Home, sweet home

Most, hogy a végére értünk a hathetes beszámolónak, egy rendhagyó bejegyzés következik. Történt ugyanis, hogy pár nap Zürich után egy hónapra elzizzentünk oda, ahol 2012 óta nem voltunk egyben ennyit – Magyarországra! Persze elképesztően sűrű programmal, teendőkkel, majdnem minden este rokoni és baráti találkozókkal és mindenféle jóval fűszerezve, úgyhogy legalább annyira kapkodtuk a fejünket, mint bármelyik úton, de legalább folyamatosan összepakolászni nem kellett =)

A teljesség igénye nélkül: strandoltunk egy csomó helyen, játszótereztünk mindenféle csemetékkel meg a szüleikkel…

... aztán úszást… (szép volt, Katka!)

… és vízilabdát néztünk a helyszínen.

Leugrottunk a nagyszüleimhez, megcsodáltuk a szőlőt
 és nagyon örültünk, hogy együtt lehetünk velük.

Gratulál(t)unk Vegatigris ügynöknek a diplomájához!

Elzizzezzünk másik harmincvalahány elitképzettel a Csallóközbe néhány napra levezetni… a következő képekért köszönet jár Kristófnak és Gecónak! Ez egyébként ugyan azt jelentette, hogy pár napig mégiscsak megléptünk Magyarországról, de csak a szomszédba =)

Program

Majom ügynök bemutatja, hogy kell wellnesselni

Bagoly meg a vízilabda-döntőre szerzett mobilnetet
és egy telefonképernyőt néztek 10-15-en a sötétben

Meg leginkább fogták a fejüket, főleg akkor, amikor a harmadik negyedben elment a kép és hang is. A túravezetőnk nagyon jófej felesége ekkor előkerített egy ősrégi táskarádiót és a srácok kénytelenek voltak azzal befejezni a szurkolást. Azért talán a meccs végeredménye nem ezen múlt, de nem voltak túl boldogok…

Megálló – specialitásuk a vágott sör
(két különböző nedű egymás tetejére csapolva)

És persze a legnagyobb fun

A vizitúrák lényege

 Úgy ám.

  

 

Azé’ néha evezni is kellett.
Köszönjük Évinek és Dávidnak a jó társaságot
a négy napban, elvégre egy hajóban eveztünk :P

Aztán pár napot otthon is voltunk jeweils, ahol Roo némi nyári nagytakarítást végzett Vegatigris ügynökkel.

És talált képrejtvényes számháború-jelvényeket
– amelyikből a negyedik, igen, fejjel lefelé lett befotózva.
Kommentben lehet tippelni a megoldásokra.

Később Szigeteltünk is egyet Vegatigrissel – az előadó a színpad
felett repül éppen, ki más, mint az élőben is zseniális P!nk?

Aztán Bagollyal ráfordultunk a házassági évforduló-témára
 is – ezúton is köszönjük Istvánéknak a főzőtanfolyam-utalványokat!

És megígérjük, hogy a következő hamburgerhúst
kevésbé kokszosan tálaljuk majd!
American pub food-ból azért profik lettünk, na!

Séta a város felett

Home, sweet home

Even better, that’s my hometown

Örök kedvenc

És igazából hogy hiányzik. Ilyenkor mindig keserédes
egy kicsit ez az expat dolog… azzal együtt, hogy mostanra
 már Svájcot is eléggé megkedveltük. De az otthon, az otthon.

Dél

Észak

Married for one, together for eleven. Őskövületek.

Lánchíd a kék órában

Esti program

És pár nappal később a másik legszebb hely
Magyarországon – a víz színéből kitalálhatjátok!

Balaton

Utóbbi programot a remek társasággal és nagyon kedves vendéglátással együtt köszönjük Andráséknak! Közben persze még egyszer bezizzentünk a nagyszüleimhez is (merjem megközelíteni a Balatont anélkül, hogy feléjük ne kanyarodnánk), majd Budapestre visszatérve találkoztunk még egy csomó drága baráttal és rokonnal… megünnepeltük a legkisebb családtag első szülinapját (az unokaöccsöket arra találtattak ki, hogy az ember elkényeztesse őket) és a végére még egy nagyon különleges, római esküvő is volt a programban, barátokkal, tógákkal, fasciesekkel és rengeteg mosolygással! Anita & Schmiczy, még mindig sok boldogságot kívánunk! Magyarország, hiányzol, de a nekünk kedvesek még jobban!