Vénasszonyok nyara októberben

Bár nem hittem benne az esős-nyálkás szeptember után, de itt is akad ilyen vénasszonyok nyara típusú hétvége, 20-21 fokkal és tűző napsütéssel, ha az ember ráér, szinte bűn nem hegynek rohanni. Így tettünk mi is, a Zürichsee-vel szomszédos Walensee mentén néztük meg az egyik emelkedőt – a tippet ezúton is köszönjük Szityúnak és Rékának, a felvonóknak meg azt, hogy felvitték a hátsóinkat egy darabig…

Vonattal vettük célba a hegy aljában fekvő Unterterzen települést, az egyik alagútban eltűnve feltettem Bagolynak a kérdést, hogy: 
  - Szerinted mi lesz a másik végén?
 - Szerintem víz és hegy.

Bagoly sem gondolta ennyire komolyan, de 10 másodperccel később az alábbi látvány fogadott bennünket az alagútból kiérve :)

Víz és hegy

Unterterzenben leszálltunk (a hegyre igyekvő 753 útitársunkkal együtt), célba vettük az első felvonót, ami 400-ról 1400 méterre viszi fel az embert.

Útközben átlibeg az autópálya felett is

Helyi porták között is

Néha meg egy kicsit meredek lesz a helyzet

Színesedő fák szegélyezik

Valójában a nyári szezon utolsó hétvégéjéről volt szó, így 1400 méteren még lehetett egyet bobozni (200 méter lefelé száguldás után a frufrum egészen viccesen néz ki); minden tele volt mezítláb ugrálóvárazó gyerekekkel és a sötét színű ruhák meglehetősen izzasztóak voltak, de közben már pucoválták a helyiek a sílifteket; a pálya szélén már lesben állnak a hóágyúk és minden tele van már a téli programok reklámjaival.

Síléctartók a lanovka kabinjának oldalán

A bobpálya egy körbekanyarja

Beülős lift – a tériszonyos Bagoly újabb kihívója

Vicces, a bobokat a liftre akasztva küldik vissza…

…érkezéskor pedig szépen visszafektetik őket a sínekre

Sorbanállás

Fel, fel, fel

Vicces dolog emellett a látvány mellett nekiindulni 200 méter acélpályának :)

Parkoló ratyi kilátással…

Még "nyár" van – gondolom a síléceket nem a virágok
mellett viszik majd fel télvíz idején…

1400 méterről némi bobozás után tovább indultunk volna, de rájöttünk, hogy emberi időben már nem tudunk felérni 2000 méterig, ezért egy másik felvonóval fellibegtünk és inkább a gerincen sétáltunk egyet.

Walensee a magasból

Furcsa – itt csak nem szántanak keresztbe…

A szomszéd völgy

Téli előkészületek – hókarók várják a fehér égi paplant

A ház még innen, a sziklafal már a völgy túloldalán van

Turistajelzés

Vándorút – van, aki babakocsit tolva sétált velünk szemben

Panoráma

Hókaró, Zsebibaba fotómasinával, útjelzőtábla, Bagoly térképpel
– a 2. és a 4. sztenderd felállás

Szép

A ház a tórparton már az előzőn is látszik – elfogadnám nyári laknak

Fenyőőrök körben

Egy kis Bergweg is, a Maschgenkamm (ez volt a csúcs neve) tetejére

Szélesvászon

Egy valamirevaló geoizé ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen erők dolgoznak itt, melyek ilyen formákat hoznak létre…

Még akkor is, ha üledékesről van szó, ugye Tomi?

Egy kis geomorfológia is – a lepusztulás szépségei

Lefelé néha nehezített terepen haladtunk a hegy árnyékos oldalán = seggreesésveszély

Bagoly ereszkedik

A lanovka fenti megállójánál akadt egy játszótér is.

Épp korunknak megfelelően viselkedünk

Rugósló (és nem rúgós ló) szép kilátással

„Két ülőke között a padtámla alatt” –
avagy „Cumi hóágyúval – csendélet”

Némi bámulászás és hintázás után kénytelenek voltunk nekiindulni lefelé.

Hegyek nézik a tükörképüket

Mintha mi is a tóba tartanánk :)

Azért végül nem a tóban, hanem az unterterzeni vasútállomáson kötöttünk ki, ahonnan a kirándulók áramában elvegyülve, fáradtan indultunk vissza Zürich felé. Svájc, akárhogy nézem, szép hely, szóval ebből a szempontból is ismét meg kell állapítanom, rosszul nem jártunk vele :)