Tengerpart, pálmafák és szállodák garmadája

A kézilabdás hétvégék után ismét vissza a munka világába, mely ezúttal új úticélt jelentett – Hello Miami! :)

Mivel itt csak 24 órás pihenőnk van, első körben Miami Beach-en néztem körül, ahol a szállásunk találtatott. Mit ne mondjak, Florida egy sokadikféle Amerika, teljesen más, mint azok az államok és városok, ahol eddig jártam. Talán a melegebb éghajlat miatt Kaliforniára emlékeztet, viszont sokkal inkább holiday-hangulatú, mint Cali – így szokták néha becézni a őslakosok Kaliforniát. Floridában és a Mexikói-öböl partján rengeteg, egyébként más városban élő amerikainak van nyaralója, ahol évente néhány hetet töltenek, így folyamatos beach-hangulat van; a helyiek meg amúgy is hawaii-mintás ingben és strandpapucsban grasszálnak egész évben. És spanyolul beszélnek, szinte mindenhol. Valahol hihetetlen. Alig-alig akadt olyan beszélgetés (a boltok alkalmazottjai egymás között, a futók a parton, a gyerekeket sétáltató anyukák, stb.), ahol ne spanyolul zajlott volna az alapvető kommunikáció, csak akkor váltottak angolra, ha valami turista kérdezett valamit, vagy a vevőkkel beszéltek. Nyilván ez első körben Miami Beach-re vonatkozik, mely tulajdonképpen egyetlen hatalmas turistakomplexum – egymást érik a hotelek a tengerparton; és mint ilyen, vonzza a bevándorló munkaerőt… de egy darabig nehezen hittem a fülemnek.

Kilátás :)

Downtown Miami a horizonton

A lifttel szemben - nem tudom, hogy a tábla hatása-e, 
de reggel végre NEM ajtócsapkodásokra ébredtem :)

10 óra repülés után tényleg üdítő volt este az óceánban mezítlábazni :)

Ha a másik irányba nézel…

Másnap, a szabad délelőtt birtokában még körülnéztem Miami Beach belső részén is. A város maga tulajdonképpen egy részben természetes, részben ember-építette szigetsorra épült Florida partjai előtt, a szállodák és a nyaralók mellett még akadnak nagyon drága lakóházak is, időnként hatalmas dzsungellel előttük, két-három, egyenként is egy-egy vagyonba kerülő autóval… nem szegény környék, na. A korábban emlegetett spanyolajkúak nyilván nem ezekben laknak; ezek tulajdonosai ugyanis a SUV-okban és cabriókban suhannak tova, nem nagyon hallanám őket az utcákon beszélgetni… Egyébként alaposabban utánanézve kideríthető, hogy a texasi El Paso után Miamiban van a legnagyobb arányú spanyolajkú többség az egész Egyesült Államokban, nyilván ez a hatás Miami Beach-en is érvényesül...

Pálmafás környék

Árnyas bejárat

Lakópark

Szinte minden amerikai államban
ki vannak írva spanyolul is a hivatalos dolgok

Azért baseball-pálya is akad, mégiscsak Amerika :)

Sztenderd utcaszélesség az Újvilágban

Kint ragad karácsonyi díszítés –
legalább furcsán hat ebben a környezetben :)

Pirospont jár a kártyás biciklikölcsönző rendszerért :)

Miami Beach

A yachtok mellett

Várja a szezonkezdetet.

Early birds – azért már megjelentek az első fecskék :)

Valamiből a nagy pálmafák is lesznek.

Strandsétány

Monstrum a horizonton

Hulló levél – majd két méter hosszú

Otthon vicces dolog ősszel, levélhulláskor elkapkodni a szállingózó, színes leveleket elkapkodni. De elképzelni is rossz, hogy mi történik, ha valakit fejbetol egy ilyen…

A pálmadiókról nem is beszélve :D

Legközelebb pedig igazi 'Days of our Svájc' poszt következik, május vége felé végre itt is tudtunk kirándulni egyet, aztán a rákövetkező héten pedig sokat; úgyhogy jönnek a hegyes-völgyes - néhol még mindig havas - bejegyzések :)

Rövidrovat Norvégiából

A dolog aprópóját még a női kézilabda BL-döntő első meccse adta – ebből is látszik, hogy mennyire le vagyok maradva a valódi eseményektől – szóval Larvikban jártunk, még május első hétvégéjén. És ha már egyszer akadt 3 óránk Oslóban, ott is sétáltunk egyet.

Oslóban egyébként egyszer már jártunk, úgy 4 évvel ezelőtt, novemberben, mínusz 3 fokban. Ehhez képest most igazán remek időt fogtunk ki, ragyogó napsütés, egy fia felhőt sem láttunk. No meg egész más szemszögből nézi az ember a norvég árakat Svájcból, mint magyar egyetemista szemmel – a svájci és a norvég árak nagyságrendileg egészen hasonló. Más európai országokban, ez a „Köszönöm, inkább nem kérném.”-kategória, hacsak nem kenyérről és vízről van szó. A városban sétálgatva az embernek rögtön feltűnik, hogy a házak ablakai előtt szinte mindenhol napellenzők vannak, ezek funkcióját nem nagyon tudtuk megfejteni. Mármint hogy novemberben nagyjából fél tíz körül kel a Nap, el is indul lefelé délután háromkor, ráadásul az egészet sokszor a felhőtakaró felett teszi, miért akarnak még napellenzővel is védekezni ellene? Így nyáron meg olyan meredeken süt, hogy nem igazán van értelme oldalról is takarni az ablak egy részét. Ha valaki tudja a napellenzők töretlen népszerűségének okát, ne habozzon megosztani velünk!

Fényvédelem a köbön

Park a pékség ablakában

A fák épphogy még csak rügyeznek – tavasz eleji hangulat :)

Királyi rezidencia

Biorendőrök

Belső udvar – itt is hiányoznak még a levelek :)

Az oslói városháza

A belvároson keresztül lesétáltunk a tengerpartra is, megnézni a régi dokknegyed helyén felépülő házakat – ez a londoni Docklands-hez hasonló projekt, a régi dokkok helyén üveg-acél stílusú lakóházakat húznak fel, majd egyre borsosabb áron adják el őket, ahogy fejlődik a negyed. "Négyszobás öröklakás tetőterasszal, saját vitorláshellyel. Ár: inkább nem szeretném tudni."

Halraj körbe-karikába – nem tudjuk miért, de percekig úszkáltak így

Kikötőhangulat

A városrehabilitáció jellemző építőkövei

The Astrup Fearnley Museum of Modern Art

Esővízgyűjtés 2.0

Utcakép

Tükörkép

Az oslói séta után elvonatkoztunk Larvikba, a vonatjegy ára még a svájcit is meghaladta, nem nagyon vagyunk mi ehhez hozzászokva... Larvik nem egy hatalmas város, körülbelül 40 ezer lakosa van, Oslótól kb. 100 km-re délre található. Próbáltam utánanézni, hogy pontosan mit is érdemes itt csinálni, körülnézni, miből élnek az emberek; de nem nagyon van erről részletes információ angolul a kompmenetrenden (Dániába) és a kézilabdán kívül. Na igen, kézilabdázni lehet. Végülis mi is emiatt keveredtünk oda :)

Döntő, első felvonás

Az időnként kinövő zászlóerdő

A képeken is látszik, hogy a norvég szurkolók a főtámogató Skagerrak Energi pólóját kötelességtudóan felvéve, de meglehetősen nyugodtan ülnek a helyükön, a góloknál tapsolnak, néha belekezdenek a szokásos ’taps-taps-LARVIK!’ rigmusba, de ennyiben ki szokott merülni náluk a szurkolás. Ehhez képest a győri szurkolótábornak egész repertoárja van, nem is nagyon lehetett mást hallani a csarnokban. Nem tudom, hogy pontosan mennyit számít ez a játékosok motivációjában, de hangerő tekintetében hazai pályán játszottak a lányok, az biztos :)

Szép volt, csajok!

És egy héttel később pedig felkerült az i-re a pont!

Kezdőfeszültség

Veszprémben :)

Tavasztúra Morningside Heights-ban – avagy az egyházak, az elitképzés és a new yorki mindennapok kavalkádja

Morningside Heights Manhattan egyik kevésbé ismert negyede, fent van a messzi északon, a 120-dik utca táján, ide rendes midtown-i lakos már ritkán merészkedik, a Wall street bankáriaról már nem is beszélve. Nagyon kellemes városrész, két oldalról park határolja (az már csak részletkérdés, hogy az egyik park másik oldalán már Harlem van – ami manapság egyébként egyáltalán nem olyan balhés, mint amilyen híre van), van egy rakás templom és kórház és hát az egész közepén a Columbia University csücsül. Utóbbi a neves Ivy League (Borostyán Liga) tagja, mely eredendően nyolc amerikai magánegyetem sportligája volt; ma már inkább nagyon gazdag és nagyon elit egyetemek metaforájaként használják – nem véletlen, hiszen például a Harvard, a Yale és a Princeton is az Ivy League oszlopos tagjai. Let’s roll :)

Ott, balra fent

Légikép – azért nem saját :P

Szamárvezetőként egy frissen beszerzett könyvet használtam.

