Moszkva – csavargás Kitaj-Gorodban

Legutóbbi alkalommal (szeptember végén) nem volt kiszemelt célpontom Moszkvában, csak annyi, hogy a Vörös térről kelet-délkelet felé elhelyezkedő Kitaj-Gorod várorészben nézek körül egy kicsit. Valahogy így sikerült.

Képekben:

Cirill betűk mindenhol

Ez minden trafikosnál jellemző látvány –
viszont nem csak Moszkvában

Hatalmas házak jobbról...

… és balról – ez egyébként a KGB volt székháza

Szemben meg ránézésre is százévesnél idősebb ablakkeretek

Az útikönyvem azt mondta, hogy utamba fog kerülni az Angol Palota. Csak ennyit tudtam róla, meg hogy Anglia hivatalos képviseletének első székhelye volt. További információ híján valami Windsor-szerű építményre számítottam…

Itt lesz!

Csak éppen néhány századdal korábbról származik,
mint azt én gondoltam :P

Tornyok-bornyok – Shakespeare jut ezekről eszembe

Bámészkodók, járókelők

Kilátás a Moszkva folyóra

Kolostorkert

Kolostorablak – modern kiegészítőkkel

Őszi színek

Tornyok egymás között

Részlet

Moszkva egyvelege – palánk, romok,
hagymakupolák, hatalmas házak és fényreklám

Hagymák

Kirakatszínek

Erről a Moulin Rouge jutott eszembe

Aluljáró tükröződik, a bombázók pedig készenlétben…

Szocialista gyöngyszem

Építkezések – masszív gyalogos aluljárók

Nem aprózzák el

Globalizáció – Mark Spitz nem gyakran szerepelt orosz címlapokon,
ebben szinte biztos vagyok... mondjuk valószínűleg a GQ-t sem
reklámozták ezerrel akkoriban :)

A katonai akadémia kapuja

… és parkjának fái - kertészmérnök apukám és leendő kertészmérnök
unokatesóm, mire jó, hogy így befestik az aljukat?

Hatalmas paloták, parkok és trolivezetékek – ismét Moszkva egy szeletje

Jauza - a Moszkva egyik mellékfolyója

Összefolyásuknál ez terpeszkedik – sajnos nem tudtam
még kideríteni, hogy pontosan mi lakik az épületben

Szombati forgalom

Sétám után elindultam visszafelé – egyrészt megkísérelni aludni egyet – a második éjszaka Moszkvában mindig nehézkes, mivel előző este és éjjel kb. pont abban az időszakban dolgozunk, amikor a szabadnap estéjén aludni kellene – remekül hangzik a dolog az igazán jetlag-es longhaul utakra nézve... Másrészt még a csoki és túró rudi beszerzés is hátra volt, így nekivágtam a laza 50 percnyi metrózásnak.

Metróállomás – plafondekoráció

Közelebbről

Dombormű a falon

Egyszerű szellőző

Más szemszög

Azért nem minden vonalon a jó öreg kék metrókocsik futnak

A Paveleckaja metróállomás

Dombormű itt is

És az ismerős kék kukac

„Hazafelé” – útépítés miatt ilyen pallókon
lehet közlekedni a panelházak alatt

Fedett pályás – pontosabban üvegliftes – távolbanézés

A paneleken messze túl a belváros

Nyolc sáv és tizenhat emelet

Luxusrudi – 22 rubel (kb. 180 forint) darabja

Tej- és étcsokoládéval – tényleg finom volt, de
nem háromszor finomabb, mint egy átlagos orosz túró rudi

Másnap hajnalban csokoládéval alaposan feltankolva, de némileg bánatosan hagytam el Moszkvát, mivel októberben a táncrendem szerint errefelé nem nagyon fogok járni, még csak fordulóval sem… Mondjuk cserébe van sok Skandinávia, amit nagyon szeretek, ilyenkor gyönyörűek a napnyugtás fények Oslo és Stockholm felett :)

