Másnap
reggel (miután Bagoly ismét megpróbálta kienni a szálláshelyet a vagyonából,
majd a nap hátralevő részében nyögött, hogy túl jól sikerült a projekt), szóval
pihenésképpen a közel található Jing’an-templomot néztük meg: ez egy buddhista
templom, melynek az eredetijét vagy 1800 éve építették, akkor még egy folyócska
partján. Aztán az 1200-as években a Song-dinasztia áttelepíttette a jelenlegi
helyére, az 1900-as évek elején a templom lett a végállomása az első
villamosvonalnak, sőt Mao idején szolgált műanyaggyárként is. 1972-ben porig
égett és a 1980-as években építették újra, azóta újra templomként szolgál, és
időről időre bővítgetik (hah, megvan a magyarázata a vasbeton szerkezetnek,
amin ottjártunkkor csodálkoztunk egy kicsit, mivel még nem olvastunk utána).
A
szomszédság – a templom körül ólálkodik a 21. század
(maga a templom a távolban középen látszik)
(maga a templom a távolban középen látszik)
Bevalljuk,
nem értünk különösebben a buddhista templomokhoz, ezért inkább a csendes
szemlélődő szempontjából nézelődtünk.
Lépcsős
Az
egyik csarnok mellett elnézve
Emeletek
Hervadók
– de valahogy még mindig szép =)
Üvegdobozok
a háttérben
Mindenből
egy kicsi
Átjáró
Szomszédok
Szépséges
fafaragások – akkor még
nem tudtuk, hogy ’csak’ harminc évesek
nem tudtuk, hogy ’csak’ harminc évesek
Nagy
jövés-menés volt egyébként, de az úriember
pont egyedül sétált és nagyon illett a képbe
pont egyedül sétált és nagyon illett a képbe
Dejó
minden pitlibe ültetni valamit!
Az
egyik terembe bepillantva
Kiskert
a hátsó udvarban – zárókép.
A
templom után ismét a nagyvilág felé fordultunk és kimentünk a reptérre. No, nem
azért mert elvonási tüneteim lennének, ha 24 óráig nem érzek kerozinszagot,
hanem mert Sanghajban egészen egyedi módon is ki lehet jutni a Pudong
Airportra. Maglev. Folyt. köv. =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése