Lávát látván – első rész

Hawai’i szigete, avagy Big Island tulajdonképpen öt pajzsvulkán egymás hegyén-hátán – még akkor is, ha egyik másik kúp négyezer méterrel a tengerszint felé magasodva nem éppen tűnik annak. A Mauna Kea és a Mauna Loa az óceáni aljzattól számítva magasabbak, mint a Mount Everest a tengerszinttől számítva – és mindehhez nincsenek millió évesek sem, ami geológiai időskálán igazából még bőven hátulgombolós kornak számít.

Térkép (innen)

Műholdkép (innen)

Kombináció (innen)

A két nagyobbik közül a 4207 m magas Mauna Kea szunnyad, már vagy 3500 éve nem tört ki, így ennek a tetejére biggyesztettek egy rakás méretes távcsövet – a szigeteken (és főleg a környékükön) ugyanis minimális a fényszennyezés és remekül lehet csillagvizsgálni. A picit alacsonyabb, „csak” 4169 méteres Mauna Loa utoljára 1984-ben produkált kitörést, a picike (800 m körüli, mondhatni peremre szorult) Kilaueából pedig 1983 óta folyamatosan folyik valami. Legutóbb idén év elején mutatott be egy kéthónapos, brutális huzamú áradatot – de erről majd később még bővebben. Mindent megnéztünk rajta is, ahova odaengedtek.

Hawai’i-ra Kailua-Kona városkába érkeztünk, itt megpihentünk egy kicsit, meg mostunk egy tisztességes adagot első nap, majd utána elindultunk északnak. Az út ugyan a tengerparton vezet, de lényegében végig a Hualalai vulkán lávafolyásai között kanyarog – ennek megfelelően lépten-nyomon megálltunk megcsodálni a környéket.

Kicsit több mint 200 éves láva jobbra-balra az út mentén

Itt-ott már megvetette a lábát a növényzet is

De egy nagyobbrészt inkább még ilyen

Itt tuti valami látványos van az út mellett!

De mennyire. Ez egy hatalmas lávaalagút/lávabarlang.

Akkor még nem tudtuk, hogy ezen a szigeten, ha nem is minden bokorban, de lávaalagutak elég gyakran akadnak, masszív lávamezőkről nem is beszélve, így egy fél órát legalább eltöltöttünk ennek a példánynak a csodálásával. Lávaalagutak (főleg ekkorák) lávafolyamokhoz köthetően keletkeznek: lassabban folyó lávák az igazi folyók jégrétegének kialakulásához hasonlóan kérgesednek a tetejükön, ahogy a láva a felszínt elérve hűlni kezd. Ha hígabb láva érkezik közben, az újra ’feltépheti’ a kialakuló felső réteget és marad a lávafolyam, de ha besűrűsödik és bekérgesedik a cucc, akkor kialakul a lávaalagút. A ’bezárult’ barlangtető nem enged ki annyi hőt, mint amikor a felszínen van a folyó láva, ezért a lávafolyam egy idő után elkezdi visszaolvasztani a falat, gyakran mélyebbre és szélesebbre zabálja magát, miközben a barlangon belüli szintje csökken és a felette levő üregeket forró gőzök és gázok töltik ki. Idővel a plafont is megolvasztja egy kicsit, ilyenkor spagettiszerű lógó, csak lávabarlangokra jellemző „lávacseppkövek” is keletkeznek. Mindez addig áll fenn, amíg el nem apad a forrás (pl. másfelé folyik a láva), vagy nem érkezik sokkal nagyobb / sűrűbb / hígabb adag (itt van egy rövid videó a témában). Hawai’i-on elég sok láva folyt ahhoz az elmúlt párszáz ezer évben, hogy egy-két lávabarlang pazar állapotban maradjon fenn.

Persze hogy mi is lemásztunk

Gondoltuk, ha nagyon necces lenne a tető stabilitása…

… az ebben az országban száztizenhét táblával
lenne jelölve már az út mentén…

… hogy ne másszá’ be!

A kijövetelhez kicsit kellett kepeszteni egyik darabról a másikra, de kikapaszkodtunk. Hihetetlen egy ilyen lávabarlang, az ember próbálja elképzelni az örvénylő, kavargó, tűzforró trutymót…

Kétszáz éve hígan folyt és redőződött pahoehoe-láva
(a következő bejegyzésekben nem kevés ilyen kép lesz, készüljetek)

A lávaalagút beszakadt szakasza felülről – nem éppen patakról
 van szó, na! A méretarány szerepében anonim turistatársunk.

A steinmännlik itt is menők =)

(Kicsit töredezett) pahoehoe minden mennyiségben

Meg méretaránynak a hófehér lábaim

Ugye nem nehéz elképzelni, hogy alakultak ki ezek a formák?

Meg ezek?

Meg ezek? Csak a kontraszt más :)

Az alagút. Awesome.

Körkép

Nagyon Hawaii – láva, kék tenger, puklik a háttérben.

Ezt az egész lávaalagutasdit igazából véletlenül találtuk,
 az első úti célunk délutánra ez az öböl volt.

Hāpuna Beach State Recreation Area – állami (Hawaii állam)
park és az USA egyik legjobb strandja az útkönyvünk szerint

Tényleg menő volt, vannak hullámok, de nem akkorák, hogy odavágják az embert (Bagolynak ezt a leckét két nappal korábban volt szerencséje megtanulni), van zuhany ÉS mosdó (az itteni strandoknál ez nem trivi), lehet bodyboardot, snorkelcuccot, egyéb marhaságokat kölcsönözni és még valami kaja is van – bár egy istenes balatoni lángosozós-palacsintázós-(ésegyefene)hekkezős hellyel messze nem ér fel. Jót lehet fürödni, aki akar, annak napozni is – Roo ilyet elvből (no meg tapasztalatból) nem tesz, nem akar ropogósra sülni. Éljen a kalap, a naptej, a rövidnadrág és a rashguard – fürdőruhához hasonló anyagból készült (hosszú ujjú) póló – aminek köszönhetően lényegesen kevesebbet kell latolgatni, hogy vajon mikor ázik le az ember lányáról a naptej és a vizeket sem terheli a leoldódott maszat :)

Hāpuna Beach rulez. Folyt. köv. =)