2012. június 24., vasárnap

Barcelona Balconies

Tökéletesen úgy hangzik, mint egy elfuserált NFL-csapat. De inkább afféle „Barcelona tele van szép erkélyekkel”-összeállítás lesz. Ezzel záródik barcelonai beszámoló-sorozatunk, köszönjük még egyszer a vendéglátást Balázsnak és az érdeklődést az olvasóközönségnek! Azért ne menjetek messze, a következő posztban keletre megyünk, nem csak Svájchoz, hanem Magyarországhoz képest is :) Most viszont jöjjenek az erkélyek!

Virágos jókedv


Örökzöld


Üljünk ki!


Tömeg


Masszív lábakon


Minimalizmus a kaparós házon


Falminta, erkélykorlát és lámpavas


Megtépázta az idő


Lichthof


Utcakép


Zöldövezet 


Míves


Jószomszédi viszony


Gaudí egykori házának erkélye a Parc Güellben

2012. június 21., csütörtök

La Sagrada Família


Utolsó délelőttünket a La Sagrada Famíliának szenteltük, igyekeztük alaposan bejárni – már amennyire egy óra alatt be lehet. Mindenképpen vissza kell mennem még... Szóval a Sagrada. Gaudí legnagyobb építménye és egyben a világ legnagyobb bazilikája lesz, amint elkészül.

Most így fest.


Majd ilyen lesz egyszer (kölcsönkép).

Annak idején egy barcelonai kereskedőnek jutott eszébe az ötlet, hogy építtet egy templomot, amiben gazdagok és szegények egyszerre imádkozhatnak, vásárolt ehhez egy kéthektáros telket, megvolt az alapkő-letétel… aztán 1883-ban Gaudí lett a templom építésének vezetője – ekkor mindössze a kripta volt kész a templomból. Gaudí innentől majdnem 50 éven keresztül dolgozott a Sagradán, ami komplexitása miatt nagyon lassan készült és készül el – hiszen még mindig nincs kész kb. a fele. Gaudít sajnos 1926-ban elütötte egy villamos – pedig akkor már vagy 15 éve a Sagradában élt és alkotott, éjjel-nappal ezen dolgozott, így ekkor megakadtak részben a munkálatok. A spanyol polgárháborúban pedig 1937-ben leégett Gaudí egykori műhelye, benne a tervekkel, makettekkel… ismét egy szomorú esemény, ami Franconak köszönhető. Ami megmaradt, ma azok alapján készül a templom, igyekeznek követni a terveket, de hát nyilván nem teljesen olyan lesz a végeredmény, ahogy azt Gaudí megálmodta. Ezzel együtt a La Sagrada Família úgy, ahogy van lenyűgöző.

A főoltár felett


Ablakok


Mozaikos


Pirosas


Zöldes


Szivárványos 


Miatyánk

Számomra döbbenetes élmény volt, hogy a Sagrada rettentő tömege mellett tulajdonképpen mennyire légies. Jártam, talán három éve a Szent Péter Bazilikában, Vatikánban, nekem az szintén hatalmasnak, de súlyosnak tűnt, mintha rá akarna borulni a betévedőre, magába akarná olvasztani. Itt viszont annyira sok fény jut be a templomba és annyira lebegőnek tűnik tulajdonképpen az egész épület, hogy egész más érzést kelt a dolog, mint a sztenderd bazilikák.

Világos


Fényes


Orgonasípok


Kékség

A templom aljában helyet kapott egy kiállítás, ahol az építés történetét mutatják be, illetve itt még vannak ténylegesen használt műhelyek is, tervekkel, gipsz makettekkel – és a legjobb, hogy üvegfalakkal :)

Műhely

A kiállítás kedvenc darabja számomra a Gaudí által kitalált egyik modell volt, melyben spárgára kötözött zsákocskákkal próbálta megtalálni a legideálisabb kupolaformát. Persze ehhez sok spárgára és zsákocskára volt szükség. Kellő mennyiséggel az egész katedrálist fel lehetett tulajdonképpen építeni, méghozzá lefelé lógva, miközben a zsákocskák szabadon csúszkálhattak fel-alá a saját spárgájukon, így a gravitációnak köszönhetően a lehető legmélyebbre kerültek a zsinórokon. A végén kirajzolódott a legstabilabb formáció, melyet, ha elméletben és épületben megfordítunk, szintén a legstabilabban fog megállni – csak éppen most már a gravitációval szemben.

Spárgák és zsákocskák


Az ötlet

A templom oldalában egy különteremben volt még egy összeállítás Gaudí építészeti inspirációiról, életéről, ihletéről. Gaudí az organikus építészet egyik legnagyobb alakja, ha úgy vesszük. Ezt valahol annak köszönheti, hogy gyerekkorában nagyon ványadt kölyök volt, az édesanyja nem engedte ki a többi gyerekkel játszani, viszont rengeteget sétált vele és közben növényeket gyűjtögettek. Gaudí emiatt kicsi korától teljesen oda meg vissza volt a növényvilág érdekes formáiért és a természetes képződményekért, külön zseniális, hogy ezt építészként bele is tudta vinni szinte minden művébe. Ha az ember alaposan megnézi, a Sagradában is rengeteg kis apróság van, ami valamilyen növény virágára, levelére, termésére hajaz, itt-ott megbújnak állatok is (teknős az oszlopok talpában és hasonló); maguk a homlokzatok pedig egy Pireneusok-beli szikla alapján inspirálódtak. Utóbbit egyik blogrokonom nemrég látta, majd beszámol róla, itt :)

Néhol igazi állatok is vannak
- szenteltvíz-tartó

A tervek szerint már elkészült ajtón a miatyánk részletei vannak rengeteg nyelven, többek között szerepel a „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” is. Döbbenetesen hamar kiszúrja az ember az általi ismert nyelveket a szóhalmazból, hamar megtaláltuk a mondatot németül, angolul és franciául is. A többi ajtó egyelőre üveglap, nem rossz így sem, de hát majd egyszer nagymama-koromban majd megnézem, milyen lett az igazi.

Betűtenger

Nem szeretek mások tollával ékeskedni, de zárásképpen mindenképpen meg kell mutatnom az alábbi fotót (en.wikipedia.org) – nálam ugyanis nem volt semmilyen széleslátószögű objektív… gyönyörűséges :)

Feltekintve

2012. június 20., szerda

Parc Güell

Kb. 10 éves voltam, amikor kaptam egy könyvet építész nagybátyámtól, „A világ építészete – Az építészet világa” címmel. 3-4 oldalas leírások egy rakás remek épületről, egy csomó hatalmas színes fénykép, érdekes szövegek :)

 Rongyosra olvastam.

Van benne egy fejezet a La Sagrada Famíliáról, „Gaudí gótikus mesterműve” címmel, meg mellette egy alfejezet Gaudí különböző műveiről, úgyhogy alig vártam, hogy végre élőben is megnézzem őket. Itt megjegyezném, hogy rengetegszer elolvastam a Panama-csatornáról, a Rushmore-hegyről és a Golden Gate-ről szóló részeket is :)

Szóval Gaudí. Antoni Gaudí XIX. század második felének és a XX. század elejének fantasztikus katalán építésze, egy egész sor remekművet alkotott Barcelonában. A leghíresebb természetesen a Sagrada, amit már 124. éve építenek és úgy egyébként tényleg lenyűgöző – a következő poszt témája. A Gaudí-összesből először a Parc Güell-t néztük meg, ez valójában egy félbehagyott lakópark, melyet a XIX. század végén kezdtek építeni, a házak tervezésére pedig Gaudít kérték fel. Két ház készült el, illetve egy hatalmas lépcső és egy terasz a bejárattal szemben, aztán 1914-ben abbamaradt az építkezés – fontosabb dolga akadt a világnak. Azóta nyilvános parkká alakították a Parc Güell-t – a lakópark ötletével egy Eusébi de Güell nevű gróf rukkolt elő, az ő nevét kapta a park.

 Embléma

Amire nem számítottam, az például az, hogy a park tulajdonképpen hegyes-völgyes.

 Parc Güell (katalánul Parc, kasztílaiul Park)


 Szomszédság

Mivel tulajdonképpen félig függőleges, elég jó a kilátás a környékre.

Északkelet felé


 Délkelet felé


 A Sagrada épülőfélben


 A közepéről még hiányzik egy 170 méteres torony,
 ez kb. kétszer akkora lesz, mint a homlokzatok

A parkot érdemes alaposan bejárni, kellemes a hangulata és mindenhol akad valami apróság.

 Egy későbbi házikó,
de azért passzol a Gaudí-s stílusvilághoz


 Parkzenész is akadt, veszélyes motyóőrzővel

A főbejárat két oldalán állnak a Gaudí tervezte házak, szemben pedig egy hatalmas terasz, melyet a világ leghosszabb padja vesz körbe és remek kilátás nyílik róla Barcelonára.

 Terasz
Gaudí-ház balról                    Gaudí-ház jobbról
Kapu


 Bal kéz


 Jobb kéz


 A két házikó fentről – mögötte Barcelona


 Támfalburkolat Gaudí módra


 A híres állat – ’El Gyíko’, ahogy Bagoly hivatkozott rá


 Az ominózus terasz, körben pedig a leghosszabb pad :)


 A terasz alulról


 Mozaik


 Padburkolat közelről


 Fókusz


 Jellegzetes Barcelona-kép


 Még a szuvenírboltokban is…

A Parc Güellben tett séta után estére úgy döntöttünk, még belefér a programba egy kirándulás a Tibidabo-ra. Ez az 512 méteres hegyecske északnyugat felől magasodik Barcelona felé, a tetején pedig szokás szerint  templomocska, a Sagrat Cor. Mivel a siklók közül már nem mindegyik járt – én nem is értem, hogy egy ilyen éjszakázós városban hogyhogy nem, ezért némileg lassan jutottunk fel, volt egy kis dombgyaloglás is, de legalább szép kilátás nyílt a pislákoló Barcelonára.

 Nocturnal Barcelona


 Hegymenetben


 Magasodik

 Barcelona Holddal