Ezt.

Ajánlom mindenkinek, aki valaha errefelé keveredik, nekem sokkal jobban tetszett; mint a hagyományos útikönyvek, melyek sokszor csak drága szállodákkal, zabálási lehetőségekkel, shoppingolással és reklámokkal vannak tele. Tisztelet a kivételnek. Szóval Morningside Heights egy kis huplin található, innen Heights („magaslatok”) elnevezés.

Morningside Park – az épületek már a Heights-on vannak

Lépcsős-lámpás dzsungel

A Morningside Park körülbelül egyidőben készült a Central Parkkal, hasonló stílusban is, rengeteg pad, tavak és sok-sok fa, itt-ott virágágyásokkal és természetesen elmaradhatatlan kutyafuttatókkal és baseball-pályákkal (utóbbiak, azt hiszem, későbbi korok termékei).

Teknőnapoztatás

Egyes kövek olyan menők, hogy sorbanállás van :)

Mint említettem, Heights :)

Tavaszhangulat

Az 1800-as évek végén Morningside Heights – mára elképzelhetetlen módon – még VIDÉK volt, New York nagyjából az 50-ik utcáig tartott, onnan már ha nem is éppen a 'Wild, Wild West', de békés legelők és vidéki házak következtek; így építettek ide szanatóriumtól kezdve árvaházig mindent – mondván a vidék csendessége elemi gyógyító erő mindenkinek, akit az élet megviselt ilyen vagy olyan módon. Aligha képzelték el a Broadway mai forgalmát mindehhez támogató környezetnek. Később egymást érték a grandiózus templomtervek is, több terjedőben levő vallás is ezt a terület látta megfelelőnek a katedrálisaik felhúzására.

Cathedral of St. John the Divine

Katedrális kerttel

Nem semmi kerttel -  ez csak a díszlánc dísze :)

Még hipogriff is van – na jó talán inkább
szárnyra kapó unikornis akar lenni, de akkor is elegáns :)

Talán még Sandy (a hurrikán) műve

Nappáfrányok (azért az látszik, hogy egyébként
elég árnyékos a hely, különben nem lenne ennyi)

Főbejárat

Ma a katedrális udvarában egyébként a szomszédos iskola tornapályája található – kiváncsi vagyok mennyi a labdával kirugdosott ablakok évi költsége.

Utcakép

Közjáték – visszaváltható üvegeket válogatnak a kitett szemeteszsákokból

St. Luke’s hospital – spéci rendszámos autókból akadt jónéhány

Nem sikerült rájönnöm, hogy ezek a kórház autói; vagy helyi orvosok között szokás az „MD” hirdetése ország-világnak. Ahogy láttam, errefelé a latin betűk és arab számok kombinációinak 99%-át lehet rendszámként használni; a rendszámkeret (ami otthon általában az autószalont hirdeti) pedig csak hab a tortán – sokan furikáznak a kedvenc sportcsapatuk (Go Giants!), az egykori egyetemük (’Harvard Alumni’) vagy általános életfilozófiájuk (’Once a marine, always a marine.’ – „Aki egyszer tengerészgyalogos volt, mindig az marad.”) hirdetésével. Ebben az országban mindent szabad.

Továbbsétálva (mégsem továbbevezve)

Tavaszhangulat

Morningside Park – a háttérben Harlemmel

Becsöppenve a Columbia University kampuszára – piciny könyvtárépület

Kampuszlátogatók – nem lehet elég korán kezdeni :)

A kék épületek mind a Columbiához tartoznak

Pirosajtós templomok – még mindig lájk.

Még inkább tavaszhangulat

A Broadway közepén

A Broadway – a színházat takaró, átvitt értelmű jelentésén kívül New York azon kevés útjainak egyike, amely nem derékszögben találkozik a többivel – hanem keresztbe-kasul szeli át a szigetet a 14. utca tájától majdnem egészen Bronxig. Annak idején ugyanis indián ösvény volt, a telepesek is elkezdték használni és megmaradt a nyomvonala a számozott utcák eredejében. Szélesebb is, mint a sugárutak (Avenue-k, röviden Ave-ek) többsége, középen szinte végig virág- (és időnként fa)ágyás fut, padokkal, itt-ott szobrokkal, kis szökőkutakkal és persze az elmaradhatatlan metrószellőzőkkel.

