A Grand Canyon (erre, erre, erre és erre) után
továbbálltunk egy másik kanyonba. A Glen Canyon nem annyira híres, mint a Grand
Canyon és egy jó részén sétálni sem lehet az alján, ide építették ugyanis a
Colorado River Storage Project egyik legnagyobb gátját és hozták létre ezzel a 650
négyzetkilométeres Lake Powellt. Kicsit nagyobb mint a Balaton, viszont az
átlagos mélysége 40 méter, a Balaton 2-3 méterével szemben, így értelemszerűen
több víz van benne. :)
Tájékozódásképpen
(értelemszerűen innen)
Szóval az úgy volt, hogy a Desert View Watchtower után a kihalt sivatagi
éjszakában elrongyoltunk Page, Arizonába. A tízezres kisvárost a gát építése
kapcsán alapították, mára pedig szinte üdülővárossá nőtte ki magát, a Glen Canyon National Recreational
Area hátországa lett. Nem gondoltuk, hogy az egész úton itt lesz a legnehezebb
szállást találni, de elképesztően tele volt az egész város, az utolsó szobák
egyikét vadásztuk le – ratyi egy szállás volt, de legalább jó drága. Másnap
gyors reggeli, aztán irány a környék.
Az
ezerágú Lake Powell (kép innen)
A
Colorado River Storage Project utolsó és legnagyobb bástyája
(kép innen)
Elsőként
pedig az egészet lehetővé tevő és (szó szerint) megtartó
Glen Canyon Dam felé vettük utunkat.
Tükörgyík
az visitor center tövében
És
az autópálya kecses hídja
Az
úriember térképezte fel a Coloradót,
és igen, róla nevezték el a Lake Powellt
Csapadékmennyiségek
– Coloradónak brutális
árvizei voltak a szabályozás előtt
Lake
Mead és a Hoover-gát (beszámoló korábbról erre)
– a gátprojektek elsődleges célja a
folyószabályozás volt,
az áramtermelés csak bónusz
Lake
Powell és a Glen Canyon Dam
Forrásvidék
– a piros vonal a Colorado
vízgyűjtőjének a határát jelzi
A
Colorado vízgyűjtője (kép innen) – azt is láthatjátok,
hogy nem kevés gát tartja kordában
Ugyanakkor
a vizét mára teljesen elhasználják öntözésre,
főleg az alsóbb szakaszán, így nem is éri el a tengert.
Természetesen
beneveztünk egy gáttúrára is
Az
idegenvezetőnk egy nyugdíjas rendőr volt, aki gyerekként
itt nőtt fel és a pajtásaival rengeteget játszottak a gát folyosóin,
amikor még szabadon bejárható volt az egész placc
Azért
nem semmi egy ilyet építeni, nem?
Betonminta
és a háttérben az egyik „vödör”,
amit a gát építésénél használtak
Ilyenből öntötték az egészet
Az
egyik régi turbinából kapták ki és lett bemutatódarab
Az
egyik wicket gate, ezek szabályozzák,
hogy mennyi víz jut egységnyi idő alatt a turbinába
Az
építésnél itt-ott le kellett robbantani a kanyon falából…
Az
új falfelületeket később brutális, 4-5 méter hosszú szegecsekkel
erősítették meg, hogy biztosan ott maradjanak
a helyükön (a kép közepén egy szegecs kiállítva)
Elég
kemény meló lehetett ez az ipari alpinistáknak.
A
híd több mint 200 méter magasan ível át a Colorado felett
Körülnézhettünk
a gát belsejében is
És
lelifteztünk az aljára is
Gyeptéglák
és a vízelvezető csatorna
A
mikroklíma haszonélvezői
Mák,
az egyik turbinát pont szétkapták a karbantartók,
így bele lehetett nézni
32
év meló után 2017 elején megpörkölődött az egyik
turbina állórésze – ezek a darabok onnan kerültek a kiállításba
A
mai, gáton használatos triciklik
A
kötelező filmes összefoglaló – amikor a Lake Powell először megtelt
Kénytelen
voltak megnyitni a túlfolyókat, de valahogy
nagyon rosszul lőtték be az építésnél a csatorna paramétereit…
…
és a lezúduló víz kikezdte az alagút falát,
több méteres lyukakat marva bele
Így
a túlfolyókat az első magas vízállás után áttervezték és átépítették
A
visitor center után kisétáltunk a hídra is
Onnan
is szemügyre venni a gátat
És
a Glen Canyon gát alatti része
Page,
Arizona 1960-ban – a gátat 1956 és 1966 között építették,
akkoriban tényleg csak azok laktak csak itt, akik a gáton dolgoztak
Spoiler
aznap estéről – a fotó szintén a gátnál volt kiállítva,
szobafalnyi méretben :)
Zárókép
– tűzcsap a gát tetején. No comment.
