A vasárnap éppen
megfelelő arra, hogy sétáljon egyet az ember. Na de merre? Általában ilyen
messzebb menős, hegyek közötti úti céljaink szoktak lenni, Zsebibaba kitalálja,
hogy hova lenne érdemes menni, Bagoly pedig megnézi a vonatokat, hegyi
járműveket, belépőket és egyéb praktikus dolgokat. Néha cserélünk. Most azonban
munka után, vasárnap délután fél ötkor (éljen az aerodolgozók unortodox
munkabeosztása) azonban már nem volt időnk ilyen kiforrott munkamódszereket alkalmazni,
pláne nem odautazni, így leruccantunk a falucskán átfolyó Limmat partjára,
aztán elindultunk az egyik irányba. Jó, azért Bagoly még megnézte Google
Maps-en, hogy kb. hogy fest majd az út, de a terv az volt, megyünk, amíg
kedvünk van, aztán vagy lesz valami érdekes, vagy visszasétálunk.
Mint minden
tisztességes svájci folyó, a Limmat is tele van vízierőművekkel, kicsikkel,
nagyobbakkal, nem kevés akad rajta. A tavasszal már körbesétáltunk egyet a nem
messze található Wettingenben, most a másik irányba indultunk el és végül elértünk
addig a pontig, ahol a Limmat több ágra szakad és eléri az Aare-t, amely a
Berni-Alpokból igyekszik a Rajna felé.
A kisebb
vízierőműveknél sokszor van olyan, hogy a folyót „elfelezik”, a meder egyik
fele hirtelen mélyül, középen pedig egy hosszanti gát húzódik és a magasabbra
duzzasztott „oldal” folyik át az erőműn, ez hajtja meg a generátorokat. A másik
„fél” eközben zavartalanul folyik tovább.
Jellegzetes táj
Svájc laposabbik feléről
Svájc népsűrűsége
meglehetősen nagy, így a kisebb településeken is gyakoriak az emeletes házak.
Turgi a maga 2500 lakosával kicsi településnek számít, de a szomszédban egy
tízemeletes tornyosul. A másik irányba viszont egy négyemeletes teraszos ház
két oldalán tehenek, illetve birkák szoktak legelni. Éjjel a birkák még
bégetnek is, ha nyitva van az ablak, néha az az érzésem, hogy az ágyam végében
ülnek…
Többszázéves fahíd
a Limmat felett
Karcolt kereszt a
hídkorláton
A fenti kép
közepén a fóliasátor egy kicsi közösségi kerthez tartozik, továbbra is
elképesztő mennyiségű található belőlük. Minden kis zsebkendőnyi területet
megragadnak arra, hogy paradicsomot ültessenek, borsót vessenek vagy
komposztáljanak. És még csak nem is azért, mert „hazait” akarnak venni, vagy
mert ez anyagilag nagyon jövedelmező lenne, hanem a kertészkedés öröméért.
Valami olyasmi ez, amelyet Karel Capek a Szenvedelmes kertész című remek kis
könyvecskéjében kifejtett: a szenvedelmes kertésznek a kert a gyermeke,
februártól novemberig fejest ugrik bele, ápolja, gondozza, büszkén meséli
ismerőseinek, hogy mi és mennyi termett – mint a szülők a gyerek első lépéseit,
szavait, később iskolai szerepléseit…
Aki nem
kertészkedik, de van kertje, gyakran állatott tart benne. Még közösségi kertben
is láttam birkát, van két hely is a reptér felé, ahol a kis fóliasátrak között
jászol és birkaól is van, lakókkal együtt. Ha kicsit függőlegesebb és
susnyásabb a hely, kecskét tartanak.
Azért a
dísznövényeket sem vetik meg, virágok mindenhol akadnak az előkertekben. „A
múltkor cseréltem a szomszédasszonnyal” és hasonlók kapcsán bármelyik
Starkl-katalógus megirigyelhetné egy-egy kert virágválasztékát, de sok a
spontán növő gizgaz is, tavasszal pl. elképesztő mennyiségű vadon növő krókusz
és kankalin van. A medvehagymáról nem is beszélve, a közeli erdőben szőnyegként
terem, az ember hetekig még párnájából sem győzi kiűzni a medvehagyma-szagot,
ha túl sokat van nyitva az ablak…
Vadon növő
sárgaság kukasarokkal – csendélet
A nagy sétálásban
és a világ dolgainak megvitatása közben (rövid részlet: „filoszok vs. dögészek, elitképzés, tehetséggondozás vs. közoktatás; jujj, kavics ment a szandálomba, álljunk meg!; aktuális
otthoni kormánydöntések és ezen belül a szégyellendőségi ráta, nézd egy kecske!; svájci
furcsaságok, újabb népszavazás valami olyan kérdésben, ami a nép 2%-át érinti;
- most merre menjünk? - balra. a másik balra!; és a héten kezdődő NFL esélyeinek latolgatása párhuzamosan
az átigazolási szezonok eredményeivel”), szóval ezenközben eljutottunk a két
folyó összefolyásáig, ahogy az egyébként sebesnek tűnő Limmat eltűnik a még
sebesebb és még türkizebb Aare-ban.
Tiszta víz, kövek
és alkony
Időközben arra is
rájöttünk, hogy már két órája gyalogolunk, ugyanennyi lenne kb. visszamenni
így, ezért inkább megkerestük a legközelebbi állomást, futottunk egy kicsit a
vonatra, hogy aztán 5 perc alatt visszasuhanjunk Turgiba és ne kelljen a
sötétben eltévedni :) No meg az NFL-meccsekről lemaradni...
