Lugano – Svájc riviérája

Svájc vegyes ország, egészen sokféle szempontból, de talán legszembetűnőbb, hogy kapásból 4 hivatalos nyelve van: német, francia, olasz és rétoromán. A Schwiizerdütsch egy külön világ, minden városban, minden völgyben egy kicsit máshogy beszélik, a francia és az olasz részeken nincs ekkora eltérés az irodalmi nyelvekhez képest; de azért mégiscsak dialektusban, egészen pontosan frankoprovanszál, illetve lombardi nyelvjárásban beszélnek. A rétoromán az olaszra emlékeztet, de már csak alig pár tízezren beszélik, nagyrészt idősebbek. Nyelvi rövidkurzusunk itt véget ér. Az egész onnan került elő, hogy végre sikerült meghódítani Olasz-Svájcot is, tettünk egy bemutatkozó kört Tessin/Ticino kantonban is. Erre a túrára velünk tartott Bagoly családja is, akik május végén jártak nálunk látogatóban.

A tessini látogatások egyik legnehezebb része az, hogy valahogy át kell jutni az Alpokon, és bár a technológia korát éljük, meg minden, a közlekedés nem olyan egyszerű, mint a lapos országokban – az egyetlen értelmes út a Szent Gotthárd-hágón, illetve alatta vezet át a napos oldalra. (Tényleg napos oldal, Ticino-ban 2000 felett van a napsütéses órák száma, míg Zürich környékén ez évente csak 1500 körül jön össze.) Ilyen módon minden épeszű ember ezerrel rohan a másik oldalra, ha már nagyon nem bírja az esőt és éppen szabadnapja van – törvényszerű, hogy a Gotthárdon való átjutás alkalmával mindig kell számolni a dugóval is. Nyáron alapvetően nincs gond, hiszen a hágón is át lehet jutni, időn azonban a sok hó miatt még júniusban is zárva tartották, ilyenkor marad a hűtővízforraló araszolás a hegyoldalban és a kilométeres kocsisor.

Ticino kanton legismertebb városa Lugano, a Lago di Lugano partján csücsül, nagyon, nagyon szép, olaszosan svájci kisváros. Értsd: pizza, pálmafák, olaszos építészet van dögivel, de a szépséges homlokzatok alatt szinte minden második házban bankok lapulnak. Kilestük, hogy van ingyenes városnéző túra, reggel tízkor már ott is toporogtunk a helyi Tourinfo előtt. A túravezetőnk egy zürich-környéki ürge volt, aki mintegy 50 évvel ezelőtt érkezett Luganóba nyelvet tanulni, aztán itt ragadt. Minden mondatából az olasz építészet himnusza áradt, illetve, hogy mennyire szereti ezt a napos Luganót (nagyon büszkék erre a 2000 órára, nem akartunk belekotyogni, hogy Magyarországon ez az országos átlag); és hogy az elmúlt években mennyi acél-üveg kreálmánnyal rombolták a város építészeti értékeit, ezeket egyébként ő egytől egyig saját kézzel lebontaná. Kb. ilyen hangulatban indultunk túrára a bácsival, Ida néni (akinek váltásban fordítottunk), Gyöngyi, Balázs, Bagoly, jómagam és még 3 turistatársunk – mi alkottuk a tömeget, akárhogy nézzük.

Olaszos erkélyek

Bigtájm muskátliszezon

Valószerűtlenül kék szökőkút

Sakktábla – háttérben a Monte San Salvatore, a helyi Hegy

Klasszik svájci tóparti sétány

Látnivalók

Monte San Salvatore – délutáni úticélunk

Trópusokra emlékeztet

Gizgazok

Belső udvar

Régi és új

Kellő mennyiségű, szépséges olasz épület után már úgy éreztük, nem fog különösebb hatást elérni az életünkben, ha húsz után megnézünk egy huszonegyedik ilyen házikót is, de a bácsi nagyon lelkesen magyarázott. Más városokban is szereztünk már tapasztalatot ilyen free tour-okkal, alapvetően nagyon érdekesek voltak; de ebben az esetben vezetőnk eszméletlen építészeti rajongásán túl az is oka lehetett lelkesedésünk lankadásának; hogy a svájci pedantéria és az olasz elegancia által meghatározott évszázadok messze nem halmoztak fel olyan sztorikat, mint amire a középkori Edinburgh vagy a barcelonai Óváros képes volt. (Utóbbi túrákat egyébként csak ajánlani tudom!)

Gyöngyi és Balázs már nem bírják a huszonötödik ház bemutatását

Két- két és fél óra masszív ’Olasz építészet for dummies’ után úgy döntöttünk, érdemes célba venni a helyi Hegyet, a Monte San Salvatorét, mielőtt a Zürichben napok óta tanyázó esőfelhők utánunk jönnek az Alpokon keresztül, így nekiindultunk.

