A Lake Powell kajakszemszögből

Az Antelope Canyon annyira megtetszett, hogy másnap megnéztük, milyen a folytatása a vízről is – kajakoztunk egyet a Lake Powell-en. A kanyon maga persze sokkal szélesebb, de ha elég sokáig evez az ember, a vízszinttől függően egy valódi kanyonban találja magát. Mi most csak csodáltuk a vörös falakat és a kékeszöld vizet.

Több, szép nagy pontonkikötő is van a tavon –
 így lehet alkalmazkodni a változó vízszinthez

Elvégre mégis egy víztározóról van szó

Kajakbagoly

Elképesztő formák a parton

Egyre szűkebb helyekre is be lehet lapátolni

Csíkos csodafalak

Megrepedve

Monumentális

Kiülő

Kanyarban

Körkép

Stabil

Jó két óra kajakozás után visszaadtuk a kölcsönzőnek a ladikokat és kerestünk egy tisztességes burgert vacsorára. Estére csillagleső program volt a közeli Visitor Centerben, itt egy hangyányit profibb felszereléssel és szakértelemmel vártak bennünket, mint annak idején Chilében – San Pedro de Atacamában sikerült befizetünk egy eszméletlen parasztvakításra, stargazing tour címén. Ott kétségkívül volt Sangria, sós rágcsa, kutyahideg és rengeteg csillagkép, de a Southern Cross-on, ami a déli félgömbön a Nagy Göncöl megfelelője – viszonylag könnyű megtalálni, ezért mezei csillagbámulók ahhoz lőnek be mindent – szóval ezen kívül semmit nem láttunk. Ja, de elvileg a Jupitert, az egyik távcsövön keresztül, de amikot megkérdeztük, hogy hányszoros nagyítású az eszköz, arra már nem tudott válaszolni a túravezetőnk.

Itt, Arizonában nagyon érdekeseket mesélt a srác, csak mutatni nem tudott túl sokat, hiába voltunk az ország egyik legsötétebb egével bíró táján, ugyanis éppen aznap este volt telihold. Úgyhogy félig-meddig nappali világosságban próbáltunk star gazing-elni, még a Tejút is alig látszott, pedig nagyon szépen tud újholdkor… egy korábbi alkalommal valahol Utah-ban cseréltünk sofőrt (mármint egymással helyet) Bagollyal, és ahogy kiszálltam az autóból a prérin, késő éjszaka az út szélén és felnéztem, hát tátva maradt a szám, hisz annyi csillagot még sosem láttam egyszerre és egyből megértettem, hogy a Tejút miért Tejút. Mert tényleg ilyen. Szóval dark skies rock. Majd egyszer jó lenne telihold nélkül és egy szakértő narrációja mellett csillagokat lesni!

Másnapi reggeli hangulat egy jópofa kávézóban – zárókép.