The September 11 Memorial Museum

A beadandók és vizsgák okozta blogszünetnek, jelentem vége – a félévnek még nem, de szabadidő tekintetében határozottan jobban állok, mint az elmúlt három hónapban kábé bármikor… szóval the story continues. Izé, augusztus 1-jén járunk, délután kettőre volt jegyünk a viszonylag frissen megnyitott September 11 Memorial Museumba.

A szomszéd

Így tán jobban felismerhető – One World Trade Center

2012-ben, azóta a fák nőttek egy kicsit (kép innen)

A bal felső sarokban látszik a One World Trade Center alja, a két medence a North és a South Tower (az egykori északi és déli torony) helyén épült meg, a köztük levő, magasabb épület a múzeum bejárata. A múzeum így gyakorlatilag a két torony helye és a közvetlen környékük alatt bújik meg. A két medence alatti kiállításokon nem lehetett fotózni, de talán nem is gond – a személyes tárgyak garmadája inkább élőben üt... Volt jó néhány részlet is, ami addig nem tudatosult bennünk a történtekről, pedig nem egyszer olvasgattunk már róla alaposabban. Pár példát igyekeztem összeszedni, de azért így fél évvel később a részleteket a Wikipediának köszönhetjük. Akit érdekel a téma bővebben, angolul igen részletes leírásokat talál, erre.

Valahol a bejárat közelében lóg a falon –
a kép 2001. szeptember 11-én, körülbelül 08:30-kor készült

Mintegy negyed órával az első repülő becsapódása előtt. Az American Airlines 11-es járata 08:46-kor csapódott bele a North Tower homlokzatába a kilencvenharmadik és kilencvenkilencedik emelet között. A United Airlines 175-ös járata 09:03-kor csapódott be a South Towerbe, a hetvenhetedik és a nyolcvanötödik emelet között. A South Tower 09:59-kor, a North Tower 10:28-kor omlott össze. Döbbenetesen rövid idő alatt. Azt addig nem tudtam, hogy többek között azért járt ennyi áldozattal a tragédia, mert egyrészt a mentőegységek sem gondolták, hogy a tornyok ennyire hamar (vagy hogy egyáltalán?) össze fognak dőlni, illetve a menekülő útvonalak jó részét a becsapódások megsemmisítették, így lényegében a becsapódás feletti emeletekről nem lehetett kijutni, az evakuációt pedig viszonylag későn kezdték meg - a fentről akkor már hulló törmelék miatt először úgy gondolták, bent nagyobb biztonságban vannak az emberek. A nagy probléma még csak nem is maga a becsapódás vagy a két gép volt, hanem az, hogy felszállás után nem sokkal térítették el őket, így tele voltak kerozinnal… A North Towerben több mint 38 tonna kerozin robbant be, folyt széjjel és gyújtott fel mindent, emeletről emeletre. Hihetetlennek tűnik, de az egyik liftaknában a földszinti bejárati csarnokig csurgott és ott okozott még egy kisebb robbanást. A  fent addigra tomboló tűz megolvasztotta a becsapódás körüli emeletek tartóoszlopait, így a felettük levő emeletek egymás után szakadtak össze – a tornyok alsó részeit viszont nem ilyen terhelésre tervezték, így egy idő után elkerülhetetlen volt az összeomlás. RIP.

A múzeumban a külső, medencék körüli kiállítótérben lehetett fotózni, abból szemezgetünk a továbbiakban. Viszonylag hamar rálátni a bejárat után az alábbi képen látható oszlopra, mely az utolsó darabja volt a régi tornyoknak, amit megőriztek eredeti helyén – valamennyire emlékhelyként is funkcionált, festettek, ragasztottak, rajzoltak rá – onnan a múzeumba került. Balra pedig a slurry wall (iszapfal), vagy építéskori becenevén a ’The Bathtub’ (= fürdőkád) oldalát látni - ugyanis annyira közel van a Hudson folyó, hogy félő volt, hogy nem fogja bírni a terhelést az alapzat, ha állandóan vízben áll, ezért első körben építettek a két toronynak egy hatalmas betonteknőt és utána kezdtek alapozni. Ezt nevezték el fürdőkádnak, bár a funkciója épp az, hogy a vizet kívül tartsa. A tornyok összeomlásakor tartottak tőle, hogy esetleg nem fogja bírni a nyomást, megreped és akkor a területet elönti a víz is, de ez nem következett be.

Látkép – a slurry wall bal oldali,
 durván betonozott része az eredeti fal

A kör alakú vasmaradék egy gázolajtartály alja,
 ilyenekben tárolták a tartalék generátorok üzemanyagát

Az egyik medence oldalára kifüggesztve található
 a North Tower néhány acélgerendája…

… melyek eredendően a kilencvenhetedik és
 a kilencvenkilencedik emelet között voltak.

Később lesz még róluk szó – innen jobban látszanak, de a infót később találtuk meg a lenti korlát mellett látható táblán. A négyzetek odalent a North Tower déli homlokzata tartóoszlopainak alapjai.

Survivor’s Staircase – több százan menekültek ki ezen a Vesey St-re vezető lépcsőn
a Five World Trade Centerből - a North Tower melletti kilenc emeletes
épület úgy-ahogy kibírta a két torony összeomlását de újjáépíteni már nem lehetett.

A North Tower antennájának egy darabja.
 Az átmérője akkora, mint én.

Az egyik tartóoszlopból kicsit többet hagytak meg.

Itt álltak sorban…

A korábban már emlegetett tábla. Igen, a jobb oldali képen a felső vasdarab.
A repülő formájú lyuk közepén...

Sebhely

A North Tower medencéjének sarka alulról,
 háttérben a slurry wallal

A terem közepén magányosan álldogál
 a ’Last Column’, vagyis ’Utolsó oszlop’

Egyetlen ablaküveg…

… maradt meg egészben.

