Arizona highway

Ha már egyszer elmentünk egészen Las Vegasig, úgy voltunk vele, hogy csak meg kéne nézni azt a Grand Canyont, ha már ennyire „közel” van. Mármint hogy a szomszéd államban, nem kell mindjárt haton keresztülvágtatni érte. A Grand Canyonról az ember fejében valami olyasmi kép él, hogy hát egy ilyen sok kilométer hosszú, szép nagy árok, az alján valami víz (földrajzosok még azt is sejtik, hogy a Colorado folyó) és hogy hát aki tudja, megnézi, biztos érdemes... szóval elkezdtünk utánanézni a dolognak. Először is Google Maps, hát izé ez a Grand Canyon Village, amit kidob elsőre, ez 450 kilométerre van Vegastól. Öhmmm. Elég nagy ez a kanyon, biztos máshonnan is bele lehet nézni! Aha, van ez a North Rim (rim= perem), ez csak 360 km, de időben másfélszer annyi, ja és télen zárva van a hó miatt. Mi, hó? Hány fok van ott? Ja hogy 1600-1700 méter magasan van a perem és -2°C napközben, -10°C éjjel? Ööö, van ez a West Rim is, az egész közel van Las Vegashoz (csak két és fél óra), de erről meg mindenhol azt írják, hogy ’not the real thing’. Vagyis nem igazán éri meg. Mi, nincs több? De hát az ember odamegy, belenéz, hű de szép, aztán mit csinál még mínusz fokokban? Na, de van ez a Grand Canyon National Park is, biztos van központjuk, oda lenne érdemes menni, kell lennie látogatóközpontnak is. Igen, ez a South Rim-en a Grand Canyon Village. Ami 450 kilométer Vegastól… Időközben szereztünk útikönyvet is, egy-két részletesebb leírással, úgy tűnt, tényleg a South Rim az igazi, meg az ottani Visitor Center így télen is űzi az ipart – csak nem mi leszünk az egyedüli bolondok, akik bepróbálkoznak a programmal így télvíz idején egy nap alatt. Oda-vissza. Aztán majd csak el lehet tölteni 5-6 órát azon a kanyonperemen értelmesen. (Ó, de még mennyire! – a szerk.)

Sőt, az odavezető út is jóval érdekesebbnek bizonyult, mint azt előre gondoltuk. Szóval a las vegasi városnézés után összekészítettünk egy rakás szendvicsnekvalót, almát és egyéb rágcsát, este időben beájultunk és másnap már reggel hat előtt úton voltunk Arizona kincse felé - nagyrészt frissen és kipihenten, pedig nem gyakran van ilyen nálunk reggel hat előtt. Ez a jó fele a jetlagnek :)

A terv

És a Grand Canyon National Park – tényleg ’grand’
(kép innen)

Good morning Nevada!

Még Las Vegas közelében – az épület középen természetesen kaszinó,
ahol a reklámtáblák életed szerencséje mellett 24/7 friss kávéval csalogatnak!

Első megálló – Lake Mead Recreational Area

A Lake Mead a Hoover-gát mögött felgyűlt hatalmas tó, majdnem a kanyonig nyúlik. Lesz még róla szó bőven egy másik bejegyzésben – a Hoover-gátnál most ugyanis nem álltunk meg, külön napot kapott.

Körben a sivatag – az alagút a Hoover-gát építéséhez
épített vasútvonalhoz készült

Nem túl sok minden él a kövek között

Túloldalt hegyek-völgyek – de az is mind kopár

További 880 kilométer, legalább.
Ehhez választottuk a paripát is.

Nem volt kritérium,
de még a rendszám is passzol a programhoz

Bagoly informálódik

Gyors reggeli után – on the road again

Ahogy így néztem a térképet még napokkal a tervezett túra előtt, olyan valószerűtlennek tűnt a sűrűn lakott Európához szokott fejjel, hogy egy autópálya mentén hosszú tíz kilométereken keresztül nagyrészt pusztaság van… pedig létezik. Itt-ott akad egy-egy farmszerűség, néha egy-egy település, de a benzinkutakkal is vigyázni kell, mert nem 20-30 kilométerenként vannak…

Átvágva

Valahol a tépett dombok között ott kanyarog a Colorado

Itt legalább nem alagutat építettek eme szörnyűmagas hegyek alatt!
– borzalom, de ez jutott eszembe…

Látkép jobbra – egy-két szép ponton voltak parkolók is,
ahonnan alaposabban körül lehetett nézni

Színek

A Colorado is kibukkant egy kicsit a dombok közül

U.S. Route 93 – valahol döbbenetes,
hogy a másik vége meg a kanadai határig nyúlik…

Autentikus vagy sztereotípia?

Mintegy 164 kilométer után tarts balra!

Majd menj 187 kilométert!

Kicsit nagyobb a forgalom, de a bevágásokkal itt sem fukarkodtak.

Útközben az is látszik, hogy elindultunk felfelé

Legalábbis a huplik északi felén nem olvad el a hó…

És ez már elvileg a Grand Canyon Village-hez vezet,
potom 80 kilométer van vissza

Közben a szárazból félszáraz klíma lett

Sőt, a peremhez közel erdőt is találtunk

Valahol nagyon nehéz elképzelni,
hogy itt akár csak a közelben is van egy Grand Canyon.

Pedig de. Kilométerekre a kanyontól van a bejárat, itt az ember kicsengeti a 20 dollárt az egyhetes belépőért, aztán keres egy parkolót – rájön, hogy sokan jöttek még rajta kívül; meg az is feltűnik, hogy az egész Grand Canyon Village-t sokkal nagyobb létszámra tervezték, mint ahányan most vagyunk – évente 4-4,5 millióan látogatják a parkot, el kell férnie az embereknek nyáron is… Aztán keres egy térképet, aha, itt van a legközelebbi pont, ahonnan körül lehet nézni és már trappol is a kanyon felé. Már látszik a fák mögött.

És nem hiszünk a szemünknek.
To be continued. With many photos :)