Daily szürrealitás Dar es Salaamban

Régen jártam már új helyen… na azért nem kell sajnálni, de munka címén már nem sok célpont maradt, amit még ne vadásztam volna le :) Az egyik ilyen volt múlt hónapban Dar es Salaam, Tanzánia. Sajnos nem állt módomban elszabadulni a tengerparti resortból, ahol elszállásoltak bennünket, de a hangulat nagyon különleges volt itt is, illetve volt alkalmam útközben is kisebb-nagyobb apróságokat megfigyelni. A helyiek és ilyen módon az utasok is roppant kedvesek, nyoma sincs az amerikai rohangászásnak és élettempónak – ugyanez a helyi személyzetre (mind a reptereken, mind a szállodában) is igaz, hát nem csipkedik magukat. Ami nem feltétlenül gond, csak több hónap amerikai nagyüzem után meglepett, hogy itt senkin nem érezni a „bármikor beüthet valami, pörögjünk, különben lehagy bennünket a világ!” hozzáállás:)

Odafelé – valahol az egyiptomi-líbiai határ közelében

Sivatagos tengerpart – valahol hihetetlen,
 hogy ennyi víz, ennyi szárazföld és semmi zöld…

Időszakosan kell lennie valami vízfolyásnak is

Elképesztő színek :)

Alkonyatkor menetrend szerint leszálltunk Kenya fővárosában, Nairobiban, az utasok felét kipakoltuk, a másik felével pedig beneveztünk még egy egyórás körre. Dar es Salaamba érve villámgyors deboarding, mi is egész hamar kijutottunk és már zötyögtünk is az estében a szállásunk felé. Nagyon sajnáltam, hogy csak sötétben láttuk a várost (este jövünk, este megyünk), de részben Sao Paulóra, részben Moszkvára emlékeztetett – a bevezető utak mentén legalábbis. Ugyanakkor olyan falak, biztonsági őrök minden portán, vagy szögesdrót, mint Dél-Afrikában alig-alig fordult elő – vagy talán csak nem arra, amerre jártam. Ami viszont akad és figyelni is kell rá, az a szúnyogok hada. Mint kb. minden nyavalyában, itt is első a megelőzés, vagyis lehetőleg egyáltalán ne csípjen meg semmilyen, de főleg nem maláriaszúnyog - szóval hosszú ujjú-szárú ruházat és persze a szúnyogirtó trutymók. Svájcban mindenkinek az AntiBrumm Fortét (igen, ez a neve) ajánlják, hát szereztem egyet. Vicces dolog pizsamában szúnyogírtózni :) Aztán még egy bánatosan döngő példányt is levadásztam a szobámban, mielőtt bekúsztam a baldachinos – moszkítóhálós – ágyikóba.

A moszkítóháló viszont tud meglepetést okozni –
például hogy is oltom le a lámpát belülről? :)

Másnap reggel ki akartam menni, sétálni egyet a kis tengerparton, de csak félig jött össze, a tenger ugyanis apály címén látványosan meglógott előlem.

Azért nagyon holiday-szaga van így is :)

Apályos sáros tocsogós

Pálmafás

A stég egyébként vízben lenne szinte végig

Azért nem rossz a kilátás

Viszont attól egy kicsit elborzadtam,
 amit az apály miatt visszamaradó üledékben lehet látni

És ezek még a látható műanyagdarabok –
 mennyi apró szutyok lehet és hányfelé?

Délutánra visszatért a tenger is –
 kilátás a szobámból, by the way

Azért érdemes volt kisétálni megnézni

Pálmafás-hangulatos

Tényleg stég lett a stég

Felette pedig látszik egy kicsit a távolban maga Dar es Salaam is

A kövekről valamiért Horvátország jut eszembe :)

Sajnos a 24 óra elég hamar eltelt, mielőtt észbe kaptam, már zötyögtünk is vissza a reptér felé. Ahogy közeledtünk, egyre nagyobb lett a dugó és a tömeg – pedig DAR az egyik legkisebb reptér, ahol valaha jártam. Az eddigiek közül Oslo közelében, Sandefjordban található Torp még kisebb – ráadásul amikor ott jártunk, az utasok felét a Győri Audi ETO KC tette ki, akik éppen hazafelé igyekeztek a larviki BL-döntőről – de az egy egész más világ… Szóval a dugóban araszoltunk, bámultunk ki az ablakon, miközben körülöttünk a tömött buszokon ácsorogtak az utasok – de szardíniaszinten, nem lehetett túl kényelmes, a biztonságostól meg fényévekre volt, időnként már kezdtem rosszul érezni magam, amikor nálunk mindenkinek saját ülése van. Ugyan biztonsági öv nélkül, de ha baj van, legalább nem estek volna még hárman az ölembe.

Forgalomirányítás

Időnként szokatlanabb járművek is feltűntek mellettünk

Néha, ahogy egy-egy sáv meglódult, vagy keresztforgalom volt, láttunk riksákat, teherautókat, a rakomány tetején törökülésben trónoló munkásokkal, akik vigyorogva kapaszkodtak a vagy harminccal döngető monstrumokon (tejóég!). Ja és mindeközben elképesztő mennyiségű utcai árus kínálta a portékáját az araszoló – néha meg veszélyesen meglóduló forgalomban. Egy idő után elkezdtünk listát írni, hogy mennyi minden érkezik, egy óra után már (összesen vagy két és fél óra volt az út a reptérre) egy fél lakást be tudtuk volna rendezni és gazdagabbak voltunk egy kiló, az ablakon keresztül bevásárolt, termelői kesudióval. Hét dollárt kért érte az ürge, nem is olyan óccó. De összedobtuk, volt fílingje :)

Almák, hármasával csomagolva

Zárásképpen pedig a teljes lista, eladásra kínáltak (és nagy részét nem egyszer): kesudiót, almát, jamszgyökeret, telefontokokat, hatalmas, színes strandtörölközőket, konyharuhákat, CD-ket, fülhallgatókat, félliteres kólát, vizet, párnákat (toll, alvós, igen), zseblámpát, gyerekkönyveket, machetéket (te jó ég, ezt így utcán lehet venni? – ja és az ürgén Green Bay-mez volt), zacskós toastkenyeret, poharakat és csészéket hatosával csomagolva, szivargyújtós töltőt, vállfákat és persze fagyiiiit! Igen, pontosan olyan kis bicikli fagyiskocsival, mint amilyenek a balatoni strandokról rémlenek :)