Könyves séta London City-ben

Az olimpiai élmények előtt otthon jártam, Mártival töltöttünk el egy lányos, bevásárlós délutánt – nem kell Hello Kitty-kre, kilencvenhetedik „nincsegyrongyomse” felsőruházatra és hasonlókra gondolni, papucsot, sampont kerestünk; a Pannon-nál érdeklődtük meg a telefonszám-megtartás lehetőségeit, 1000-es kirakóra vadásztunk játékboltokban és másfél órán keresztül nem találtunk ki az utunkba kerülő Libriből… Utóbbi terméke lett az alábbi kötet, melyben jó néhány sétát már korábban ismertem, egy-egyet nagyjából végig is jártam, feltett szándékom ugyanakkor, hogy utóbbi az összesre igaz legyen egyszer :)

Szakirodalom

Így hát mindjárt az olimpia után, maradék egy délelőttünket felhasználva belevetettük magunkat a felfedezősdibe; Bagoly választotta ki a City-t, mint célterületet. A City of London (ez a pontos neve) a turistalátványosságok által tarkított mai belváros széle és a Docklands között helyezkedik el, tömve van bankokkal, viszont az épületállomány és a városszerkezet évszázados gyökereket hordoz magában – így furcsa keveréke a régi és modern időknek. Rövid történelmi háttér következik: valójában ez a városrész London őse, határai a középkor óta változatlanok. Ezen a területen laktak ténylegesen London polgárai, a szomszédos Westminster külön település volt, ahogy a Tower is London határain kívül találtatott.

A City

Ha a mindennapi pénzügyi hírektől eltekintünk, a legtöbbet emlegetett esemény a City-vel kapcsolatban az 1666-ös tűzvész, mely a város 4/5-ét felemésztette.

A tűz által felemésztett terület (piros)

A tűz után Sir Cristopher Wren a város középkori jellegét megtartva tervezte meg az újjáépítést, ma is ezek a szűk utcácskák jellemzők az egész területre. Sokat lehetne még mesélni Sir Wren nagyszerű munkájáról, meg hogy a modern épületek tulajdonképpen egész jól passzolnak az évszázadosak közé, miközben öltönyös és kosztümos üzletemberek rohangásznak közöttük aggódó arccal, és miközben az egész világ nyomon követi a City rezdüléseit a pénzügyi piacon… de inkább átadom a képeknek a helyet, szerintem beszédesebbek :)

Tower a város szélén

Helyi Demszky-karó

A St. Olave’s Church 300 éves falai

Középen a City egyik legismertebb épülete

A Swiss Re biztosítótársaság londoni rezidenciája

Az ablakok nyithatók…

…és tud tükröződni is :)

Égbe törő szomszédok

Balra a Willis, jobbra a Lloyd’s biztosítók székházai

Közöttük pedig a Shard csúcsa és
egy, éppen a Heathrow felé ereszkedő madárka

Willisék olimpiai hangulatban
(az olimpia egyik kabaladögje öltönyben)

Tükör – ismét :)

Leadenhall Market

Patinás emlékek

Cégér és lámpa – 2 in 1

Építkezés – úgy tűnik, mintha kevesebb
lenne a menedzser és több a „Sanyi”…

A dekoráció még kint maradt – egészen a paralimpia végéig

Szűk utcák, cégérek és öltönyök

St. Paul’s Cathedral – „Az utca
végén balra tessen menni, ott megtalálja!”

Okosszemetes, avagy ’smartbin’

Oldala képújság gyanánt szolgál

Zöld a (kő)rengetegben

A felújított Cannon Street
(metrómegálló és vasútállomás egyben)

Alumíniumvödrök újragondolva

Emléktábla

Emlékoszlop

A fenti képen látható Monument-et az 1666-os tűzvész emlékére emelték, szintén Sir Wren tervei alapján. A belsejében tekeredő 311 lépcsőt megmászva szép kilátás ígérkezett, így nekiindultunk.

Dupla csigavonal

Elnézve a város felé

Nyüzsgés a Temzén (az úszó fehér monstrum mögötti
gömb alakú épület az új városháza)

Kordokumentum

Felhők a város felett

City – a rács kalitkaszerűen körbeveszi a Monument tetejét,
a többi képen az objektívet kidugtam rácsok között, amennyire lehetett :)

Tovább sétálva

Re-use

Házak között – Shard

Temze-part – monstrumok egymás között… vajon ha
a hajót orrára állítanánk, magasabb lenne, mint a Shard?

Lépcsők a vízig – vajon a láncok itt a dekoráció célját szolgálják?

Ipari műemlék a folyóparton

Öreg és új együtt – a City alapvető jellegzetessége

Drótoroszlánok a Tower kertjében

Járókelők felett a túlpart – a More London negyed épületei

Elsősegély két keréken

Double-deckerek különböző időkből

Egy kis kitérő Docklandsbe

Gondolkodók

Hídkorlát 

A Canary Wharf metróállomás

Sétánk után még beiktattunk a programba egy gyors ebédet, utána pedig át a városon, vissza a szállásunkra, ott összeszedtük a bőröndöket, majd további másfél órányi tömegközlekedés után már a zsúfolt és nyüzsgő Heathrow-n találtuk magunkat és igyekeztünk lelkiekben felkészülni a könyörtelenül közelítő dolgos hétköznapokra...