bridge.
Igazából lehetnénk valamelyik Tisza-túrán is :P

Árvízvédelem

A három úriember felosztotta a hajóban a munkát, az egyikük elöl szaladgált a hajó orrától az első padig egy hosszú bambuszrúddal, amivel a folyómedret elérve elég nagyokat tudott taszajtani a hajón – ezzel a szaladgálós mutatvánnyal csak a zúgók felett állt le. A második úriember a hajó elejében a másik oldalon egy szép nagy evezővel húzott, teljes testsúllyal, lábból-hátból teljes erőből, a harmadikuk pedig hátul kormányzott. Ja és ezt váltásban, az út egy- illetve kétharmadánál cseréltek. Főleg a középső pozícióba ragadni egész útra ragadni nem lett volna fair… mondjuk utána legalább biztos nem vágyik edzőterembe az ember.

Rövid pihenő, amíg az első zúgók egyikén áthaladunk –
itt amúgy is olyan gyorsan áramlik a víz,
hogy bőven nem kell evezni

Partmentén

Az őz láttán viszonylag hamar megszületett
 az út aranyköpése, amit azóta is emlegetünk.

Előtte ugyanis már egy-két kacsával találkoztunk, illetve itt-ott páviánokat is lehetett látni, ezeket az idegenvezetőnk rendre mutatta a duck és a monkey kifejezésekkel kísérve. Az őz (roe) viszont sehogy sem jutott eszébe, úgyhogy végül ez lett belőle: A…a…animal! (vagyis: Á…á…állat!) A roe egyébként ott helyben egyikünknek sem ugrott be, úgyhogy mondtuk neki, hogy no problem, látjuk, hogy az egy őz, de hirtelen mi sem tudjuk megmondani, hogy azt hogy hívják angolul.

Jobbra-balra időről időre hatalmas fenyők bukkantak fel

Egy idő után a domboldalakat is eléggé felrántották

A zúgokon nagyon magabiztosan navigáltak át bennünket az urak

Gondolom, ha napi háromszor lejössz ugyanazon az útvonalon,
 előbb-utóbb elég nagy gyakorlatod lesz ebben is

Pálcikák

Folyókanyarulat

Ugyanez élénkebben

Közben megtörtént az első helycsere –
és itt jól láthatjátok az apró evezőt is

Pecadélután

Super vivid, de így sokkal jobban néz ki a végeredmény =)

Rétegek

Meg itt is, csak sűrűbben és sűrűbbek

Hol alig fértünk át a kövek között, hol meg
 nem ért le a négyméteres bambuszrúd sem

Ez inkább az előbbi. De jelentem, átjutottunk!

Tájkép

Ez a 'Oroszlánfókaszikla'. Vagy a 'Látod, oroszlán?-szikla'.
 De talán a See Lion Rock mégis Sea Lion Rock akar lenni.

Közeledünk a hajótúra vége felé – itt az urak felajánlották
 egy kissrácnak, hogy evezzen egy kicsit, vállalta,
aztán megkeresték a hajó legmagasabb utasát is…

… ami persze, mivel csak mi hárman voltunk európaiak a hajóban,
 egyértelműen Baglyot jelentette. Úgyhogy befogták egy kicsit evezni.

Az út végére érve partra tették a 20-25 utasukat

És pár perc alatt teljesen darabokra szedték a hajót –
egymásra pakolják őket és úgy viszik vissza a kiindulópontra

A hajóból kiszállva átsétálunk a Kameyama-kōen Parkon
 – ők őrizték a bejáratot

Meg ezt a malackorsót sem túl messze találtuk

A park meglehetősen hegyes-völgyes, így hamar
megtaláltuk azt a pontot is, ahonnan ki lehet látni a folyóra

Egyébként nagyon elegáns
Arashiyama Park Observation Deck nevet viseli

Baloldalt a hegyoldalban levő házikó közelről és élénken =)

A park után pedig a bambuszerdő felé vettük az irányt

Az Arashiyama Bambuszliget természetes erdő, középen
 át lehet sétálni rajta, a föléd tornyosuló bambuszokat bámulva

A túlsó oldalán szintén park következik, szentélyekkel

Ez éppen nem szuperélénk, de majdnem úgy fest

De ez az – valamiért a növények zöldjét nagyon kiemeli,
 ez egy mohaszőnyeg esetében külön jópofa

És a vörösre festett torii-kat is

Azért az eredeti színvilág sem rossz =)

Mohaszőnyeg originál

Ez a kis híd nagyon cuki

Lépten-nyomon kisebb-nagyobb szentélyekbe botlik az ember

Bambuszerdős

Apró Buddha-szobrok szerencsét hozó apróval

Ezt a koncepciót viszont nem tudtuk teljes mértékben dekódolni

Három az egyben

Időnként már a dekorációnak szánt madárházakra
is hajlamos azt hinni az ember, hogy apró szentélyről van szó.

Kiotó, külvárosi csendélet

Színes pitlilakók

Nem tudom, hogy a kóla mikor volt valaha egészséges…

Vagy mikor ajánlották igazán gyomorégésre – de lehet,
 hogy valami okosság van erről a japán feliratban.

Utolsó képünkön pedig Titkos ügynök prezentálja
 az egész utazás nyertes desszertjét – egy
 karamellás madártej-féleségre gondoljatok!