Lavaone

Az éjszakai lávatúra után a nappali verzió következett – lávából sosem elég. Délelőtt a Kīlauea Iki Trail került sorra, ez a túraútvonal a Kīlauea Iki kráterén vezet keresztül. A kráter alját kitöltő láva nagy részét 1445 körülre datálják, jó 500 évvel később, 1959-ben néhány földrengést követően a repedésekből feltört egy-két lávaszökőkút, de azóta nagyrészt nyugalom van. Amennyire egy aktív vulkánon lehet = )

Erdő a kráter peremén

Pálmárnyék

Igen, az ott lent a kráter alja

Iki és rajta keresztbe a trail

A távolban a Puʻu ‘Ō‘ō-kráter továbbra is köpköd

Íme

Jó félóra ereszkedés után leértünk az Iki-kráter aljára

Trópusi Bagoly

Pár évtized nyugalom már elég néhány növénynek a kolonizációhoz

Feltörve

Kráteralj

Járókelő méretarány

A kráter körül trópus

Azért elég jól nézhetett ki, amikor lávaszökőkutak voltak az alján –
mondjuk, olyankor nem tanácsos a szélén ácsorogni…

Az útról letérni meg még most sem,
mert lépten-nyomon előtörhet a földből valami…

Lava tube, avagy föld alatti lávafolyás által
 kialakított lávaalagút (itt volt róluk szó bővebben)

Ő a Thurston Lava Tube – a hivatkozott bejegyzésben szereplővel
 ellentétben ez hivatalosan is látogatható…

Nem sokkal később elköszöntünk az Iki-krátertől
 és újra lezúztunk a partra…

Hogy ezúttal a vízről nézzük meg
ezt a ’tengerbe folyik a láva’-című dolgot

Ez a fémteknő a Lavaone névre hallgat, Lava Boat néven reklámozzák és vízre viszi a népet, oda, ahol éppen a láva belefolyik. Már amikor belefolyik, mint megtudtuk, mert azért ez nem állandóan történik így; néha hónapokig lávaínség van. De, most szerencsénk volt, éppen lefolyt a láva a sziget szélén, úgyhogy vizes lávaképek következnek. A hajóra a parkolóban a kis fémgrádicson kúszik fel az ember, aztán lecsüccsen, kötelező biztonsági oktatás, nem megyünk egyszerre mind a lávaoldalra, meleg lesz a víz, nem nyúlkálunk bele, etc.; aztán beletoltak bennünket a vízbe (egy elképesztő méretű terepjáró tolja bele az utánfutót a hajóval), aztán hajrá…

A hajó jó egy fél órát körözött fel-alá az előtt a szakasz előtt,
 ahol a láva belefolyik a vízbe

Mindjárt az elején sikerült elkapni egy ilyet…

Meg egy ilyet… bár egy imbolygó hajóból lényegesen
 nehezebb fotózni, mint két lábbal a földön állva

Néha csak ennyit láttunk (a beömlő forró láva miatt
 a tengervíz állandóan párolog)

Néha itt-ott kivillant egy-egy lávacsík

Vagy éppen megszilárdult a felfröccsenő láva

Aztán egyszer csak elfújja a szél a gőzt
 és előtted húsz méterre terem egy ilyen :)

A környék

Ahol a part szakad

Meg gőzölög

Fent a partoldalban is folyik valami

Egy nagy rakás láva

Aztán néha megint csak ennyit látni

Zoom lent

Zoom fent

Fotó a szomszédos partszakaszról – látjátok a parton
 ácsorgó érdeklődőket? Onnan néztük mi is előző este.

Ott, ni.

Forró víz

Ott meg a peremen egész közel is
 ácsorog valaki – instant Darwin-díj.

Homály

Na, talán most…

Áh, majdnem…

Egy kicsit még…

Hah, ott folyik.

Közelkép – továbbra is egy méteres hullámokon billegő
 hajón vagyunk, közben 3-400 fotónál járok valahol.

Ebbe is belelógott valami a szélén,
 de szerencsére nem a láva elé.

Azért ez a színkombináció sem semmi

Kék-fekete-vörös

Hah, na ez egész jó lett!

Felfröccsen – na ezért nem megyünk túl közel…

A Lava Boatnak egyébként azóta volt egy kisebb balesete, egy vulkáni bomba (egy nagyobb, replüő lávadarab) pont feléje repült, átszakította a tetejét az egyik túrán és többen égési sérüléseket szenvedtek. Ennek a valószínűségén szerencsére akkor nem gondolkoztunk. Persze aláíratják veled, hogy ha bármi történik, akkor sem pereled le róluk a hawaii inget, meg safety first, de azért mégis egy vulkánról van szó…

Azért a látvány mindentől függetlenül elképesztő.

Csurog

Zoommal is

Nem lehet betelni vele = )

Na, ilyenek a vulkáni bombák, csak ezek kicsik

Meg aprók – képzeljetek el egy focilabdányit…

Mindenből egy kicsi

Gőztenger

Amikor éppen elfújja a szél

Az egyik legjobb kép talán…

Még közelebbről

This is Hawaii.

Hihetetlenül gyorsan eltelt az a bő fél óra, amit lávabámulással töltöttünk, utána egy jó húszperces hajóúttal visszaszállítottak bennünket a parkolóba.

Itt még egy kellően hawaii jelenetnek
 lehettünk szemtanúi. Lazaság rulez.

A lávatúra után visszamentünk a szállásunkra és (lassan cipőkanállal) beletuszkoltuk a teljes pereputtyot a két bőröndbe, másnap délután ugyanis indultunk vissza Oahura. Folyt. köv. = )