Nyári délelőttök

Nyár lévén ki kellett használnunk, hogy lehet a parkokban lógni, így a One World után egy egész délelőttöt a Central Park gyepén töltöttünk heverészve.

Mások sportosabbak voltak

Central Park rács mögül

Estére meg átvonultunk a Battery Parkba, Manhattan déli csücskére, ahol éppen a New York Classical Theatre adta elő Shakespeare Szeget szeggel című darabját. Ingyér. Jópofa volt nagyon, megint kellett rohanni egyik helyszínről a másikra a színészek után – minden jelenetet a park más-más pontján játszottak, a zárójelenethez pedig a Szabadság-szobrot választották háttérként. Lájk.

Másnap délelőtt még beneveztünk egy Wall Street és ’financial crisis’ témájú walking tourra – amiből Bagoly közbeszúrt szösszeneteinek köszönhetően én is egész sokat felfogtam. De leginkább fotóztam.

Federal Hall National Memorial a Wall Streeten

Az eredeti, e helyen álló épületet 1700-ban építették, ez volt az Egyesült Államok első Kapitóliuma és itt avatták be hivatalába George Washingtont, az Államok első elnökét – az ő szobra látható a képen is. Az épületet 1812-ben lebontották, a jelenlegit pedig 30 évvel később építették fel, akkor még vámháznak. Ma nemzeti emlékhely.

Kupola

Patrióta

A repedések 2001. szeptember 11-én keletkeztek…

Trinity Church a Wall Streetről

Felnéz

Mellékutca – ebédidőben tele lehet öltönyösökkel

Árnyékban

Lámpaoszlop

Megbújó üvegtorony

Korszakok együtt

Akácos

A helyi Bubi :)

Cigiszünetben hozta le egy öltönyös fickó.
Sárga szőrrel borított öltönyben =)

Springtime Central Park

Június elseje, nyár eleje vagy mi, éppen itt az ideje, hogy a jó három héttel ezelőtti, igazi "tavaszi hangulat" képek is sorra kerüljenek. Közben erre felénk non-stop szakad az eső; az elmúlt napok tapasztalatai szerint minél közelebb van Zürichhez valami, annál valószínűbb, hogy tocsog a vízben. Teljes az időjárási képzavar. Így inkább a képek következnek, Midtown & Central Park, New York City.

Egy fia felhő sem…

Ovi után hazafelé

Napfénytükör

Central Park

Ellenfény

Midtown a háttérben

Két karmos kéz beintett

Száraz évszak a korcsolyapályán

Sziklán ülős, napba nézős

Méhsvédasztal

Nárciszerdő

Zöld-fehér

Office

Egy lóerő

6th Ave

Hivatalosan ’Avenue of the Americas’ – találó név :)

New York, New York

Hogy is lehet egy ilyen bejegyzést elkezdeni? A téma hosszabb ideje húzódott már, a repjegyeket Bagoly kapta ajándékba a harmincadik születésnapjára. Az időpont is megvolt, első körben november 1-től 4-ig tettünk volna egy villámlátogatást, ám ezt a tervet Sandy kérdés nélkül elfújta (mármint a hurrikán, nem szőke kislány a Grease-ből). Szerencsénkre a novemberi táncrendemben akadt még egy többnapos szünet, ami ráadásul hétvégére is esett, így ez jó eséllyel indult „esőnapoknak”; vagyis még inkább hurrikánhétvégének. A pontot az i-re az tette fel, hogy ezen a hétvégén vendégszerepelt Bagoly kedvenc ámerikai futball csapata (a Green Bay Packers) az én kedvenc csapatomnál, a New York Giantsnél. Így sikerült a Black Friday, vagyis a "Hálaadás utáni vásárlási őrület" hétvégéjére időzíteni látogatásunkat. Ezt legközelebb érdemes lesz majd előre számításba venni – de ez már a ’Tanulságok’ rovat része.

Szóval acélmadárra pattanva magunk mögött hagytuk Európát egy esős szombat délutánon, hogy egy kicsit beleszimatoljunk az hosszúhétvégéző, pulyka- és karácsonyszagú Nagy Almába. Némi jetlaggel, novemberi hideggel és Bagoly részéről némi náthás köhörészéssel megfűszerezve. Ehh, fiatalság, bolondság.

Sok évvel ezelőtt, zöldfülű egyetemista koromban én jártam már egyszer New Yorkban, Vegatigris ügynökkel tettünk egy nyolcnapos, múzeumokkal és fotózással tömött látogatást. Ilyen módon mostanra a helyek nagy része már ismerős volt – bár találtunk azért még nekem is újdonságokat, viszont a látnivalókat Bagoly válogatta.

New Yorkról többé-kevésbé mindenki sejti, hogy merre van, de nagyobb kavarodás szokott lenni azon belül.

Először is, nem csak Manhattanből áll – bár ez a város központja

Naponta tízezrek ingáznak be Bronxból, Queensből, Brooklynból és Staten Islandről Manhattanbe dolgozni, de rengetegen járnak át New Jersey-ből is, ami már tulajdonképpen a szomszédos állam. Az „igazi” new yorkiak és az „igazi” new jersey-iek között évtizedes hagyomány a kölcsönös lenézés és zrikálás, de ezt nem veszik véresen komolyan, inkább amolyan ’keep each other on our toes’-dolog, nehogy unalmasak legyenek a hétköznapok.

