A költözés káosza, mint komplex problémakör

Szóval költözünk. Félreértések elkerülése végett, nem a blog és nem mi haza, csak mi át egy másik lakásba ebben a hegyes-völgyes országban. Kiköltözésünkkor ugyanis Hegyibéka ügynök nyújtott számunka hatalmas segítséget azzal, hogy meghúzhattuk magunkat egyik szobájában. Eredeti terveink szerint maximum 2-3 hónapról lett volna szó, de egy hangyányit nehezebbnek bizonyult lakást szerezni, így több mint fél év után költözünk új lakhelyünkre. A lakáskeresés akadálypályáján túljutni sem volt egyszerű, egyrészt kevés a lakás, másrészt sok a bérlő, így úgy kell megpályázni a megtekintett és tetsző lakásokat, aztán vagy megkapod, vagy nem. Általában inkább nem. Egy jó helyen levő, jó elosztású, vállalható árú lakás esetében 2-3 nap alatt 70-80 jelentkező küldi be a pályázatát, általában mind reális, így aztán az ingatlanosok kezében van a döntés. Szerencsénkre a 10. meglátogatott lakás táján sikerült nyélbe ütni a dolgot, úgyhogy máris készülhettünk a költözési mizériára.

A költözésre az ember úgy gondol, mint egy nagy, de egyszerű feladatra, az egyik lakásban mindent összepakol, átvisz a másikba és ott mindent kipakol. Aha. Esetünkben még az is segített kisebbnek látni a feladatot, hogy otthonról egy személyautóval jöttünk ki, „pff, egy autónyi cuccot nem nagy cucc összepakolni”. Hogyne.

Addig is, míg eljött a költözés rettegett napja, volt teendő bőven, hiszen új lakás, be kell rendezni. Mégsem stílbútorral, szóval irány az IKEA. Első vizitünkkor 5 óra alatt nagyjából belőttük, hogy a különböző bútorfélékből mi az alkalmas. Második vizitünk alkalmával újabb 5 óra alatt cikkszámra lebontva felírtuk, hogy miből melyik és mennyi. Harmadik vizitünkkor ezeket a motyókat két és fél óra alatt összeszedtük, aztán én hanyatt-homlok rohantam dolgozni, merthogy szabadnapot nem sikerült szerezni a költözéshez és beszerzéshez. Bagoly közben leszervezte a hazaszállítást – ennek során pedig igencsak meglepődött, hogy a Heimlieferung-os srác a neve hallatán már rákérdezett, hogy magyar-e. Később kiderült, hogy szerb felmenőkkel rendelkezik… pedig szegény Bagolynak minden bemutatkozás felér egy logopédiai tízperccel, a helyiek ugyanis képtelenek a „GY” betű megfelelő kiejtésére, továbbá az „Ő” is el szokta gondoltatni őket. Én ugye majdnem minden munkanap be kell mutatkozzam az aznapi munkatársaimnak, de az ÁgneS-t csak azok hallják ki a nevemből, akik vagy a közelmúltban jártak Magyarországon (általában Szigeten), vagy vicces módon keletnémetek és az iskolai szünetek nagy részét a Balatonon töltötték. Szóval hiába mutatkozom be mindig Ágnesként, általában Agnesz vagyok, néha pedig egészen Anyesz (francia verzió). Ha több napig együtt dolgozunk, általában igyekszem tisztázni a dolgokat, de sokszor csak nehezen megy. Talán én is jobban járnék egy olyan névvel, aminek nincs külföldi megfelelője, van például egy Csilla kolleginám, az ő nevét képesek megtanulni, mert nincs mivel automatikusan helyettesíteni…

Szóval vissza a költözéshez: Bagoly átvette a lakást, megérkeztek a cuccok – éljen, már csak a másikat kell összepakolni. 12 óra meló után, félholtan, moszkvai koránkelés után még értékelhető lelkesedéssel vágtam neki a maradéknak, ilyenkor jöttek a kérdések, hogy mit csináljunk ezzel a műanyag fóliával? Vajon kellhet még? Hol van az izé doboza? Miért van még tele a szennyestartó? A sáros futócipőm még kint van az erkélyen? Meddig van még az autó, éjfélig? (carshare, bérelve) Kéne valamit enni… Basszus, a ruhakupac leborult az összesöpört szemétbe! Levitted már a konyhásdobozt? Etc. Nagyjából ez ment 6 órán keresztül, utána még megálltunk egy éjszakai mekiben egy kis szíverősítő sajtburgerre, aztán a műsor cipekedős részét eljátszottuk a másik helyen, csak felfelé. Isten áldja a nagyon kicsi, de szorgos liftünket, hogy segített. Egyébként tényleg kicsi, olyannyira, hogy nincs belső ajtaja, a külső ajtót kell csak becsukni, belül meg szépen lehetne tapogatni menet közben az emeleteket. Mintha egy páternosztert kereszteztek volna egy normális lifttel, aztán ez lett belőle.

Hajnali háromkor történő beájulás után a mai napig nem tudom, hogyan sikerült aznap reggel hatkor felkelnem és felspanolnom magam egy palma de mallorcai körre, de összejött, túléltem, sőt, jó munkanap volt :) Azóta szinte minden szabadnak minősíthető, otthon töltött délutánon/délelőttön ész nélkül csavarozunk, szerelünk, fúrunk, bútort építünk és rendezkedünk, lassan kezd elég lenni. Ja és még meló is van.

Egy héttel az itteni költözés után pedig az otthoni állapotokat is rendeztük, a kihozott cuccokat megfejelve egy teherautónyi motyóval (ennek nagy részét azért egy kanapé és a két bringa tette ki), így most újabb adag pakolnivaló heggyel küzdünk, miközben a csavarozás aránya lassan csökken. Jók ezek a lapra szerelt cuccok, de becslésem szerint az elmúlt két hétben vagy 30-35 órát töltöttünk bútorépítéssel – nyilván ez bele van kalkulálva az árba is, tekintve, hogy sok esetben az itteni IKEA árai összevethetők az otthonival… A második költözéshez külön köszönjük a famíliáink segítségét, elég nehéz lett volna az összepakolással másfél nap alatt végezni nélkülük…

Szóval alakul itt is a helyzet, félkésznek mondanám a lakást, de nem kell már vadászni a villákra, fogkefékre és egyéb alapvető cuccokra. Ugyanakkor érdekelne, hogy hol van a tartalék penge a sniccerhez, merre járhatnak a kirakóim és vajon mikor kerül elő a kedvenc kispárnahuzatom… De van villany, víz, meleg, kaja a hűtőben, ágy a kisszobában, szóval nagy baj nem lehet már :) (Azért itt megjegyezném, hogy Bagoly szerint a fenti felsorolás élére az INTERNETnek kellene kerülnie, de ez a kérdés még tárgyalás alatt van.)

Illusztráció

UI: A név-mizériához még annyit, hogy vicces módon otthon is tudott kavart okozni, hogy ismerősi körben mindenki Áginak hív, sőt egyetemista koromban ragadt rám az Ágica, családom viszont (kisebb és nagyobb körben is) egész kicsi korom óta Ágnesnek. Egyszer unokatestvéreméknél hagytam a telefonom, kértem Baglyot, hogy hívja fel és szóljon nekik, hogy megyek érte vissza. Idézet:

-                  -  Helló, az a helyzet, hogy Ági otthagyta a telefonját és… 
         -  Ági? Milyen Ági? 
         -   Hát az Ági, most volt nálatok és… 
         -  Ööö… Ági? Jaaa, hogy az Ágnes! :)