Tiszta hideg Wallisban

A héten vendégünk volt Farkas ügynök, úgy döntöttünk,  mintát veszünk Svájc legjavából – futottunk egy kört Wallisban. Wallis, avagy Valais („valé”) kanton nagyrészt Svájc francia nyelvű részén található, gyakorlatilag a Rhône felső völgye – a Genfi-tóig. Azért csak nagyrészt, mert a kanton keleti csücskében inkább germán anyanyelvű bennszülöttek élnek - az általuk beszélt Walliserdütsch ("wallisi német") dialektusra mondják még az egyéb Schwiizerek is, hogy semmit sem értenek belőle. Mindazonáltal szépséges vidék ez, jobbra-balra az Alpok csúcsai, középen a völgy alján a Rhône, télen özönlenek ide a síelni vágyók, nyáron pedig egymás sarkát tapossák a kirándulók. Én meg inkább hagyom a képeket beszélni.

Útközben

Ilyenkor télvíz idején a hágók nagy része le van zárva – legtöbb esetben viszont akad alatta egy csinos kis alagút, nem áll meg az élet.

Autóvonatra várva

Hetven centi hó mindenütt – nem rossz hőszigetelés

Svájc északnyugati része felől Wallisba a Furka-hágón keresztül lehet eljutni, még viccesebben hangzik az alatta fekvő Furka-alagút neve :)

Megérkeztünk a Rhône-völgybe

Szépséges falvak sorakoznak

Az úticélunk Fiesch városka volt, onnan pedig az Eggishornt vettük célba. Már a parkolóban is éreztük, hogy ez nagyon hideg élmény lesz, de azt nem gondoltuk, hogy fent -24°C fog bennünket várni. Ettől függetlenül nem volt rossz a kilátás, gyönyörűszép, tiszta időnk volt :)

Felvonó-kilátó

Panoráma

Ott virít középen – a Matterhorn

Eggishorn - a tulajdonképpeni úticél

Mellette pedig a hó alatt bújik
a hegyoldal állandó bérlője – az Aletsch gleccser

Gleccsercsíkok

Az Eggishorn tetején annyira hideg volt, hogy szépséges gleccser ide vagy oda, muszáj volt egy húsz perc nézelődés után valami melegebb helyre menni… Így aztán a félutat választottuk, sétáltunk egyet Fiescheralp környékén, olyan 2200 méter magasságában.

Síparadicsom

Íme, a ratrak és a free-ride nyomok közötti különbség :)

(A ratrak az a gép, amivel a sípályákat (is) letolják szép egyenesre, valamint egy kicsit tömörítik a felső hóréteget, így sima, erős felülete lesz a hónak, könnyű rajta síelni. A free-ride pedig az a sístílus, amikor az ember csak úgy nekilódul a hegyoldalnak, kijelölt pálya, nyomvonal, minden nélkül, fröcsög a friss hó minden felé. Utóbbi esetben egyébként jóval szélesebb léceket használnak, ami könnyebben fent marad a havon, mint a keskeny lécek. „Sí dióhéjban” című rovatunkban most vége.)

Hótető

Farkas ügynök, a hószörny

„Ez itt a kert!”

Hangulatjelentés – azért a lábaim még megvannak :)

Farkas ügynök éppen vadászó sarki rókának álcázza magát

Hangulatjelentés fejjel lefelé :)

Bagoly is az ugrándozást választotta,
súlypont-emelkedésben viszont versenyre sem kelhettünk vele :)

Körülbelül egy óra séta után a Nap fénye kezdett gyengülni – már erősen a délutánba hajlott a nap – mi meg kezdtünk rájönni, hogy tulajdonképpen -14-15°C volt a hőmérséklet és csak az erős napfény miatt volt élhető a helyzet, így aztán kellően fázva elindultunk hazafelé :)

Útközben

Alkonyodik