Sétánykép

Szinte minden nagyobb tóparti svájci városban
van ilyen dupla fasorral szegélyezett sétány

Gyalog is fel lehet menni, de ez meredekebb :)

A felső végállomás egyik vendéglátóipari egysége

A hegy tetején egy kis templom van, a hozzá vezető sétányt pedig retro, a svájci idegenforgalmat hirdető plakátok szegélyezik. Utóbbi különösen tetszett, látszik, hogy nem ma kezdték tolni ezt az ipart sem errefelé.

Illusztráció

A fák közül már sejteni lehetett, hogy nem lesz rossz a kilátás

A kis templom tetején kilátó találtatott

Lugano városa

Dél felé

Középen a hatalmas légikikötő, a Lugano Airport

Panoráma

Ezen a hídon halad át a szinte a teljes forgalom
Olaszország és Európa északi részei között

Zárókép – lépcső pazar kilátással :)

Kirándulósdi, csókaidomítósdi és a Grossen Mythen

A hegy. A Grossen Mythen Schwyz kantonban található, kb. egy-másfél órára Zürichtől, viszonylag jól kiépített; de igen meredek ösvény vezet fel rá – viszont kb. 500 méter szintkülönbséget kell legyőzni a Brunni-Holzegg felvonó felső végállomásától; így ez az ’Ultimate Svájci Hegymászás Turistáknak’ leggyakoribb színhelye. A kilátás fentről tényleg nem rossz; a másnapi izomláz pedig garantálja a „tettem magamért valamit”-feelinget is. Ennek eredményeképpen egymás sarkát tapossák az emberek májustól novemberig, a legkeményebbek már délelőtt 11 körül LEFELÉ jönnek, ráadásul ezek a tapasztalt svájci nyugdíjasok; akik a későn kelő tömegroham ELŐTT le akarják tudni a napi tornát. Én is szeretnék majd egyszer olyan nyugdíjas lenni, aki szombaton reggel felkel, elvonatozik egy ilyen hegyhez, hipp-hopp, másfél óra alatt, 47 kanyarral felszalad 1400-ról 1900 méterre; majd délután kettőre már otthon olvasgatja békésen az aznapi híreket. Egyelőre azonban a későn kelő fiatalok vagyunk, úgyhogy délre éppen sikerült felérni, ahol egy idő után ismerősök is csatlakoztak hozzánk :)

Brunni falucska a völgyben

A cél kihívóan magasodik

Egy ideig még fák között vezet az út

Aztán egyre ritkul az erdő

Délibábnak is elmenne

Kanyarog az ösvény

Magasságadat

Schwyz-panoráma

Sárgaság az út mentén - és igen, zergék is laknak a hegyen

Egy pillantás felfelé

Oldalpanoráma

Szerpentin

Friss láncok – vajon nálunk ez mennyi ideig
maradna ott így csomóba kötve?

Népszerűség

A szomszédos Kleinen Mythen – sziklamászók kedvelt helye

Kicsi, zöld háromszögekkel

Havasi csókák lebegnek a célpont felett

Időjárás jelző kő, exkluzív háttérrel

Schwyz (közelebb) és Brunnen (a tóparton)

Lauerzersee

Panoráma

Ebédvendégek elegáns fekete öltönyben

Bátorkodtak még a táskára is felszállni

Azért persze a szükségesnél nem illik tovább tartózkodni

Időközben a hegy másik oldala felől megérkeztek Hegybéka ügynökék – akikről azért sejtettük, hogy valamikor felbukkannak, de azt nem feltétlenül; hogy kötelekkel felszerelve a szikla felőli oldalról :) Több ember, több kaja - ezt a havasi csókák is hamar összerakták a kis buksijukban, kezdett tömeg lenni.

Sorbanállás, úriemberek nem tapossák egymás sarkát

Csak Gergő lábát, amikor már nagyon türelmetlenek

Szeretnétek ti is sajtot?

Hát, ahhoz valamit mutatni is kell :P
(Felhívnám a figyelmet a háttérben lapuló és figyelő nézőközönségre…)

A csókaidomítással megtűzdelt ebéd után (az akció és a képek érdekében Gergő megetett velük vagy tizenöt deka Gruyère-t) még gyorsan körüljártuk a csúcson levő kis házat – ahol egyébként nagyon finom, de kicsit odaégetett mandulás rétest lehetett kapni – aztán elindultunk lefelé.

Csoportkép

21th century hütte – a zászló állapotára sajnos nincs magyarázatunk.
Nem így szokott festeni, az biztos :)

Kilátás :)