2012. június 25., hétfő

ГУМ

Vagyis GUM, a Glavnyi Universalnyi Magazin rövidítése, ami állami általános áruházat jelent. Ennél szocibb megnevezése nem is lehetne. Magyarul GUM-áruházként szokták emlegetni, erősen javasolt volt a megtekintése – vagyis a Moszkvát már megjárt rokonságom mindenképpen ajánlotta :)

Kívülről

Tulajdonképpen olyan, mintha üvegtetővel fedett 3 utcácska lenne egymás mellett, melyet 4-5 emeletes házikók vesznek körbe. Annak idején piacnak épült, csoda, hogy megúszta az egész XX. századot…

Hidak


Pad és díszárnyék


Dekoráció a kis szökőkút felett


Mozgólépcsők


Nem mozgó, százéves márványlépcsők


Itt is tombol a retróláz

Próbáltam felfogni, hogy mitől annyira ismerős Moszkva, mikor még sosem jártam eddig Oroszországban. Utólag talán rájöttem, hogy igazából sok kicsi apróság van a dologban. Pl. az állólámpa villanykapcsolója a szállodában pontosan olyan volt, mint az otthon-otthoni íróasztalom 10 évig lakó olvasólámpáé. Vagy a metróállomások piszkos, szürkés színű márványborítása is teljesen ismerős volt – noha itt nyilván nem az a jellegzetes hazai édesvízi mészkő van, de a stílus ugyanaz.

Vagy pl. a zseblámpa a polc tetején középen


Vagy ez a telefon – nagyjából ilyenünk volt,
 amikor még ovis voltam :)


Embléma


Stílusos kávéház

Ma a GUM-ban egymást érik a Louis Vuitton, Hugo Boss és egyéb, hasonlóan kedvező árfekvésű boltok, de jelen van szinte az összes, elektromos kütyüvel foglalkozó cég és a kozmetikai ipar vezetői is.

Modern idők áruháza

Érdekes módon szuvenír alig van, viszont kint, a Vörös tér előtt degeszre vásárolhatja magát minden, magára valamit is adó turista. Moszkva drágaságát mutatja, hogy egy valamirevaló hűtőmágnes 200-250 rubel, ami 1600-2000 forintnak felel meg, ez több mint az egyébként Európa-szerte 3-4-5 euróért (700-1300 forintért) kapható mágnesek ára.

Parkocska a Nagyszínház előtt...


… és Bolsoj tyeatr – na, itt egyszer meg kell
 néznem… mondjuk a Diótörőt karácsony előtt :)

Nagyjából ennyi fért bele egy napunkba, mivel korán elindultunk vissza a szállásunk felé – az időeltolódás és a hajnali érkezés és távozás miatt nagyon kell vigyázni az alvással, hogy ne úgy menjen az ember dolgozni hajnali kettőkor (közép-európai idő szerint), mint a mosott rongy. Annak idején, amikor a kurzuson a jet lag-et taglaltuk, mindenki csak legyintett, ’áhh, meg lehet azt szokni’, meg ’úgyis messze van még’. Aha, persze. Itt csak két órányi különbség van, de amikor az embernek a biológiai órája szerint este nyolckor be kellene vágni a szunyát, hogy legalább öt órát alhasson a másnap előtt, közben meg előző éjjel ekkor kezdett el dolgozni – itt kezdtem megérteni a jet lag alapvető problematikáját.

Szóval a visszaúton igyekeztem egy kicsit dokumentálni a felnőtt életemnek is ismerős moszkvai részleteket és környezetüket.

Kontroll-fíling – de igazából
 mindennapos metróélmény is egyben


Azért lent nálunk nincsenek ilyen stukkók a plafonon


Viszont ugyanez a kék csotrogány dönget
 az alagútban – fehér csík nélkül


Átszállási információk – ehh, ha a franciát 
már majd mesteri szinten tolom, újabb nyelvet kell kezdenem…


Szocialista lakótelep XXL méretben


Kereszteződés – tiszta Újpalota/Havanna/Békásmegyer, 
csak egy kicsit nagyobb

A történetnek ehhez a részéhez tartozik még két, ’Meanwhile in Russia’, vagyis „Eközben Oroszországban” témájú kép.

Caterpillar kanyarog közvetlenül a Bolsoj előtt

Szinte biztos vagyok benne, hogy nem EU-konform elöl-hátul markolókanállal a belvárosban rodeózni. Az alábbi jelenség láttán pedig svájci kollégám megdöntötte azon elképzelésemet, hogy minden nyugati képtelen a szarkazmusra.

Ennyit mondott: „Ez biztos csont nélkül átmegy a következő műszakin.”

Zárásképpen pedig átzizzentem a helyi madaras Teszkóba, orosz csokoládét keresni, meg hogy lássak egy mai orosz, lakosságot kiszolgáló plazát is. Meghökkentően ugyanolyan, mint az Allee, talán ez éppen egy kicsit kisebb. Gondolom, 10 kilométeren belül van még 5 ilyen, csak azért. Az Auchanban meg sikerült lelnem egy mókusos és egy medvés csokit, ezeket választottam, mivel tetszettek rajta az állatok. Hazavittem, anyukám pedig majdnem a nyakamba ugrott, hogy kb. azóta nem evett Bélocskát (a mókusos), amióta én megszülettem és hogy annak idején a Vlagyimirban töltött csereféléve alatt ez volt a kedvenc csokija… van valami szólás Isten útjairól, meg a kifürkészhetetlenségről… Azóta persze a Miska Kaszalapijok (a medvés) és a Bélocskák is elfogytak – de végülis mákja van a családnak, július végén hozhatok megint :)

2012. június 24., vasárnap

Москва

Eredendően az első beosztásom alkalmával vetett volna ide a sors, de aztán átszervezések és egyebek miatt végül ez nem jött össze. Viszont azért várható volt, hogy előbb-utóbb utolér a moszkvai nightstop – amihez az időeltolódás miatt egy egész szabadnap jár.

Megérkezés hajnali 4 körül

Mi másra használná ezt az ember, mint körülnézni?

Még akkor is, ha ilyen hívogató idő van

Szóval Moszkva. Az itteni kollégáimnak (legalábbis az újaknak) izgalmas, érdekes, sokféle, mindenki látni akarja először, de kb. ugyanannyira szokatlan és más, mint Egyiptom vagy Peking, Nyugat-Európában még közel hasonlót sem lehet látni. Itt egy büdös mukkot nem ért az ember sem a nyelvből, sem a feliratokból, más méretek, más stílus, más szokások. Nekem viszont sokkal kevésbé volt egzotikus, kezdve onnan, hogy a szállás egy 10 újpalotányi lakótelep közepén találtatott, ugyanazokkal a csodás szürke panelházakkal körülvéve, mint amiket otthon megszoktam. A szomszédos plaza pedig csak fokozta az érzetet, McDonalds, Media Markt, vegyes, globalizált márkaválaszték és persze a legszebb, a madaras Teszkó…

Oroszul

Némi alvás után, szegény kelet-európai egyetemista külsőmet felöltve – hogy beolvadjak a helyiek közé – elindultam várost nézni. Rontotta az álcámat, hogy egy fiatal kollégámmal együtt mentünk, aki svájci létére svájcinak is nézett ki, ráadásul minimális veszélyérzettel rendelkezett – metrójegy automata megszakértésekor (merthogy ilyen is van, működik és eszik papírpénzt is), szóval képes volt percekre feltenni a tömött, bankkártyákkal és igazolványokkal teli pénztárcáját az automata tetejére, miközben a korláttal elválasztott oldalon a három metrónyi kisereglő ember közül bárki simán lekaphatta volna… Mivel ez nem történt meg, háromnegyed órányi metrózással később már a Vörös tér előtt ácsorogtunk. A metró tényleg ugyanaz, mint otthon, csak egy szerelvény háromszor olyan hosszú és ötször annyi ideig megy az alagutakban – persze nem hússzal-harminccal döcögve. Ez Moszkva méreteihez van szabva és talán ez is jelképezte leginkább az egész élményt – Moszkva bazinagy város, na.

Egyik bejárat a Vörös térre


Esküvőszezon


GUM áruház


Vaszilij Blazsennij-székesegyház


Visszatekintve – keskeny utcácska vezet fel hozzá


Kremlsarok


A Moszkva folyó a Kreml alatt


Szemben a Brit Nagykövetség – éppen a királynő
uralkodásának 60. évét ünnepelték a molinóval


Hídkorlát – egykori jelképek

Érdekes története van a Megváltó Krisztus Székesegyháznak. Eredendően I. Sándor cár építette hálából, amiért Napóelonékat megszívatta az orosz tél és elhagyták Moszkvát 1812. karácsonyán. Lenin és vezérkara később ezt a területet választotta ki A Szovjetek Palotájának helyszínéül, az akkor ott már több mint 100 éve álló templomot 1931-ben felrobbantották. Több mint egy év alatt elhordták a törmeléket, a márványlapokat felhasználták néhány metróállomás borításához. A templom helyen kiásott alapgödröt a Moszkva folyóból szivárgó víz időről időre elárasztotta, majd a II. világháború idején már úgy is maradt, egészen addig, amíg Hruscsov át nem alakíttatta Moszkva legnagyobb szabadtéri uszodájává. A rendszerváltáskor az orosz egyház (és a moszkvai adakozók) újjáépíttette 10 év alatt, 2000 augusztusában szentelték fel.

Megváltó Krisztus Székesegyház


Fehér lakat fekete rácson – mögötte a Kreml


Szombat a moszkvai esküvőszezonban


Lámpa a székesegyház mellett


Metróállomás lefelé


Szezonkezdő virágültetés az Alexander-kertben,
Moszkva egyik legelső közparkjában, a Kreml oldalában


Vörös csillag


Lovak


Szökőkút-padló


Az Ismeretlen Katona Sírja


Moszkva belvárosának jellegzetes méretei


Moszkva eszenciája - évszázados 
téglák, hagymakupolák és panel

Barcelona Balconies

Tökéletesen úgy hangzik, mint egy elfuserált NFL-csapat. De inkább afféle „Barcelona tele van szép erkélyekkel”-összeállítás lesz. Ezzel záródik barcelonai beszámoló-sorozatunk, köszönjük még egyszer a vendéglátást Balázsnak és az érdeklődést az olvasóközönségnek! Azért ne menjetek messze, a következő posztban keletre megyünk, nem csak Svájchoz, hanem Magyarországhoz képest is :) Most viszont jöjjenek az erkélyek!

Virágos jókedv


Örökzöld


Üljünk ki!


Tömeg


Masszív lábakon


Minimalizmus a kaparós házon


Falminta, erkélykorlát és lámpavas


Megtépázta az idő


Lichthof


Utcakép


Zöldövezet 


Míves


Jószomszédi viszony


Gaudí egykori házának erkélye a Parc Güellben