A Lake Powell kajakszemszögből

Az Antelope Canyon annyira megtetszett, hogy másnap megnéztük, milyen a folytatása a vízről is – kajakoztunk egyet a Lake Powell-en. A kanyon maga persze sokkal szélesebb, de ha elég sokáig evez az ember, a vízszinttől függően egy valódi kanyonban találja magát. Mi most csak csodáltuk a vörös falakat és a kékeszöld vizet.

Több, szép nagy pontonkikötő is van a tavon –
 így lehet alkalmazkodni a változó vízszinthez

Elvégre mégis egy víztározóról van szó

Kajakbagoly

Elképesztő formák a parton

Egyre szűkebb helyekre is be lehet lapátolni

Csíkos csodafalak

Megrepedve

Monumentális

Kiülő

Kanyarban

Körkép

Stabil

Jó két óra kajakozás után visszaadtuk a kölcsönzőnek a ladikokat és kerestünk egy tisztességes burgert vacsorára. Estére csillagleső program volt a közeli Visitor Centerben, itt egy hangyányit profibb felszereléssel és szakértelemmel vártak bennünket, mint annak idején Chilében – San Pedro de Atacamában sikerült befizetünk egy eszméletlen parasztvakításra, stargazing tour címén. Ott kétségkívül volt Sangria, sós rágcsa, kutyahideg és rengeteg csillagkép, de a Southern Cross-on, ami a déli félgömbön a Nagy Göncöl megfelelője – viszonylag könnyű megtalálni, ezért mezei csillagbámulók ahhoz lőnek be mindent – szóval ezen kívül semmit nem láttunk. Ja, de elvileg a Jupitert, az egyik távcsövön keresztül, de amikot megkérdeztük, hogy hányszoros nagyítású az eszköz, arra már nem tudott válaszolni a túravezetőnk.

Itt, Arizonában nagyon érdekeseket mesélt a srác, csak mutatni nem tudott túl sokat, hiába voltunk az ország egyik legsötétebb egével bíró táján, ugyanis éppen aznap este volt telihold. Úgyhogy félig-meddig nappali világosságban próbáltunk star gazing-elni, még a Tejút is alig látszott, pedig nagyon szépen tud újholdkor… egy korábbi alkalommal valahol Utah-ban cseréltünk sofőrt (mármint egymással helyet) Bagollyal, és ahogy kiszálltam az autóból a prérin, késő éjszaka az út szélén és felnéztem, hát tátva maradt a szám, hisz annyi csillagot még sosem láttam egyszerre és egyből megértettem, hogy a Tejút miért Tejút. Mert tényleg ilyen. Szóval dark skies rock. Majd egyszer jó lenne telihold nélkül és egy szakértő narrációja mellett csillagokat lesni!

Másnapi reggeli hangulat egy jópofa kávézóban – zárókép.

Horseshoe Bend, AZ

A Glen Canyon Dam és az Antelope Canyon után estére kiszemeltük magunknak a Horseshoe Bendet, a Colorado egyik kanyarulatát, hogy innen érdemes lesz naplementét nézni. A nevéhez híven tényleg patkó alakú és a környék tényleg szépséges.

A kanyonok többségéhez hasonlóan nehéz elhinni,
 hogy itt egyszer csak egy több száz méter mély gödör lesz...

Persze nem voltunk egyedül a tervünkkel – igaz,
 a naplemente elbújt a felhők mögé, de a látvány kárpótolt érte

Horseshoe Bend

Vörös sziklák és kékes-zöldes folyó

Kanyarulat

Lent van egy táborhely – bakancslista frissítve

Háttér

Alkonyat

Elgyújtották a tábortüzet

Back to reality

Csíkos csodafalak az Antelope Canyonban

Az Antelope Canyon egy szurdok, Page, Arizonától nem messze (ide léptünk meg a gátnéző túra után) – de már navahó területen fekszik. A navahók a terület őslakosai, ma, körülbelül 300 ezren tartoznak a népcsoporthoz és a nagy részük Arizonában, Új-Mexikóban és Utah-ban él. Az Antelope Canyon csak vezetett túrák keretei között látogatható – részben amiatt, hogy navahó területen található, részben pedig amiatt, hogy minimális esőtől is nagyon komoly flash flood-oknak köszönhetően kifejezetten veszélyes terület. A flash flood-ok minimális esőtől is kialakulhatnak, ha a víz nagy része a kanyon felé folyik le – az összeszűkülő kanyonfalak között ugyanis hirtelen nagyon magasra duzzadhat a vízszint és a gyorsuló ár mindent magával visz, ami az útjába került. Az szokásos felszínformáló folyamatok (aprózódás, mállás, stb.) mellett ez alakította ki egyébként a kanyon elképesztő világát: simára csiszolt, mégis hullámos falak  + az azt alkotó vörös, réteges kőzet = csodaszép látvány. Az Antelope Canyonnak két szakasza van, a felső, az Upper Canyon, navahó nyelven a Tsé bighánílíní névre hallgat, mely azt jelenti, ’a hely, ahol a víz keresztülfolyik a sziklákon’ az alsó részét pedig Hazdistazí-nak hívják, melynek jelentése ’spirális sziklaívek. Az előbbiben jártunk, képek következnek.

Odaúton a vörös félsivatagban – tiszta Ausztrália

Rés a falon – az Antelope Canyon felső része,
az Upper Canyon egyes szakaszai 2-3 embernyi szélesek…

... de a szurdok néhol jobban kiöblösödik
és ilyenkor ilyet látni felfelé

Meg ilyet, ahol kicsit szűkebb

Nem voltunk persze egyedül

De a fölénk tornyosuló világ szépségével a lenti, néha
szardíniásdobozra hajazó érzés sem tud versenyre kelni

Méretarány

Örvénynyomok

Benyúlik

Kibillent a fehéregyensúly – egyébként egyes
szakaszokon tényleg félhomály uralkodik nappal is

Egy sima, egy hullámos

Asszem ugyanez,
csak megfordultam a fölfelé bambulás közben

Kiértünk az Upper Canyon végére – az aznapi túránk idáig tartott,
a fiatalság pedig azt is bemutatta, hogy a kanyonfalakat
a megcsodáláson kívül másra is lehet használni :)

Visszafelé már csak végigsétáltunk a kanyonon
 aztán felzizzentünk a terepjárók hátuljába…

… és méretes porfelhőt hagyva magunk után
 kirobogtunk a parkolóhoz. Folyt. köv.