Ereszkedés Oslo felé - itt inkább az ablak
görbít egy kicsit a horizonton

Fjordocskák

Meg, hogy csigázzam még egy kicsit az érdeklődést, lesz egy-két utam dél felé is, ezek beszámolóival igyekszem majd egy kis napfényt csempészni az őszbe. Itt legalábbis napok óta szakad az eső, hideg van, a felhők már megint beragadtak a hegyek közé… egyszóval nyálka idő van. És ilyenkor bizony néha jól esik egy Palma de Mallorca turnaround alkalmával, 30°C-ban csukott szemmel ácsorogni a napsütésben a repülőhöz tolt lépcső tetején – még ha csak 5 percig is :)

Kastély és természetvédelem a panelrengetegben – a Tsaritsyno Park

Moszkva egyik külső kerületében található a Tsaritsyno Park, kastéllyal, kolostorrommal, tavakkal, szökőkúttal, szóval minden van, ami egy tisztességes parkhoz kell. A kastély eredendően Nagy Katalinnak és fiának építtetett – innen az elnevezés, ami „a cárináé”-t jelent. Ezzel együtt sosem költözött ide a cárnő, sem a leszármazottai, ráadásul valahogy túlélte a szocialista időszakot is – így tisztességes kastélyhoz méltóan ma múzeumként funkcionál. Körülötte elég méretes erdő helyezkedik el, no meg a tó is elég nagy, tele van madarakkal, így a vizes élőhely funkcióját is betölti, az egész terület természetvédelmi oltalom alatt áll.

Körbe-körbe mindenhol panelházak – tiszta Újpalota/Gazdagrét/Kelenföld feeling. Csak néhol még magasabbak, meg még lekoszlottabbak az épületek, mint egyes otthoniak... Képriport következik.

Tizenöt emeletnyi szürkeség

Két fa között – lakótelepi játszótér focipályával

Felnőttképzési intézmény

Zsiguli és vasajtó

Utóbbiban azért van különbség – míg itt szinte mindenhol tömör vasajtók zárják a lépcsőházat, otthon azért ez nem jellemző. Lehet értékelni az öreg, tejüveges ajtókat :)

Tipikus növényválasztás – mintha törvénybe lenne foglalva a posztszocialista országokban, hogy alapvetően begóniát, petúniát és büdöskét lehet városdekoráció céljára alkalmazni.

Barkácsmódszerek – kedvencem a jobboldali, középső, buszablakos kreáció

Tiszta funkcionalitás, semmi sallang

Ez egy újabb építésű darab, itt már cifrázzák

Házi befejezésű erkélyek

Gyerekkorom kedvenc buszajtói

A parkba belépvén

Gyalogutak, romok és híd – felette a háttér

A pszeudo-gótikus stílus – mint azt megtudtam

Tüskés boltív

Viszont ez a fehér és téglaszín nem néz ki rosszul együtt

Bujkáló esküvőszezon – és akkor még nem tudtam,
hogy mennyire nem fog bujkálni a park többi részén

Napernyő

Víz – felhőkkel

Víz – panelekkel

Két fa között – sétáló parklátogatók

A helyi éneklő szökőkút – zenei alásfestésként
Modern Talking és Boney M ment...

Esküvői fotózások nagyüzeme

 SUV

Először el kellett gondolkoznom, hogy mire készülnek.

Aztán leesett :)

Tényleg elképesztő mennyiségű esküvői fotózás zajlott a parkban, egymást érték a menyasszonyok. Ha tizenöt pár nem volt, akkor egy sem, ráadásul egyik-másikat 20-30 fős násznép követte, kiglancolva, hangosan és már félig részegen. Kész szociológiai tanulmány volt a másfél órás sétám a parkban…

„A” kastély

 

Bejárat a fák között

A park kicsi, szőrös lakói

Nagy fülekkel

Kanyarog

Ő is – valaha itt kis patak volt, amit felduzzasztottak, 

de most csak itt-ott, az alján volt víz

Virágágyások hazafelé – valahol 

még mindig megdöbbentő a háttér…

„Itt van az ősz, itt van ujra”

Felhők

A park legjobb szolgáltatása – most nem volt
nálam készpénz, de legközelebb ezt kipróbálom

A régi és a modern idők bejárata együtt

Monstrum a visszaúton – jellegzetes, hogy a vezetékek
nem föld alatt mennek, dróterdő köti össze a házakat...

A szokásos túrórudi-teszt

A piros olyasmi, mint a Pont2, de keksz van az alján. Furcsa. A kék meg 16 rubel volt, az kb. 220 forint, de semmiben nem különbözött az 5 rubelestől (70 forint); csak a dobozban… talán hogy ne törjön össze? Van még burzsujabb, az 22 rubel, na majd legközelebb megnézem, az mit tud.

Késő éjszakai fénykígyó kúszik a belváros felé

A költözés káosza, mint komplex problémakör

Szóval költözünk. Félreértések elkerülése végett, nem a blog és nem mi haza, csak mi át egy másik lakásba ebben a hegyes-völgyes országban. Kiköltözésünkkor ugyanis Hegyibéka ügynök nyújtott számunka hatalmas segítséget azzal, hogy meghúzhattuk magunkat egyik szobájában. Eredeti terveink szerint maximum 2-3 hónapról lett volna szó, de egy hangyányit nehezebbnek bizonyult lakást szerezni, így több mint fél év után költözünk új lakhelyünkre. A lakáskeresés akadálypályáján túljutni sem volt egyszerű, egyrészt kevés a lakás, másrészt sok a bérlő, így úgy kell megpályázni a megtekintett és tetsző lakásokat, aztán vagy megkapod, vagy nem. Általában inkább nem. Egy jó helyen levő, jó elosztású, vállalható árú lakás esetében 2-3 nap alatt 70-80 jelentkező küldi be a pályázatát, általában mind reális, így aztán az ingatlanosok kezében van a döntés. Szerencsénkre a 10. meglátogatott lakás táján sikerült nyélbe ütni a dolgot, úgyhogy máris készülhettünk a költözési mizériára.

A költözésre az ember úgy gondol, mint egy nagy, de egyszerű feladatra, az egyik lakásban mindent összepakol, átvisz a másikba és ott mindent kipakol. Aha. Esetünkben még az is segített kisebbnek látni a feladatot, hogy otthonról egy személyautóval jöttünk ki, „pff, egy autónyi cuccot nem nagy cucc összepakolni”. Hogyne.

Addig is, míg eljött a költözés rettegett napja, volt teendő bőven, hiszen új lakás, be kell rendezni. Mégsem stílbútorral, szóval irány az IKEA. Első vizitünkkor 5 óra alatt nagyjából belőttük, hogy a különböző bútorfélékből mi az alkalmas. Második vizitünk alkalmával újabb 5 óra alatt cikkszámra lebontva felírtuk, hogy miből melyik és mennyi. Harmadik vizitünkkor ezeket a motyókat két és fél óra alatt összeszedtük, aztán én hanyatt-homlok rohantam dolgozni, merthogy szabadnapot nem sikerült szerezni a költözéshez és beszerzéshez. Bagoly közben leszervezte a hazaszállítást – ennek során pedig igencsak meglepődött, hogy a Heimlieferung-os srác a neve hallatán már rákérdezett, hogy magyar-e. Később kiderült, hogy szerb felmenőkkel rendelkezik… pedig szegény Bagolynak minden bemutatkozás felér egy logopédiai tízperccel, a helyiek ugyanis képtelenek a „GY” betű megfelelő kiejtésére, továbbá az „Ő” is el szokta gondoltatni őket. Én ugye majdnem minden munkanap be kell mutatkozzam az aznapi munkatársaimnak, de az ÁgneS-t csak azok hallják ki a nevemből, akik vagy a közelmúltban jártak Magyarországon (általában Szigeten), vagy vicces módon keletnémetek és az iskolai szünetek nagy részét a Balatonon töltötték. Szóval hiába mutatkozom be mindig Ágnesként, általában Agnesz vagyok, néha pedig egészen Anyesz (francia verzió). Ha több napig együtt dolgozunk, általában igyekszem tisztázni a dolgokat, de sokszor csak nehezen megy. Talán én is jobban járnék egy olyan névvel, aminek nincs külföldi megfelelője, van például egy Csilla kolleginám, az ő nevét képesek megtanulni, mert nincs mivel automatikusan helyettesíteni…

