Vasárnap délutáni csavargás a környéken

A vasárnap éppen megfelelő arra, hogy sétáljon egyet az ember. Na de merre? Általában ilyen messzebb menős, hegyek közötti úti céljaink szoktak lenni, Zsebibaba kitalálja, hogy hova lenne érdemes menni, Bagoly pedig megnézi a vonatokat, hegyi járműveket, belépőket és egyéb praktikus dolgokat. Néha cserélünk. Most azonban munka után, vasárnap délután fél ötkor (éljen az aerodolgozók unortodox munkabeosztása) azonban már nem volt időnk ilyen kiforrott munkamódszereket alkalmazni, pláne nem odautazni, így leruccantunk a falucskán átfolyó Limmat partjára, aztán elindultunk az egyik irányba. Jó, azért Bagoly még megnézte Google Maps-en, hogy kb. hogy fest majd az út, de a terv az volt, megyünk, amíg kedvünk van, aztán vagy lesz valami érdekes, vagy visszasétálunk.

Limmat

Mint minden tisztességes svájci folyó, a Limmat is tele van vízierőművekkel, kicsikkel, nagyobbakkal, nem kevés akad rajta. A tavasszal már körbesétáltunk egyet a nem messze található Wettingenben, most a másik irányba indultunk el és végül elértünk addig a pontig, ahol a Limmat több ágra szakad és eléri az Aare-t, amely a Berni-Alpokból igyekszik a Rajna felé.

A kisebb vízierőműveknél sokszor van olyan, hogy a folyót „elfelezik”, a meder egyik fele hirtelen mélyül, középen pedig egy hosszanti gát húzódik és a magasabbra duzzasztott „oldal” folyik át az erőműn, ez hajtja meg a generátorokat. A másik „fél” eközben zavartalanul folyik tovább.

Gát hosszában

Levelek

Jellegzetes táj Svájc laposabbik feléről

Svájc népsűrűsége meglehetősen nagy, így a kisebb településeken is gyakoriak az emeletes házak. Turgi a maga 2500 lakosával kicsi településnek számít, de a szomszédban egy tízemeletes tornyosul. A másik irányba viszont egy négyemeletes teraszos ház két oldalán tehenek, illetve birkák szoktak legelni. Éjjel a birkák még bégetnek is, ha nyitva van az ablak, néha az az érzésem, hogy az ágyam végében ülnek…

Kertkapu

Többszázéves fahíd a Limmat felett

Karcolt kereszt a hídkorláton

Túlpart

Házak tükröződnek

A fenti kép közepén a fóliasátor egy kicsi közösségi kerthez tartozik, továbbra is elképesztő mennyiségű található belőlük. Minden kis zsebkendőnyi területet megragadnak arra, hogy paradicsomot ültessenek, borsót vessenek vagy komposztáljanak. És még csak nem is azért, mert „hazait” akarnak venni, vagy mert ez anyagilag nagyon jövedelmező lenne, hanem a kertészkedés öröméért. Valami olyasmi ez, amelyet Karel Capek a Szenvedelmes kertész című remek kis könyvecskéjében kifejtett: a szenvedelmes kertésznek a kert a gyermeke, februártól novemberig fejest ugrik bele, ápolja, gondozza, büszkén meséli ismerőseinek, hogy mi és mennyi termett – mint a szülők a gyerek első lépéseit, szavait, később iskolai szerepléseit…

A könyv

Aki nem kertészkedik, de van kertje, gyakran állatott tart benne. Még közösségi kertben is láttam birkát, van két hely is a reptér felé, ahol a kis fóliasátrak között jászol és birkaól is van, lakókkal együtt. Ha kicsit függőlegesebb és susnyásabb a hely, kecskét tartanak.

Kecske bozótba ágyazva

Virágágyás

Azért a dísznövényeket sem vetik meg, virágok mindenhol akadnak az előkertekben. „A múltkor cseréltem a szomszédasszonnyal” és hasonlók kapcsán bármelyik Starkl-katalógus megirigyelhetné egy-egy kert virágválasztékát, de sok a spontán növő gizgaz is, tavasszal pl. elképesztő mennyiségű vadon növő krókusz és kankalin van. A medvehagymáról nem is beszélve, a közeli erdőben szőnyegként terem, az ember hetekig még párnájából sem győzi kiűzni a medvehagyma-szagot, ha túl sokat van nyitva az ablak…

Vadon növő sárgaság kukasarokkal – csendélet

A nagy sétálásban és a világ dolgainak megvitatása közben (rövid részlet: „filoszok vs. dögészek, elitképzés, tehetséggondozás vs. közoktatás; jujj, kavics ment a szandálomba, álljunk meg!; aktuális otthoni kormánydöntések és ezen belül a szégyellendőségi ráta, nézd egy kecske!; svájci furcsaságok, újabb népszavazás valami olyan kérdésben, ami a nép 2%-át érinti; - most merre menjünk? - balra. a másik balra!; és a héten kezdődő NFL esélyeinek latolgatása párhuzamosan az átigazolási szezonok eredményeivel”), szóval ezenközben eljutottunk a két folyó összefolyásáig, ahogy az egyébként sebesnek tűnő Limmat eltűnik a még sebesebb és még türkizebb Aare-ban.

Tiszta víz, kövek és alkony

Tükröződik a táj

Időközben arra is rájöttünk, hogy már két órája gyalogolunk, ugyanennyi lenne kb. visszamenni így, ezért inkább megkerestük a legközelebbi állomást, futottunk egy kicsit a vonatra, hogy aztán 5 perc alatt visszasuhanjunk Turgiba és ne kelljen a sötétben eltévedni :) No meg az NFL-meccsekről lemaradni...

Sziluett