Bár
nem hittem benne az esős-nyálkás szeptember után, de itt is akad ilyen vénasszonyok nyara típusú hétvége, 20-21
fokkal és tűző napsütéssel, ha az ember ráér, szinte bűn nem hegynek rohanni.
Így tettünk mi is, a Zürichsee-vel szomszédos Walensee mentén néztük meg az
egyik emelkedőt – a tippet ezúton is köszönjük Szityúnak és Rékának, a
felvonóknak meg azt, hogy felvitték a hátsóinkat egy darabig…
Vonattal
vettük célba a hegy aljában fekvő Unterterzen települést, az egyik alagútban
eltűnve feltettem Bagolynak a kérdést, hogy:
- Szerinted mi lesz a másik végén?
- Szerintem víz és hegy.
Bagoly
sem gondolta ennyire komolyan, de 10 másodperccel később az alábbi látvány
fogadott bennünket az alagútból kiérve :)
Unterterzenben
leszálltunk (a hegyre igyekvő 753 útitársunkkal együtt), célba vettük az első
felvonót, ami 400-ról 1400 méterre viszi fel az embert.
Útközben
átlibeg az autópálya felett is
Néha
meg egy kicsit meredek lesz a helyzet
Színesedő
fák szegélyezik
Valójában
a nyári szezon utolsó hétvégéjéről volt szó, így 1400 méteren még lehetett
egyet bobozni (200 méter lefelé száguldás után a frufrum egészen viccesen néz
ki); minden tele volt mezítláb ugrálóvárazó gyerekekkel és a sötét színű ruhák
meglehetősen izzasztóak voltak, de közben már pucoválták a helyiek a sílifteket;
a pálya szélén már lesben állnak a hóágyúk és minden tele van már a téli
programok reklámjaival.
Síléctartók
a lanovka kabinjának oldalán
A
bobpálya egy körbekanyarja
Beülős
lift – a tériszonyos Bagoly újabb kihívója
Vicces,
a bobokat a liftre akasztva küldik vissza…
…érkezéskor
pedig szépen visszafektetik őket a sínekre
Vicces
dolog emellett a látvány mellett nekiindulni 200 méter acélpályának :)
Parkoló
ratyi kilátással…
Még
"nyár" van – gondolom a síléceket nem a virágok
mellett viszik majd fel télvíz
idején…
1400
méterről némi bobozás után tovább indultunk volna, de rájöttünk, hogy emberi
időben már nem tudunk felérni 2000 méterig, ezért egy másik felvonóval
fellibegtünk és inkább a gerincen sétáltunk egyet.
Furcsa
– itt csak nem szántanak keresztbe…
Téli
előkészületek – hókarók várják a fehér égi paplant
A
ház még innen, a sziklafal már a völgy túloldalán van
Vándorút
– van, aki babakocsit tolva sétált velünk szemben
Hókaró,
Zsebibaba fotómasinával, útjelzőtábla, Bagoly térképpel
– a 2. és a 4.
sztenderd felállás
A
ház a tórparton már az előzőn is látszik – elfogadnám nyári laknak
Egy
kis Bergweg is, a Maschgenkamm (ez volt a csúcs neve) tetejére
Egy
valamirevaló geoizé ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen erők dolgoznak itt,
melyek ilyen formákat hoznak létre…
Még
akkor is, ha üledékesről van szó, ugye Tomi?
Egy
kis geomorfológia is – a lepusztulás szépségei
Lefelé
néha nehezített terepen haladtunk a hegy árnyékos oldalán = seggreesésveszély
A
lanovka fenti megállójánál akadt egy játszótér is.
Épp
korunknak megfelelően viselkedünk
Rugósló
(és nem rúgós ló) szép kilátással
„Két
ülőke között a padtámla alatt” –
avagy „Cumi hóágyúval – csendélet”
Némi
bámulászás és hintázás után kénytelenek voltunk nekiindulni lefelé.
Hegyek
nézik a tükörképüket
Mintha
mi is a tóba tartanánk :)
Azért
végül nem a tóban, hanem az unterterzeni vasútállomáson kötöttünk ki, ahonnan a
kirándulók áramában elvegyülve, fáradtan indultunk vissza Zürich felé. Svájc,
akárhogy nézem, szép hely, szóval ebből a szempontból is ismét meg kell
állapítanom, rosszul nem jártunk vele :)
