The Big Smoke

A közelmúltban Vegatigris Ügynökkel és Titkos Ügynökkel újabb bevetésen vettem részt a "The Big Smoke" és az "Auld Reekie" fedőnevekkel illetett helyszíneken - természetesen bevetés nem maradhat jelentés nélkül, úgyhogy íme. Első körben The Big Smoke, vagyis londoni akciónk részleteiről számolunk be, különkiadásként pedig majd Vegatigris riportját is olvashatják - összehasonlíthatatlanul jobb képekkel, mint az enyémek :)

Indításképpen egy kis parainesis: soha ne utazzatok WizzAir-rel reggel hatkor. Tény, hogy a Wizz olcsó, de ilyen istentelen órán a "szűkös hely-sok utas-borzalmas rózsaszín mindenhol" háromszög a legtapasztaltabb utazónak is próbára teszi az idegeit, pláne másfél órányi alvás után... Valahogy azért megérkeztünk Lutonra, ahol szembesültünk azzal, hogy ez a reptér valóban kint van a bánatban, 50 kilométerre Londontól északra, így kerestünk egy AirLink vagy milyen buszt, amivel el lehetett jutni Luton Airport Parkway vasútállomásra, ahonnan további 50 perc vonatozás árán értük el a St. Pancrast. Éljen. Mire itt sikerült kellőképpen feltuningolni a közlekedésre szóló Oyster cardokat, addigra már többet töltöttünk tömegközlekedéssel, mint ideutazással és Vegatigris ügynök szállása még mindig több, mint egy órányira volt tőlünk. Nekem nem rémlett, hogy ennyire nagy a tömeg és hogy csak úgy hömpölyög a nép az aluljárókban, de hamarost szembesülnünk kellett ezzel is. Még szerencse, hogy szombat volt.

Némi szerencsétlenkedés árán eljutottunk Elephant&Castle-ig, ahonnan további 15 buszmegálló után Vegatigris megkönnyebbülten adta át pöttöm pakkját Chyga Ügynöknek (ezennel engedelmet kérek, hogy így hivatkozzam rá), majd angolosan távoztak, hogy Vegatigris kipihenje a reggeli sokkot. Én valahogy nem voltam fáradt (no meg délután kettőtől volt csak szállásom), ezért a hetijegy birtokában nyakamba vettem Londont, kimentem Docklandsbe, meglátogatni az egyik kedvenc városrészem :)


Némi séta és parkban ücsörgés után már érdemes volt elindulni Kensingtonba, már előre örvendeztem a sok ismerősnek és Kensingtonnak is, nagyon szeretem ezt a városrészt is. Vegatigris fotója az egyik legjobb illusztráció :)


Tulajdonképpen én ezért (is) utaztam ide, hogy részt vegyek egy a tavalyi Summer School reunion akármijén, jó volt látni a régi ismerősöket, volt egy kétnapos rövidke kis session-ünk is, ahol megbeszéltük, hogy mit is akarunk kezdeni az Alumni szervezettel, mire jó ez nekünk és mit kaphatunk az EIT-től, aki mint szervezet az egészet kitalálta. A mostani program szervezői (hárman a csapatból) nagyon tuti programot raktak össze, találkoztunk az idei Summer Schoolok résztvevőivel, meghallgattuk a business plan-jeiket, véleményeztünk, networkingeltünk, csupa-csupa fancy szó és kifejezés, de ugyanezt egy sör mellett is megtehettük volna... Ez így nem is olyan izgi olvasva, inkább térjünk rá az idei érdekességre: Sustainable London Tour by foot - végigjártuk London építészeti és környezeti szempontból érdekes épületeit egy építész idegenvezető segítségével :)

Elsőként London (és a világ) legmagasabb kórházát néztük meg, igen, ez az ocsmány 34 emeletes szocialistának kinéző dicsfény - a Guy's Hospital. Amiért érdekes, az az, hogy most fog teljesen új burkolatot kapni, különleges borítású üveggel, úgyhogy a végén, ha minden jól megy, a mellette álló üvegpaloták közé teljesen be fog olvadni és nem mellesleg az extra hőszigetelésnek köszönhetően kevesebbet kell fűteni/hűteni.


Közvetlenül mellette épül a London Bridge Station felett a Shard London Bridge nevű komplexum, mely 2012-es befejezésekor az EU legmagasabb épületének címét fogja viselni 310 méteres magasságával. 72 emeletes leszen, különlegességét pedig az adja, hogy e fölött további 15 emeletnyi ún. "radiator floors" fog elhelyezkedni, melyek funkciója az épület hűtése lesz. Az épületben egyébként lesznek lakások, hotel, irodák, éttermek, de szinte minden szinten lesz télikert is, melyek tele lesznek növényekkel :)


A Shard megcsodálása után a More London felé vettük utunkat, így hívják a Tower Bridge déli lábánál fekvő területet, mely tele van üvegpalotákkal a változatosság kedvéért. Ha nem lenne kiégve a kép közepe (éljen a Fuji), akkor látszana, hogy tulajdonképpen mennyire közel van a Tower Bridge.


