Lugano – Svájc riviérája

Svájc vegyes ország, egészen sokféle szempontból, de talán legszembetűnőbb, hogy kapásból 4 hivatalos nyelve van: német, francia, olasz és rétoromán. A Schwiizerdütsch egy külön világ, minden városban, minden völgyben egy kicsit máshogy beszélik, a francia és az olasz részeken nincs ekkora eltérés az irodalmi nyelvekhez képest; de azért mégiscsak dialektusban, egészen pontosan frankoprovanszál, illetve lombardi nyelvjárásban beszélnek. A rétoromán az olaszra emlékeztet, de már csak alig pár tízezren beszélik, nagyrészt idősebbek. Nyelvi rövidkurzusunk itt véget ér. Az egész onnan került elő, hogy végre sikerült meghódítani Olasz-Svájcot is, tettünk egy bemutatkozó kört Tessin/Ticino kantonban is. Erre a túrára velünk tartott Bagoly családja is, akik május végén jártak nálunk látogatóban.

A tessini látogatások egyik legnehezebb része az, hogy valahogy át kell jutni az Alpokon, és bár a technológia korát éljük, meg minden, a közlekedés nem olyan egyszerű, mint a lapos országokban – az egyetlen értelmes út a Szent Gotthárd-hágón, illetve alatta vezet át a napos oldalra. (Tényleg napos oldal, Ticino-ban 2000 felett van a napsütéses órák száma, míg Zürich környékén ez évente csak 1500 körül jön össze.) Ilyen módon minden épeszű ember ezerrel rohan a másik oldalra, ha már nagyon nem bírja az esőt és éppen szabadnapja van – törvényszerű, hogy a Gotthárdon való átjutás alkalmával mindig kell számolni a dugóval is. Nyáron alapvetően nincs gond, hiszen a hágón is át lehet jutni, időn azonban a sok hó miatt még júniusban is zárva tartották, ilyenkor marad a hűtővízforraló araszolás a hegyoldalban és a kilométeres kocsisor.

Ticino kanton legismertebb városa Lugano, a Lago di Lugano partján csücsül, nagyon, nagyon szép, olaszosan svájci kisváros. Értsd: pizza, pálmafák, olaszos építészet van dögivel, de a szépséges homlokzatok alatt szinte minden második házban bankok lapulnak. Kilestük, hogy van ingyenes városnéző túra, reggel tízkor már ott is toporogtunk a helyi Tourinfo előtt. A túravezetőnk egy zürich-környéki ürge volt, aki mintegy 50 évvel ezelőtt érkezett Luganóba nyelvet tanulni, aztán itt ragadt. Minden mondatából az olasz építészet himnusza áradt, illetve, hogy mennyire szereti ezt a napos Luganót (nagyon büszkék erre a 2000 órára, nem akartunk belekotyogni, hogy Magyarországon ez az országos átlag); és hogy az elmúlt években mennyi acél-üveg kreálmánnyal rombolták a város építészeti értékeit, ezeket egyébként ő egytől egyig saját kézzel lebontaná. Kb. ilyen hangulatban indultunk túrára a bácsival, Ida néni (akinek váltásban fordítottunk), Gyöngyi, Balázs, Bagoly, jómagam és még 3 turistatársunk – mi alkottuk a tömeget, akárhogy nézzük.

Olaszos erkélyek

Bigtájm muskátliszezon

Valószerűtlenül kék szökőkút

Sakktábla – háttérben a Monte San Salvatore, a helyi Hegy

Klasszik svájci tóparti sétány

Látnivalók

Monte San Salvatore – délutáni úticélunk

Trópusokra emlékeztet

Gizgazok

Belső udvar

Régi és új

Kellő mennyiségű, szépséges olasz épület után már úgy éreztük, nem fog különösebb hatást elérni az életünkben, ha húsz után megnézünk egy huszonegyedik ilyen házikót is, de a bácsi nagyon lelkesen magyarázott. Más városokban is szereztünk már tapasztalatot ilyen free tour-okkal, alapvetően nagyon érdekesek voltak; de ebben az esetben vezetőnk eszméletlen építészeti rajongásán túl az is oka lehetett lelkesedésünk lankadásának; hogy a svájci pedantéria és az olasz elegancia által meghatározott évszázadok messze nem halmoztak fel olyan sztorikat, mint amire a középkori Edinburgh vagy a barcelonai Óváros képes volt. (Utóbbi túrákat egyébként csak ajánlani tudom!)

Gyöngyi és Balázs már nem bírják a huszonötödik ház bemutatását

Két- két és fél óra masszív ’Olasz építészet for dummies’ után úgy döntöttünk, érdemes célba venni a helyi Hegyet, a Monte San Salvatorét, mielőtt a Zürichben napok óta tanyázó esőfelhők utánunk jönnek az Alpokon keresztül, így nekiindultunk.

Sétánykép

Szinte minden nagyobb tóparti svájci városban
van ilyen dupla fasorral szegélyezett sétány

Gyalog is fel lehet menni, de ez meredekebb :)

A felső végállomás egyik vendéglátóipari egysége

A hegy tetején egy kis templom van, a hozzá vezető sétányt pedig retro, a svájci idegenforgalmat hirdető plakátok szegélyezik. Utóbbi különösen tetszett, látszik, hogy nem ma kezdték tolni ezt az ipart sem errefelé.

Illusztráció

A fák közül már sejteni lehetett, hogy nem lesz rossz a kilátás

A kis templom tetején kilátó találtatott

Lugano városa

Dél felé

Középen a hatalmas légikikötő, a Lugano Airport

Panoráma

Ezen a hídon halad át a szinte a teljes forgalom
Olaszország és Európa északi részei között

Zárókép – lépcső pazar kilátással :)