2016. november 4., péntek

Yosemite Falls Trail

Egy gyors délutáni kör után bevállaltunk egy egész napos Yosemite-túrát, a Lower és az Upper Yosemite Falls mentén. A túra oda-vissza jó 12 km, viszont van benne vagy 900 m szint, így abszolút megvan a ’magasra felrántották az ösvény végét’-feeling. Jutalmul remek kilátás és a vízesések járnak a lelkes túrázónak =)

Sierra Nevada


A Yosemite-völgy, középen a távolban a Half Dome nevű gránit-
formációval, mely majdnem 1500 méterrel magasodik a völgy felé


A völgyben bizonyos szakaszokon egyirányú
 a forgalom, különbön állandóan dugó lenne


Autót leparkol, bakancsot húz,
 vizesüvegeket még egyszer feltölt – hajrá!


Mediterrán hangulat az ösvényen


Kilátás kelet felé


És nyugat felé – a Half Dome-mal középen, itt talán
 látszik az a bizonyos 1500 méter


Közben meg mintha olajfák között sétálna az ember


Az Upper Falls (a felső vízesés) ér földet a háttérben


Kék…


Meg sárga apróságok =)


A következő etap, a sziklafal tövében mászik az ember
 még vagy 200 métert, mire beér a völgybe


Fancy dekoráció – az Upper Falls 435 métere


Szivárványos földet érés


A völgyben félig a sziklafal oldalában, félig egy törmeléklejtőn
 kell továbbmászni, utóbbin profin összerakott lépcsőkön


Az útvonal és az eredeti lépcsőszakaszok
 egyébként több évtizedesek


Felértünk a peremre

Az induláshoz képest számítsatok még ide jó három órát, némi szentségelést, hogy milyen magas ez a hegy (Roo) és több szakaszban előadott motivációs beszédet, hogy milyen menő lesz körülnézni fentről (Bagoly). Meg két szendvics-, egy csoki- illetve banánszünetet és az egészet sűrű fotó-sessionökkel tarkítva.

A Yosemite Creek a nagy lépcső előtt


És íme, az Upper Falls felülről!


Igen, állatira fúj a szél a peremhez közel – de lebegő
 frufru ide vagy oda, a fotót nem hagyhattuk ki =)


Kilátás – gyönyörködtünk egy kicsit,
 aztán visszamásztunk a fennsíkra


Ahova egyébként ez a grádics vezetett, az egyik oldalán
 több méter semmivel, ami Bagolyt különösen megviselte
– de azért sikerült abszolválnia a feladatot.


Yosemite Creek – itt én leültem olvasni és gyönyörködni
 egy háromnegyed órára (kímélendő a rozoga térdeimet)


Bagoly pedig továbbmászott a Yosemite Pointig,
 ahonnan még szebb kilátást lelni


Mindkét irányba


Panoráma

A kis különtúra után elindultunk lefelé és végül jó egy órával hamarabb tettük meg az utat, mint felfelé. Érezni azt a 900 méter szintet, na. Szerencsére a térdem bírta végig a bulit, bár az utolsó pár száz méteren már kezdett tiltakozni a zökkenések ellen. De akkor már igazából minden procikánk alig várta, hogy végre leérjünk a laposra.

Valahol félúton


Porba panírozott bakancsaink a nap végén – zárókép =)

2016. november 2., szerda

Yosemite

Colorado után áttettük a székhelyünket Kaliforniába – kódorogtunk pár napot a Sierra Nevadában. Kaliforniából már láttunk egy s mást eddig is, de ez a Sierra Nevada nem semmi. A túrát San Franciscóból indítottuk, onnan négy óra autózásra találtatik a Yosemite National Park. Utóbbinak a nevét egyébként így kell kiejteni - csak mert ezen jól elvitatkoztunk mi is, majd utánanéztünk, hogy ezt egyszer és mindenkorra tisztázzuk =)

Úton Kaliforniában


Kanyargunk felfelé a Sierra Nevadában

A Yosemite-völgy egy gleccservölgy, 13 km hosszú, jó másfél kilométer mély, gránit hegycsúcsokkal körülvéve, fenyőerdővel és vízesésekkel kibélelve. Gyönyörűszép. A Yosemite National Park nemcsak a völgyet, hanem az azt körülvevő csúcsokat is magába foglalja, tele van túraútvonalakkal és az Államok egyik legnépszerűbb nemzeti parkja, évi négymillió látogatóval.

