9/11
valószínűleg a 2000-es évek legnagyobb port kavaró eseménye volt – minden
szempontból. A helyszín és környéke egyértelműen évtizedekig viselni fogja a
nyomokat, de nem csak az emlékhely miatt. A két torony összeomlása az
egész Downtown-ra hatással volt, mindenkinek, aki itt lakott, dolgozott vagy
járt aznap, megvan a saját története. A 9/11 Memorial azoknak állít emléket,
akik már nem tudják elmondani a sajátjukat. A környéken viszont akad egy hely,
ahol a történetek folytatódnak – nekem személy szerint legalábbis egy kicsit
kézzel foghatóbbá, közelebbivé, átérezhetőbbé tették azt, hogy mi zajlott itt a szeptember
11-et követő napokban. Mindenkinek, aki megnézni a 9/11 Memorialt, csak
ajánlani tudom a közelben található St. John’s Chapel megtekintését. Bár ebben
az esetben már nem lesz az a kis csendes kápolna, ahol körbesétálva el lehet
gondolkodni a miértekről és a hogyan továbbokról.
több hősének sírja is megtalálható
A
kápolna Manhattan legöregebb, működő temploma, George Washington is látogatást
tett benne beiktatásának napján. A szeptember 11-i események után viszont a
látogatók kedvelt célpontjából hirtelen mentési támaszponttá lett, ugyanis ez
volt az egyetlen közeli épület, melynek nem esett komolyabb baja a két torony
összeomlása ellenére, ugyanakkor a mentési terület közvetlen közelében volt.
A
két torony összeomlása utáni első néhány napban a mentési munkálatokat
folytatók először csak néhány órára aludni, mosakodni, enni valamit tértek be,
azonban hamarosan önkéntesek kezdték szervezni a háttérellátást a mentéshez –
ételosztás, priccseket szereztek be, mentési eszközöket gyűjtöttek (a
bakancsoktól és a védőöltözettől kezdve a kötszereken keresztül az energiaitalokig
mindent, amire szükség volt), később pedig orvosok, masszőrök és pszichológusok
kezdtek váltott szolgálatban dolgozni a mentőcsapatokkal. Amerikaiként, new yorki-ként nem
lehetett egyszerű a romok eltakarításán robotolni, ráadásul úgy, hogy a teljes
mentés során több, mint 400 tűzoltó, rendőr és mentős neve került fel a 9/11
Memorial medencéinek keretére. Az irántuk és a mentésen dolgozó további több
ezer tűzoltó és rendőr iránt érzett tisztelet jeleként a St. Paul Chapel egy
látogatója, egy kolléga a templomban hagyta a ruhájának jelvényét – azóta pedig
több száz jelvény gyűlt össze mellette.
tisztelegnek kollégáik előtt
A
mentési és romeltakarítási munkálatok megkezdése után a képeslapok, iskolai
rajzok és biztató levelek is elkezdtek özönleni a kápolnába – valószínűleg sok
erőt adtak a folytatáshoz.
A
darvak a kínai mitológiában a halhatatlanság jelképei, az európai kultúrában
pedig Plinius leírásai nyomán az éjszakai álmok őrzőjének gondolják őket…
Mára
a 2001-ben használt padok már kikerültek a templomból, helyettük széksorokat
tesznek ki a misék idejére, máskor pedig nagyobb a bejárható tér – lévén félig
múzeum, félig emlékhely is lett.
A
padokból is látható néhány, a kopottságukat pedig annak köszönhetik, hogy a
mentési munkálatokat végzők teljes felszerelésben aludtak néhány órákat a rajtuk a tornyok összeomlását követő napokon, így a különböző eszközeik és a
ruházatuk némileg összekaristolta őket.
A
St. Paul’s Chapel-ben többször is körülsétáltunk, próbáltuk felfogni történeteket,
amik meghatározták itt a mindennapokat tizenegy évvel korábban. Az évfordulón,
vagy a terrorizmus bármilyen említése kapcsán találkozhat az ember az égő
tornyok képeivel, felvételekkel, melyek elgondolkoztatják; de valahogy teljesen más volt a dolgot a
hétköznapok, a „hogyan tovább?” szempontjából látni.
A
St. Paul’s után egy másfajta „szentély” felé indultunk, mely szintén a Downtownban
található. Odafelé menet Bagoly már gondolkodott, hogy vajon milyen lesz a
világ egyik legbefolyásosabb épülete előtt ácsorogni, vajon milyen nagy és
egyáltalán…
Megcsodáltuk
a tőzsde épületét, őszintén szólva kicsinek tűnik a sok felhőkarcoló és üvegpalota között.
Valahol döbbenetes, hogy időnként micsoda káoszt és fejetlenséget tud okozni egyetlen
itt véghezvitt vétel vagy eladás… Ugyanakkor az országok egymásra épülő kereskedései
egyelőre az utóbbi néhány száz év legstabilabb fegyverszünetét tartják fenn –
mégiscsak kényelmesebb egymással seftelni, mint fagyoskodni a lövészárokban… 'Filozófiai
gondolatfoszlányok' rovatunkat itt felfüggesztem. Szóval Wall street.
A
Financial District vasárnap reggeli kihaltságában azonban a legfurcsább az
volt, hogy szinte minden utcában állt egy-egy kisebb-nagyobb teherautó és
folyamatosan járó motorok zaját lehetett hallani; aztán felfigyeltünk arra is,
hogy egyes metrómegállók még mindig le vannak zárva. Alaposabban megnézve a
teherautókat és az egyterűeket; rájöttünk, hogy aggregátorokról van szó, mert
még mindig nem indult újra a vezetékes áramszolgáltatás Manhattan legdélebbi csücskén; viszont valahogy
mégis áramot kell kapniuk az épületeknek…
A
Wall street után ismét a New York Water Taxi felé vettük az irányt – a délután
hátralevő részét némi hajózással, majd a Midtownban való mászkálással
töltöttük. A továbbiakban átadom a helyet a képeknek.
oda-vissza metró Manhattan és Staten Island között
túloldalán a Lower New York Bay és az óceán
jobbra a Szabadság-szobor
a zászlórudakon; talán most téli álmot alszanak
Alkonyattájt
visszatértünk a szállásunkra, gyors átmelegítő zuhany és több réteg harisnya,
duplazokni, bundabugyi és sapka-sál-kesztyű felöltése; valamint fényképezőgép
frissen töltött elemei; kávé és Red Bull (elvégre otthoni idő szerint
hajnali 2-kor kezdődött a műsor) magunkhoz vétele után elindultunk New
Jersey-be focimeccset nézni… Go Giants!
