Bagoly
nagyon szereti a havat. Dobálni főleg, különösképpen ha lőtávolban vagyok, de
úgy egyébként is. Ily módon már hétközben tömte a fejemet Davossal a hóhírek
hallatán, hogy menjünk, menjünk; nézzük meg az idei első havat! Februárban már
jártunk ott, Bagoly azóta is sokat emlegeti, hogy milyen remek hely ez, ahol a
hófalak akkorák, mint ő…
Februárban
Ugyanakkor
Davos meglehetősen messze van tőlünk, mondtam neki, hogy ha mindenáron havat
akar nézni, vasárnapra lesz az közelebb is, nem muszáj mindjárt Graubünden
kanton közepéig rohanni. Végül kiegyeztünk Engelbergben, ahonnan időjárástól függően akár fel lehet menni a Titlis-ig is, de megígértem neki, hogy
mindenképpen fogunk hóban sétálni.
A
beígért hóesés nem is maradt el, Zürich közelében a tóparton csak a
háztetőkön és a növényzeten maradt meg, ahogy Luzernben is (átszálltunk egyik
vonatról a másikra); de Engelberg felé már egyre nőtt a hótakaró vastagsága.
Célterület a hétvégén
A túrázást illetően gyanús lehetett volna, hogy a szokásos hétvégi hegyidömpinghez képest kevés volt a bakancsos útitárs. Ellenben volt egy rakás bennszülött snowboarddal és/vagy síléccel; meg jó néhány alulöltözött japán turista, akik folyton videóztak. Utóbbi csak furcsa volt – legjobb tudomásom szerint a Titlisen fent -15°C-kal kecsegtetett az időjárás – ki olyan állat, hogy balerinacipőt húzzon egy ilyen látogatáshoz? Csipkés titokzoknival???
A fenti apróságokon túllendülve leszálltunk a vonatról Engelbergben, ott már jó 10 centi hó borította az utcákat.
Megkerestük
a felvonót, itt már csak síelők és turisták voltak. A jegyeladó néni kérdezte,
hogy mit akarunk fent, merthogy minden étterem és hütte be van zárva és esik a
hó. Mikor mondtam, hogy hát megnézzük a Trübsee-t, aztán ha úgy alakul
továbbmegyünk a Titlis-re, de még nem vagyunk biztosak. Furcsán nézett, de
odaadta a jegyet és szép napot kívánt. Itt meg kell jegyezzem, hogy a magyar
hegyeken szocializálódott túrázóként úgy gondoltuk – hát, frissen kezdődött a
hóesés, nem lehet olyan nagy a gond, legfeljebb egy kicsit keresni kell majd az
utat, de hát hóban túrázni gyönyörű, menjünk!!! Hát nekiindultunk.
de körülötte megmaradt a hó :)
A
felvonóból kiszállva a tömeg nagy része tovább villogott (vakuk) a Titlis irányába,
mi ketten meg elsomfordáltunk az állomás kijárata felé – ahol kb. 40 centi hó és egy
behavazott quad fogadott minket – mellette pedig már készenlétben állt egy
háromszor akkora hómobil – itt a tél, nincs mese.
Érkezett
még egy másik pár is, úgy tűnt, ismerik a terepet, legalábbis nálunk határozottabban
és gyorsabban haladtak – én örültem a nyomoknak, volt mit követni :)
Az
alábbi táblácskát már több helyen is láttam Svájcban, általában különlegesen
szép kilátás, hegy, tó vagy hasonló közelében. Az első mondat mindig ugyanaz a
Biblia-idézet: „Kommet her und sehet an die Werke Gottes, der so wunderbar ist”
/„Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak…”/ (Zsoltárok
66:5). Magyarul ez így nem teljes mondat („ … az ő cselekedetei az emberek
fiain.” – így folytatódik), de a lényeg érthető.
A
táblától nem messze a kis út ráfordult a Trübsee partján haladó ösvényre,
reméltük is, hogy lesz csodálnivaló.
Ha
már idáig eljöttünk, nem adtuk fel olyan könnyen - Bagoly Konoköszvérré változott és nem hagyta. Szerinte én meg Fosómedve voltam ugyanekkor, amiért attól tartottam, hogy a ködben eltévedünk és belegyalogolunk a tóba, vagy sosem találunk vissza a felvonóhoz... Így aztán némi nézeteltérés mentén, de folytattuk utunkat, egyre beljebb
ástuk magunkat a fehérségbe. Én attól tartottam, hogy már soha nem
fogunk visszatérni a civilizációba, Bagoly viszont elvetette ezt a feltételezést, hiszen három GPS-képes telefon birtokában ez mérsékelten valószínű.
Továbbá arra is utalt, hogy ha végig jobb kéz felől van a tó, akkor
előbb-utóbb körbe érünk; de a ködnek és a hóesésnek köszönhetően a
tópart időnként még 15-20 méteres távolságból sem látszott... És ha más nem, a saját nyomaink mentén még mindig visszatalálhattunk a felvonóhoz - csak morzsák helyett a szép hótakaróban levő két vaddisznócsapást kellett követnünk.
volt, a síelők feljebb, a gleccseren zúztak
az OMEGA még mindig tart
hegyi kunyhóját
Ennyi
hideg után muszáj volt felmelegedni valahol, beültünk egy kávéra/forró csokira.
Még itt is az őszi dekorációba botlottunk, korán jött ez a tél, na.
Szóval akárhogy nézzük, igazán szép helyen jártunk, rengeteg hó volt, de mivel folyamatosan szakadt a további hóadag, nem sokat láttunk a szép helyből... Továbbá megtanultunk, hogy 40 centi friss hóban nem lehet jót túrázni, mert ilyenkor inkább a balatoni gyaloglásra emlékeztet az ember mozgáskultúrája... viszont ugyanúgy vicces dolog nagyot zakózni benne :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése