A dolog aprópóját még a női kézilabda BL-döntő első meccse adta – ebből is
látszik, hogy mennyire le vagyok maradva a valódi eseményektől – szóval Larvikban jártunk, még május első hétvégéjén.
És ha már egyszer akadt 3 óránk Oslóban, ott is sétáltunk egyet.
Oslóban
egyébként egyszer már jártunk, úgy 4 évvel ezelőtt, novemberben, mínusz 3 fokban.
Ehhez képest most igazán remek időt fogtunk ki, ragyogó napsütés, egy fia
felhőt sem láttunk. No meg egész más szemszögből nézi az ember a norvég árakat
Svájcból, mint magyar egyetemista szemmel – a svájci és a norvég árak
nagyságrendileg egészen hasonló. Más európai országokban, ez a „Köszönöm, inkább
nem kérném.”-kategória, hacsak nem kenyérről és vízről van szó. A városban sétálgatva az embernek rögtön feltűnik, hogy
a házak ablakai előtt szinte mindenhol napellenzők vannak, ezek funkcióját nem
nagyon tudtuk megfejteni. Mármint hogy novemberben nagyjából fél tíz körül kel
a Nap, el is indul lefelé délután háromkor, ráadásul az egészet sokszor a
felhőtakaró felett teszi, miért akarnak még napellenzővel is védekezni ellene?
Így nyáron meg olyan meredeken süt, hogy nem igazán van értelme oldalról is
takarni az ablak egy részét. Ha valaki tudja a napellenzők töretlen
népszerűségének okát, ne habozzon megosztani velünk!
A
belvároson keresztül lesétáltunk a tengerpartra is, megnézni a régi dokknegyed
helyén felépülő házakat – ez a londoni Docklands-hez hasonló projekt, a régi dokkok helyén üveg-acél stílusú lakóházakat húznak fel, majd egyre borsosabb áron adják el őket, ahogy fejlődik a negyed. "Négyszobás öröklakás tetőterasszal, saját vitorláshellyel. Ár: inkább nem szeretném tudni."
Az
oslói séta után elvonatkoztunk Larvikba, a vonatjegy ára még a svájcit is meghaladta, nem nagyon vagyunk mi ehhez hozzászokva... Larvik nem egy hatalmas város, körülbelül
40 ezer lakosa van, Oslótól kb. 100 km-re délre található. Próbáltam
utánanézni, hogy pontosan mit is érdemes itt csinálni, körülnézni, miből élnek
az emberek; de nem nagyon van erről részletes információ angolul a
kompmenetrenden (Dániába) és a kézilabdán kívül. Na igen, kézilabdázni lehet.
Végülis mi is emiatt keveredtünk oda :)
A
képeken is látszik, hogy a norvég szurkolók a főtámogató Skagerrak Energi
pólóját kötelességtudóan felvéve, de meglehetősen nyugodtan ülnek a helyükön, a
góloknál tapsolnak, néha belekezdenek a szokásos ’taps-taps-LARVIK!’ rigmusba,
de ennyiben ki szokott merülni náluk a szurkolás. Ehhez képest a győri
szurkolótábornak egész repertoárja van, nem is nagyon lehetett mást hallani a
csarnokban. Nem tudom, hogy pontosan mennyit számít ez a játékosok
motivációjában, de hangerő tekintetében hazai pályán játszottak a lányok, az
biztos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése