2014. szeptember 23., kedd

Rheinschlucht, hágók és mormotatámadás

Augusztus közepén Bence járt nálunk látogatóban. Jó néhány közös new yorki porgram után itt is kirándultunk egyet, úticélként -  a szokásos hol nem esik Svájcban éppen az eső? vizsgálat elvégzése után - a Rheinschluchtot (Rajna-szurdokot) választottuk, némi hágónézéssel megspékelve. A képek részben Bence művei :)

Caumasee – az út mentén a Rheinschlucht felé


Körbesétáltuk


Az egyik öbölben szokatlan vízilényeket
 is találtunk (a képen látszik mindkettő)


A búvár eddigre már kimászott,
 a blöki viszont beúszott még egy botért :)


Szépséges, fenyőfás


Továbbsétáltunk – már látszik a célpont


Rheinschlucht avagy Ruinaulta (rétorománul)


Környék


Nem gőzös, de megy :)


Oberalppass


És a lakói :)


Tótükör

Hazafelé óriási dugót találtunk a Gotthárd-hágóról lefelé vezető úton is – felfelé szinte mindig lehet rá számítani, de lefelé szokatlan, úgyhogy nem tudván, mire számíthatunk, kerülővel indultunk haza. És ha már egyszer, akkor megálltunk a Rhône-gleccsernél. Nem lehet megunni :)

Már éppen igyekeztünk a gleccser felé, amikor a parkolóban láttuk, hogy a népek nagy édeklődéssel figyelnek valamit, meg fotózgatnak. Egy bolond százat csinál, mi is megközelítettük a terepet.

Az érdeklődés középpontja


Leguggoltam, hogy közelebbről tudjak fotózni,
 erre odajött kaját kunyerálni :)

Mivel nem volt éppen a zsebemben semmi, amit gond nélkül oda lehetett volna adni neki – almát vagy répát szívesen, de a keksz nem neki való; ezért pár másodperc ácsingózás után faképnél hagyott és bevonult egy közeli autó alá.

Augusztusi gleccserprofil


Ormok felette


Simára csiszolva


Tavaly még itt volt a gleccserbarlang…


Jégközelkép


Steinmännli – egymásra pakolt kövekkel alapvetően
 az ösvények útvonalát szokták jelezni a hegyekben


A Rhône-völgy és Wallis felső csücske – vajon mi lesz,
 ha egyszercsak nem lesz többé Rhône-gleccser?


Úton hazafelé –
kontinentális vízválasztót jelző kavics a Grimselpasson


Alkonyati fények


Zárókép – Lungernsee rózsaszínben :)

2014. szeptember 12., péntek

Daily szürrealitás Dar es Salaamban

Régen jártam már új helyen… na azért nem kell sajnálni, de munka címén már nem sok célpont maradt, amit még ne vadásztam volna le :) Az egyik ilyen volt múlt hónapban Dar es Salaam, Tanzánia. Sajnos nem állt módomban elszabadulni a tengerparti resortból, ahol elszállásoltak bennünket, de a hangulat nagyon különleges volt itt is, illetve volt alkalmam útközben is kisebb-nagyobb apróságokat megfigyelni. A helyiek és ilyen módon az utasok is roppant kedvesek, nyoma sincs az amerikai rohangászásnak és élettempónak – ugyanez a helyi személyzetre (mind a reptereken, mind a szállodában) is igaz, hát nem csipkedik magukat. Ami nem feltétlenül gond, csak több hónap amerikai nagyüzem után meglepett, hogy itt senkin nem érezni a „bármikor beüthet valami, pörögjünk, különben lehagy bennünket a világ!” hozzáállás:)

Odafelé – valahol az egyiptomi-líbiai határ közelében


Sivatagos tengerpart – valahol hihetetlen,
 hogy ennyi víz, ennyi szárazföld és semmi zöld…


Időszakosan kell lennie valami vízfolyásnak is


Elképesztő színek :)

Alkonyatkor menetrend szerint leszálltunk Kenya fővárosában, Nairobiban, az utasok felét kipakoltuk, a másik felével pedig beneveztünk még egy egyórás körre. Dar es Salaamba érve villámgyors deboarding, mi is egész hamar kijutottunk és már zötyögtünk is az estében a szállásunk felé. Nagyon sajnáltam, hogy csak sötétben láttuk a várost (este jövünk, este megyünk), de részben Sao Paulóra, részben Moszkvára emlékeztetett – a bevezető utak mentén legalábbis. Ugyanakkor olyan falak, biztonsági őrök minden portán, vagy szögesdrót, mint Dél-Afrikában alig-alig fordult elő – vagy talán csak nem arra, amerre jártam. Ami viszont akad és figyelni is kell rá, az a szúnyogok hada. Mint kb. minden nyavalyában, itt is első a megelőzés, vagyis lehetőleg egyáltalán ne csípjen meg semmilyen, de főleg nem maláriaszúnyog - szóval hosszú ujjú-szárú ruházat és persze a szúnyogirtó trutymók. Svájcban mindenkinek az AntiBrumm Fortét (igen, ez a neve) ajánlják, hát szereztem egyet. Vicces dolog pizsamában szúnyogírtózni :) Aztán még egy bánatosan döngő példányt is levadásztam a szobámban, mielőtt bekúsztam a baldachinos – moszkítóhálós – ágyikóba.

A moszkítóháló viszont tud meglepetést okozni –
például hogy is oltom le a lámpát belülről? :)

Másnap reggel ki akartam menni, sétálni egyet a kis tengerparton, de csak félig jött össze, a tenger ugyanis apály címén látványosan meglógott előlem.

Azért nagyon holiday-szaga van így is :)


Apályos sáros tocsogós


Pálmafás


A stég egyébként vízben lenne szinte végig


Azért nem rossz a kilátás


Viszont attól egy kicsit elborzadtam,
 amit az apály miatt visszamaradó üledékben lehet látni


És ezek még a látható műanyagdarabok –
 mennyi apró szutyok lehet és hányfelé?


Délutánra visszatért a tenger is –
 kilátás a szobámból, by the way


Azért érdemes volt kisétálni megnézni


Pálmafás-hangulatos


Tényleg stég lett a stég


Felette pedig látszik egy kicsit a távolban maga Dar es Salaam is


A kövekről valamiért Horvátország jut eszembe :)

Sajnos a 24 óra elég hamar eltelt, mielőtt észbe kaptam, már zötyögtünk is vissza a reptér felé. Ahogy közeledtünk, egyre nagyobb lett a dugó és a tömeg – pedig DAR az egyik legkisebb reptér, ahol valaha jártam. Az eddigiek közül Oslo közelében, Sandefjordban található Torp még kisebb – ráadásul amikor ott jártunk, az utasok felét a Győri Audi ETO KC tette ki, akik éppen hazafelé igyekeztek a larviki BL-döntőről – de az egy egész más világ… Szóval a dugóban araszoltunk, bámultunk ki az ablakon, miközben körülöttünk a tömött buszokon ácsorogtak az utasok – de szardíniaszinten, nem lehetett túl kényelmes, a biztonságostól meg fényévekre volt, időnként már kezdtem rosszul érezni magam, amikor nálunk mindenkinek saját ülése van. Ugyan biztonsági öv nélkül, de ha baj van, legalább nem estek volna még hárman az ölembe.

Forgalomirányítás


Időnként szokatlanabb járművek is feltűntek mellettünk

Néha, ahogy egy-egy sáv meglódult, vagy keresztforgalom volt, láttunk riksákat, teherautókat, a rakomány tetején törökülésben trónoló munkásokkal, akik vigyorogva kapaszkodtak a vagy harminccal döngető monstrumokon (tejóég!). Ja és mindeközben elképesztő mennyiségű utcai árus kínálta a portékáját az araszoló – néha meg veszélyesen meglóduló forgalomban. Egy idő után elkezdtünk listát írni, hogy mennyi minden érkezik, egy óra után már (összesen vagy két és fél óra volt az út a reptérre) egy fél lakást be tudtuk volna rendezni és gazdagabbak voltunk egy kiló, az ablakon keresztül bevásárolt, termelői kesudióval. Hét dollárt kért érte az ürge, nem is olyan óccó. De összedobtuk, volt fílingje :)

Almák, hármasával csomagolva

Zárásképpen pedig a teljes lista, eladásra kínáltak (és nagy részét nem egyszer): kesudiót, almát, jamszgyökeret, telefontokokat, hatalmas, színes strandtörölközőket, konyharuhákat, CD-ket, fülhallgatókat, félliteres kólát, vizet, párnákat (toll, alvós, igen), zseblámpát, gyerekkönyveket, machetéket (te jó ég, ezt így utcán lehet venni? – ja és az ürgén Green Bay-mez volt), zacskós toastkenyeret, poharakat és csészéket hatosával csomagolva, szivargyújtós töltőt, vállfákat és persze fagyiiiit! Igen, pontosan olyan kis bicikli fagyiskocsival, mint amilyenek a balatoni strandokról rémlenek :)

2014. szeptember 10., szerda

NY & NJ at their best

Nem lehet velük betelni. Télen tud kegyetlen hideg lenni (no nem annyira, mint Chicago vagy Montreal általában), nyáron fülledt pokol 37-38°C-ban, néha felkel az ember, kinéz az ablakon és a tizenikszedik emelettől minden épület a felhőkbe veszik… de néha meg egy kicsit szerencsésebb útvonalat kapunk és szép, tiszta idő – így készülnek az alábbi képek. Levegőből, földről – vegyes.

Preseason – New York Giants vs. Pittsburgh Steelers :)


Középpontban – Jersey City és Downtown Manhattan

Másnap reggel hajóval indultam útnak – hétvége lévén nem jár a PATH train a World Trade Center felé. Két metrójegy áráért instant városnéző túra.

Jersey City ferdül a reggelben


Délre nézek – az örök kedvenc Verrazano Narrows Bridge


Szabadság-szobor, Ellis Island és
a New Jersey Central Railroad Terminal


Colgate Clock – az egykori Colgate-gyár épületén
mutatta az időt évtizedeken keresztül - műemlék lett


Downtown Manhattan a reggeli napfényben


Tükörkép a parton


A City Hall Park – instant várostörténet a padlón


Régmúlt

A teendőlistám kivégzése után (új futócipő!) már el is kellett indulnom visszafelé – persze nem tűnt volna ennyire rövidnek az időm, hogy ha útközben nem horgonyzok le egy könyvesboltban vagy két órára... 

Jersey City felhőkkel


One World Trade Center – már majdnem kész :)


Zárókép – Downtown Manhattan