Fotósoknak remek, adottak a nagy tükröződő felületek :)


A házak között sétányok, sok helyen kisebb-nagyobb zöldség is akad.


Ez középen-jobbra éppen a Pricewaterhouse Coopers tanácsadó cég székháza (photo by Vegatigris).


Vicces, hogy a középső ívek alulról így festenek, nehéz nem Batmanre gondolni...


Ez a kép pedig egész olyan, mintha csak kerítés mögött lennének a szereplői, pedig tükröződnek :)


Kifelé sétálva megnéztük az új városházát, ez áll a More London szélén, emlékeztet egy nagy gombóc olvadt fagyira. Szép idő volt, az ég színe passzol a Tower Bridge-hez.


Némi metrózás árán megnéztük nem sokkal később London első 0 széndioxid-kibocsátású lakóházát, ebben négy lakás található. Valamikor a 2000-es évek elején készült, van egy istenes méretű napkollektora (ferde izé hátul), fent pedig két kicsi szélturbina (sárga-szürke bizbasz) található, melyek mindig a legerősebben fújó szél irányába fordulnak.


Innen tovább indulva értük el utolsó látványosságunkat, kimentünk az épülő olimpiai központba. Döbbenetes módon a központ építése előrébb tart, mint a terv szerint kellene, ugyanakkor ezt sikerült a költségvetés jelenlegi pontján kevesebb pénzből elérni. Azt hittem ez olyan képtelenség, mint a Roxfortban hoppanálni.


Így néz ki jelenleg az olimpiai stadion, azért még van mit befejezni rajta. Remélem, lesz lehetőségem befejezve is megnézni. Mondjuk jövőre :) Az olimpia után egyébként majd a West Ham United fogja birtokba venni a stadiont, összességében ez az újrahasznosítás elv az egész olimpiai központot jellemzi, azoknak a sportoknak, melyek Angliában annyira nem dívnak, csak ideiglenes létesítményeket emeltek, emelnek, így az olimpia után le lehet bontani őket, eladni vagy máshol felállítani. Ilyen sorsra jut a kosárlabda és kézilabda csarnok, hogy a vízilabdáról ne is beszéljünk. Az első kettőt még értem, de mit csinálnak a vízilabdázók medencéjével?


Túránkat befejezve visszametróztunk Kensingtonba (nem kellett átszállni, a District line-nak így is csak a felén mentünk végig, mégis 45 percig ültünk egy helyben - csak hogy érzékelni lehessen a méreteket); aztán egy jó vacsora keretében megvitattuk a nap eseményeit - sajnos volt belőlük bőven, mert addigra már híre ment a tottenhami zavargásoknak.

Másnap kibuszoztam Vegatigrishez, egy-két motyót leparkolni, Camberwellben testközelből is megtapasztalhattuk az útlezárásokat és a rendőri intézkedést, de csak elsőre volt egy kicsit félelmetes, utána már lehetett érzékelni, hogy itt alapvetően túl sok szabadidővel rendelkező mohó fiatalok kergetőznek a rendőrökkel. Kár, hogy ez utólag 200 millió fontba került. Elsősorban elektronikai cuccokat, telefonokat, ékszereket és menő ruhákat céloztak meg a vandálok, bízom benne, hogy minél többen kapnak a fülük közé ezért az állatkodásért és pl. bevándorlóként egy életre megtanulják, hogy 10 csomag rágót lopni nem éri meg, mert kitoloncolnak... Miközben az útlezárások miatt alaposan elkésve igyekeztem a búcsúpartiba, kaptunk híreket Birminghamből, hogy teljesen szétverte a vasútállomást az ifjúság, eddigre azért az angol társadalom nagy része igencsak elítélte az eseményeket, várták már nagyon, hogy a miniszterelnök hazaérjen a nyaralásból. Azóta szerencsére bekeményített. A Soho-beli búcsúparti után némi alvás következett, majd elindultam a Victoria Coach Station-re kedden reggel, hogy küldetésem második részét teljesítsem Titkos Ügynök társaságában. Potom 10 órával (melyet egy busz ülésére hajtogatva töltöttem) később már találkoztunk is a gyönyörű Edinburghban, hogy mintát vegyünk a Fringe Festival-ból és a skót fővárosból :) Következő posztunk azonban Vegatigris tollából/mancsából fog származni, jobbnál jobb képekkel!