Szóval vissza a költözéshez: Bagoly átvette a lakást, megérkeztek a cuccok – éljen, már csak a másikat kell összepakolni. 12 óra meló után, félholtan, moszkvai koránkelés után még értékelhető lelkesedéssel vágtam neki a maradéknak, ilyenkor jöttek a kérdések, hogy mit csináljunk ezzel a műanyag fóliával? Vajon kellhet még? Hol van az izé doboza? Miért van még tele a szennyestartó? A sáros futócipőm még kint van az erkélyen? Meddig van még az autó, éjfélig? (carshare, bérelve) Kéne valamit enni… Basszus, a ruhakupac leborult az összesöpört szemétbe! Levitted már a konyhásdobozt? Etc. Nagyjából ez ment 6 órán keresztül, utána még megálltunk egy éjszakai mekiben egy kis szíverősítő sajtburgerre, aztán a műsor cipekedős részét eljátszottuk a másik helyen, csak felfelé. Isten áldja a nagyon kicsi, de szorgos liftünket, hogy segített. Egyébként tényleg kicsi, olyannyira, hogy nincs belső ajtaja, a külső ajtót kell csak becsukni, belül meg szépen lehetne tapogatni menet közben az emeleteket. Mintha egy páternosztert kereszteztek volna egy normális lifttel, aztán ez lett belőle.

Hajnali háromkor történő beájulás után a mai napig nem tudom, hogyan sikerült aznap reggel hatkor felkelnem és felspanolnom magam egy palma de mallorcai körre, de összejött, túléltem, sőt, jó munkanap volt :) Azóta szinte minden szabadnak minősíthető, otthon töltött délutánon/délelőttön ész nélkül csavarozunk, szerelünk, fúrunk, bútort építünk és rendezkedünk, lassan kezd elég lenni. Ja és még meló is van.

Egy héttel az itteni költözés után pedig az otthoni állapotokat is rendeztük, a kihozott cuccokat megfejelve egy teherautónyi motyóval (ennek nagy részét azért egy kanapé és a két bringa tette ki), így most újabb adag pakolnivaló heggyel küzdünk, miközben a csavarozás aránya lassan csökken. Jók ezek a lapra szerelt cuccok, de becslésem szerint az elmúlt két hétben vagy 30-35 órát töltöttünk bútorépítéssel – nyilván ez bele van kalkulálva az árba is, tekintve, hogy sok esetben az itteni IKEA árai összevethetők az otthonival… A második költözéshez külön köszönjük a famíliáink segítségét, elég nehéz lett volna az összepakolással másfél nap alatt végezni nélkülük…

Szóval alakul itt is a helyzet, félkésznek mondanám a lakást, de nem kell már vadászni a villákra, fogkefékre és egyéb alapvető cuccokra. Ugyanakkor érdekelne, hogy hol van a tartalék penge a sniccerhez, merre járhatnak a kirakóim és vajon mikor kerül elő a kedvenc kispárnahuzatom… De van villany, víz, meleg, kaja a hűtőben, ágy a kisszobában, szóval nagy baj nem lehet már :) (Azért itt megjegyezném, hogy Bagoly szerint a fenti felsorolás élére az INTERNETnek kellene kerülnie, de ez a kérdés még tárgyalás alatt van.)

Illusztráció

UI: A név-mizériához még annyit, hogy vicces módon otthon is tudott kavart okozni, hogy ismerősi körben mindenki Áginak hív, sőt egyetemista koromban ragadt rám az Ágica, családom viszont (kisebb és nagyobb körben is) egész kicsi korom óta Ágnesnek. Egyszer unokatestvéreméknél hagytam a telefonom, kértem Baglyot, hogy hívja fel és szóljon nekik, hogy megyek érte vissza. Idézet:

-                  -  Helló, az a helyzet, hogy Ági otthagyta a telefonját és… 
         -  Ági? Milyen Ági? 
         -   Hát az Ági, most volt nálatok és… 
         -  Ööö… Ági? Jaaa, hogy az Ágnes! :)