A North Tower északi homlokzatának oszlopai

… jobban kibontva. Az alap alapja.

A kiállításnak ezen a részén lehetett fotózni, utána bementünk a két medence alá megnézni a tárlókat. Vagy tízezer darab kisebb-nagyobb kiállítási tárgyat szedtek össze, esélyünk nem volt részletesen megnézni, de mindenkinek csak ajánlani tudom, ha eljut ide. Tiszteletteljesen, elgondolkodtatóan és magyarázó szándékkal rakták össze, még akkor is, ha ezt igazából lehetetlen megmagyarázni.

A múzeum után fent is körülnéztünk – a North Tower vízesése

A szomszéd nyújtózkodik a fák között

Intrepid, water taxi & memorial

A Hálaadás utáni hétvége mindig zajos és zsúfolt Amerika-szerte, de a szombat délután embertömege és forgataga még nekem is sok volt – pedig mostanában hozzá vagyok szokva a szűkös és sok emberrel tömött helyekhez… Mindenesetre amilyen zizegő zsizsikesüvegnek tűnt egész Manhattan szombat délután – annyira kihaltak és szellősek voltak az utcák vasárnap reggel fél kilenckor, mikor nekiindultunk a következő napnak.

Vasárnap reggel

Kora reggeli kószálók

A karácsonyfa mellett sok helyen menórát is
felállítottak a közelgő ünnepek kapcsán

A Grand Central Terminal csarnoka – az elővárosi vonatok egy része ide fut be

Thanksgiving specialty – sorakoznak ünnepi hétvége
változtatásait tartalmazó menetrendek

A Grand Central Terminal után átsétáltunk a Penn Station-höz, ahonnan a New Jersey felé induló vonatok mennek – szereztünk vonatjegyet az esti meccshez. Utána pedig az alábbi bárkát vettük célba, mely a sziget nyugati oldalán, a Hudsonban található.

Intrepid Sea, Air and Space Museum

Így fest felülről (forrás: en.wikipedia.org)

A múzeum valójában a nyugdíjba vonultatott USS Intrepid hadihajó, valamint a tetején felhalmozott járműpark; már öt évvel ezelőtt is meg akartam nézni – csak éppen akkor vitték el teljes tatarozásra. Azóta szép, fényesen visszakerült, ráadásul az űrsiklóprogram lezárásának köszönhetően még az Enterprise-sal is megtoldották a kiállítást – mindenképpen a teendők listájának elején szerepelt.

Tat

Sajnos azonban gyanúsan nagy volt a csend, mind a fedélzeten, mind a bejáratnál, esélyes volt, hogy Sandy itt is nyomot hagyott maga után, így némi rossz előérzettel közelítettünk a bejáraton feszítő kék táblához :(

We’re sorry to inform you…

Szóval másodszor is meglógott előlem ez a csónak, mindenképpen vissza kell még mennem egyszer olyankor, amikor végre meg lehet hódítani.

A kútba esett program helyett némileg bánatosan, de úgy döntöttünk, benevezünk a New York Water Taxira, ha már ennyire közel ácsorog ehhez a tutajhoz.

Ha nincs ló... szamár az előtérben

A Water Taxi délről kerüli meg a szigetet, útközben megáll sziget csúcsán fekvő Battery Parktól nem messze, utána átmegy a Brooklyn Bridge tövéhez, majd visszafelé a Szabadság-szobor előtt egy kört téve indul vissza az Intrepidhez. Induláskor egész jól rá lehetett látni az utóbb említett lélekvesztőre :)

Nyomokban Concorde-ot (jobbra lent) és Enterprise-t tartalmaz

A Water Taxi idegenvezetőjének elmondása szerint az Enterprise-t alapvetően egy külön sátorban tartják és plusz belépőért lehet megnézni; ezt azonban Sandy feleslegesnek ítélte és a hónap elején nemes egyszerűséggel belesodorta a Hudsonba, így még hónapokig tart, míg újranyit a múzeum. Az Enterprise egyébként az űrsiklócsalád egyetlen tagja, mely sosem járt az űrben, viszont ő a prototípus, mely alapján a többit megépítették; így mindenképpen kulcsfontosságű szereplője az elmúlt 30 év űrutazásának.

A Hudsonon lefelé haladva egy másik bárkára is felhívták a figyelmünket. A Three Forty Three nevű tűzoltóhajó annak a 343 tűzoltónak a tiszteletére lett elnevezve, akik a World Trade Centernél vesztették életüket a mentési munkálatok közben. A hajó orrára felírt név betűi pedig a tornyok romjainak acéldarabjaiből készültek.

343

Ezzel már elő is került a következő programpontunk, útba ejtettük a 9/11 Memorialt.

Partraszállás után

Úton a WTC site felé – épül a One World Trade Center,
avagy korábbi nevén Freedom Tower

Közösségi kert :)

9/11 Memorial

A két torony helyén hatalmas, fekete medencéket alakítottak ki, körben vízeséssel.

A vízesés peremén pedig az áldozatok nevei olvashatóak.

Méltóságteljes

A emlékhelyhez egyébként teljes biztonsági ellenőrzés után lehet csak bejutni, rendőrök mindenhol – még mindig nagyon tartanak esetleges további eseményektől. Körbesétáltuk mindkét medencét, elgondolkodtunk, de talán a nagy tömeg miatt is, de nehezen sikerült magunkat átadni a hely szellemének – már amennyire külföldiként egyébként lehetséges. A memorial körül épülnek az új kereskedelmi világközpont épületei, de ezzel együtt úgy hiszem, méltóságteljesen emlékeznek a történtekre.