Körülnéztünk a völgy alján


Upper Yosemite Falls


Négylábú gyalogosok a járdán


Gránitfalak


Erdőben


Yosemite Creek a völgy alján


Szépséges


Lower Yosemite Falls


A mohák déli oldalán fák nőnek


A felső vízesés még egyszer


Felnézve


Itt is látszik már a völgy U-alakja, ami
 ugye a gleccservájta völgyekre jellemző -


Facsemete alaposan elzárva a legelészők elől


Az egész vagy 15 centi, de a kis rácson kívül
 egy kukányi méretű nagyobb rács is védi


És ő előlük van elzárva =)


Tükörkép


Kilátás a völgyre a Tunnel View pontról


Falak


The Bridalveil Fall – a ’Menyasszonyi fátyol’ vízesés.

A völgy körüli csúcsokra nem kevés helyen fel lehet mászni, mi másnap teszteltük a Lower és az Upper Falls mentén vezető útvonalat – a következő bejegyzésben be is számolunk róla =)

2016. november 1., kedd

Hétvége Boulderben

Utah szépséges kanyonjai után továbbindultunk – a salt lake city-i reptér azonban ismét fekete lyuknak bizonyult, ahonnan lehetetlen elsőre továbbrepülni. Vagy másodikra, harmadikra. A négy és fél az igazi. Ideérkezésünkkor megjártuk az E terminált, ahol nem fértünk fel a St. George-ba induló járatra és ezzel nyertünk plusz négy óra autózást. Most hozzátettük a B, C és D terminálokat is, rohangásztunk fel-alá, mint a mérgezett egerek – Denverbe ugyanis nem kevés járat megy Salt Lake Cityből, de négy különböző terminálról és nagyjából folyamatosan. Sorban álltunk a D-nél, nem jött össze, átrohantunk a C terminálra, az is tele volt, hajrá a B-re, több mint tele. Egy órával később volt még két járat, melyek lényegében egy időben indultak, persze a B és a D terminálról, egymástól tizenöt perc tempós gyaloglásra. Persze, hogy mindkét terminálon az utolsó kaputól, amikhez a legtöbbet kellett caplatni. Odarohan, megkérdez, visszarohan, ott is megkérdez, aztán végiggondoltuk, hogy melyikre van több esélyünk felférni és ott álltunk sorba. Szerencsére ez már bejött, irány Denver. Sőt, egész pontosan Boulder (szintén Colorado), ahol meglátogattuk Boriékat. Boulder jó százezres város a Sziklás-hegység és a préri határán, szép hely.

Dombokkal a háttérben (kép innen)

A hétvégénket beszélgetéssel, társásozással, kutyasétáltatással és kirándulással töltöttük, a gulyást és a frissen sült kalácsot pedig még most is emlegetjük =)

Szombaton megnéztük a Denvertől
 délre található Garden of the Godsot


Sziklák, túraösvények


Mindenféle szépség található a jó 500 hektáros parkban


Zöld és vörös


Sokan járnak túrázni, lovagolni, de sziklát mászni is a parkba


Virágzó kaktuszok


Kilátás


Csavaros


Kanyarog

Nagyobb kört akartunk sétálni, de az egyik ösvényen találtak az előttünk haladók egy csörgőkígyót, ami nem nagyon akart lemászni az útról, csak tekergett és csörgött, így feladtuk a második hurkot. Welcome to Colorado!

Azért az alternatív útvonal sem volt ronda


A ’Kissing camels’ avagy a ’Csókolózó tevék’ formáció


Ebbe meg az egyik kereszteződésben botlottunk.
 Itt tényleg mindent lehet.

Vasárnap nagy reggelizést csaptunk, aztán elmentünk még a közeli parkba megsétáltatni Pötyit. Délután pedig felpakoltunk a motyónkat és nekiindultunk az utolsó etapnak – irány San Francisco. Borinak, Tomának és Pötyinek ezúton is köszönjök a finomságokat, a társaságot és a szíves vendéglátást, nagyon örültünk! =)

Pötyi – a hétvége sztárja (Bori fotója)