Ezüsthernyó – a 120. utca táján megy be a föld alá

Ha már sok templomot emlegettem: íme, két utcával arrébb John D. Rockefeller házikedvence – a város egyik leggazdagabb polgáraként 4 év alatt húzatta fel a Riverside Church-öt az 1920-as években (csak mert nem tetszett neki különösebben; hogy a város ezen negyedében korábban jelenlevő episzkopális túlsúly eltűnőben van az újabb templomok épülésével). Mire a templom kész lett; addigra már nem nagyon szentelt neki különös figyelmet – utóbbit eddigre ugyanis a még monumentálisabb Rockefeller Center tervei kötötték le. Igen, ugyanarról a Rockefellerről van szó.

A hagyományos templomépítési szokásoktól eltérően a felhőkarcolók
építési technikájával készült – különben nem lehetett volna
4 év alatt pikk-pakk befejezni

A szabadszelleműség jegyében épült - a bellétes kapun Galileo,
Kepler és Einstein (aki még javában élt akkoriban) mellett
még Darwin (!) is megtalálható :)

A templommal szemben, a Riverside Park szélén nem lehet nem észrevenni Grant elnök sírját. Ulysses S. Grant a polgárháború után volt elnök; komoly köztiszteletben állt, halála után versengtek a városok, melyiket érheti a megtiszteltetés, hogy az Egyesült Államok 18. elnökét ott temetik el. Nagyon méltóságteljes lett síremlék; még az sem tudott sokat rontani az összbenyomáson, hogy beléptemkor két középiskolásnak kinéző lány azon vitatkozott hangosan (egy mauzóleumban); hogy akkor kik is alusszák örök álmukat az előttük álló két koporsóban (az elnök és a felesége, mellesleg). Szerencséjükre a gondnok (aktuálisan nemzeti parki vadőr egyenruhában, mivel ez is nemzeti emlékhely – és nem tudok nem a Maci Lacira gondolni, amint meglátom őket), szóval a fickó segítőkész volt, megkérte őket, hogy kicsit halkabban tegyék fel a kérdéseiket, főhajtással róják le tiszteletüket az elnök előtt, majd elmagyarázta részletesen, hogy ki volt Mr. Grant és mit tett az Államokért. ’Local story’ című rovatunkat olvasták.

Felzászlózva – a félkör alakúak az 1800-as évek Amerikáját idézik

Szárnyra kap – háttérben a Riverside Church

A mauzóleum mellett pedig Gaudí-beütésű padocskák :)

Az utca túloldalán a Sakura Park egyike a New Yorkban gyakran előforduló, egy-két házhelynyi kis parkocskáknak. Ebben a betondzsungelben minden talpalatnyi helyet kihasználnak, ha gizgazokról vagy parkról van szó, nem véletlen, hogy világviszonylatban is vezető mennyiségű közösségi kertjük van :) A Sakura Park onnan kapta a nevét, hogy 1960-ban a japán trónörökös egy tōrō-t, egy tradicionális japán lámpást ajándékozott a városnak, abból az alkalomból, hogy New York Tokió testvérvárosa lett. Ezt sem sokan gondolták volna 15 évvel korábban.

Több tonnás ajándék :)

Útkeresztezkedés - egy másik elnök után szabadon

Visszafelé sétálva még benéztem a Barnard College kampuszára is – ez a Columbia tanárképzéssel foglalkozó része – itt éppen tavaszi kirakodóvásárt tartottak a nyolcvanas-kilencvenes évek kincseivel.

Cseresznyefák és vintage motyók mindenütt

Ezt meg mindenki ismeri, de amiért megörökítődött…

… az a ’B’ betűben található – beköltöztek :D

És az előző képen még a kedves mama/papa is ott ül a szomszéd betűn :) Körülbelül ennyi fért bele a nagyjából háromórás sétámba – na, ezért szeretem nagyon New Yorkot. Tényleg minden utcasarkon találni valami néznivalót, érdekeset, valami olyat, ami történetet mesél – kedvenc úticélom. Záróképként pedig egy jellegzetesség :)

Hármasával :)