Manhattan-en belül is van egy rakás kisebb-nagyobb városrész, mi alapvetően a Central Park környékén, a Midtownban és a Downtownba néztünk körül – utóbbin belül pedig leginkább a Financial District került utunkba.

Csak hogy legyen hova tenni a town-okat

Valahogy így festett madártávlatból (kép innen)
(Azért csak festett, mert a kép 2001 előtti... de azért még mindig szép)

Megérkezve, lepakolva, nyakunkba vettük a várost – csatlakozott hozzánk régen látott Bence barátunk is; ezúton is köszönjük neki, hogy ránk szánta az idejét és kalauzolt bennünket a előkarácsonyi áradatban! :)

Az első egy-két órában nem is nagyon fotóztam, csak róttuk az utcákat. Annyira pezsgő és pörgő ez a város, az ember próbálja magában feldolgozni a rengeteg élményt, képet, hangot. A Hálaadás utáni hétvégén van az első nagy karácsonyi bevásárlási roham Amerika-szerte; így New Yorkban özönlenek az emberek az utcán, boltokból ki, boltokba be, hatalmas bevásárló táskákkal; a kirakatok hemzsegnek az SALE, '50% OFF' és '70% OFF' tábláktól, miközben minden utcasarkon hot dogot, kínait, thai kaját, gyro-t (vagyis gyrost) és waffle-t tolnak az ember orra alá, miközben csak úgy szaladgálnak a Starbucks-os papírpoharak. Ja és minden második utcasarkon a Salvation Army, vagyis az Üdvhadsereg, egy szociális jellegű keresztyén mozgalom igyekszik meglovagolni a karácsonyi pénzkölthetnéket – csengőkkel, tánccal és karácsonyi slágerekkel gyűjtenek adományokat - bámulásra, telefonos fotózásra és hirtelen megtorpanásra késztetve az egyébként zsizsegő és kaotikus, hosszú szardíniásdobozokat, melyeket kultúrországokban járdának neveznek. Ezek egyébként jóval szélesebbek, mint itt Európában, szóval van hely bőven, de néha még így is egyszerűen dugó alakul ki, az ember halad/fékez a tömeggel együtt, nincs mese. Ahogy 'pardon', vagy 'elnézést' sincs; ezt az egyet nem tudnám soha megszokni, hogy időnként egy-egy szatyrokkal jól megrakott példány akkorát taszajt az emberen, hogy az előtted álló hátizsákja adja a másikat, de sorry-t csak elvétve hallani az esetet követően. Egyébként valahol hihetetlen élménykavalkád ez, egyáltalán nem elviselhetetlen, csak hirtelen nagyon furcsa egy ilyen szögletes és hiperudvarias országban való újraszocializálódás után, mint Svájc. Na meg a nyolc órás repülőút és a biológiai óránk friss felborogatása sem emeli ilyenkor az ember toleranciaszintjét – valami ilyesmi lehet az emberi szervezet reakciója: „Némá, este kilencnek kellene lennie, oszt vígan süt a nap még két órán keresztül… pff hogy is reagáljunk erre? Ez az! Legyen egyszerre álmos, de kíváncsi, éhes, de nem is annyira, bámulászó, de ingerült a szokatlan környezettől… és tulajdonképpen feldobott, de félholt is ez a szerencsétlen humanoid.”

Szóval milyen is volt New York?

Hát például ’under construction’

Ez volt az egyik leginkább feltűnő dolog. Egyrészt voltak tervszerű építkezések, a fenti például a St. Patrick’s Cathedral; mely a város egyik legnagyobb és legrégibb neogótikus temploma - felújítás alatt. Állványzat nélkül sokkal jobban mutat. Sandy miatt azonban nem egy helyen találkoztunk bezárt, vagy részben bezárt helyekkel, egyéb furcsaságokkal, melyek a vihar nyomait mutatják így majd egy hónap távlatából is. És nem az Államok szegényebb részeiről van szó, mint New Orleans és a Katrina hurrikán esetében, hanem a Financial District menőbb épületeiről és a new yorki metróalagutakról…

...  vagy éppen a Central Park szélben kidőlt fáiról.

Azért nem minden az átmenetiségről és a pocsék időről szólt, november ellenére sütött a nap, a park is tele volt emberekkel; sétáltunk is egyet :)

The Mall – a legszélesebb sétány

Jellegzetes Central Park-kép

Fák és felhőkarcolók

Strawberry Fields

Utóbbi a Dakota-házzal szemben található mozaik, mely John Lennon emlékére készült.

Esti program gyanánt az Empire State Building-et és a Times Square-t vettük célba, így tulajdonképpen különböző fényeket bámultunk a nap hátralevő részében. Beszámoló a következő fejezetben :)

Ízelítő – Lower Manhattan

Öt és fél évvel korábban – napfényes délutánon,
fekete-fehérben