A Kelly Hill Caves és az éjszakai fenevadak

A sziklaív és a kavicsok (erre) után beltérben folytattuk a kalandokat, meglátogattuk a Kelly Hill barlangjait.

Koalák a parkoló felett

A Kelly Hill Caves környéki víznyelőket 1880-ban fedezték fel – egy Kelsy nevű ürge (mármint úriember) Kelly nevű hátasával együtt belepottyant az egyikbe. A fickó ki tudott kepeszteni a lyukból és elment segítséget hozni, de mire visszamentek, Kelly eltűnt. Lehetséges, hogy időközben valaki kimentette a négylábút, de a legvalószínűbb, hogy rossz víznyelőhöz ment vissza a gazdája a segítséggel. Tábortüzek körül mesélhetnének a mai napig a barlangban bolyongó szellemlóról… de eddig még nem hallottunk ilyen sztorit. Mindenesetre a barlang ebben a körben még nem került bele a történetbe, 1925-ben talált rá a környéken élő Harold Bell, majd egy évvel később jó üzleti érzékkel elkezdett barlanglátogató túrákat szervezni.

Barlangi látványosságok

A lámpákkal végig lehetett világítani az fenti kavicsokat…

… egy részük átlátszó volt, egy részük nem – úgy rémlik, hogy így lehetett megállapítani, melyikük mészkő (üledékes kőzet) és melyikük tiszta kalcit ásvány. Amelyikeken a képen a lámpák vannak. Ja, és a színek nem a lámpákhoz, hanem az átvilágított kavicsokhoz tartoznak :)

Sztalaktitok tömege lóg a plafonról

Élek

Szigony/uszony a plafonon

Cseppkőfüggöny

Színvilág

Csavart

Közelkép

A barlangok szépek, na. Nem egy barlangban jártunk már, de nem hiszem, hogy meg lehetne unni. A kedvencem ebben a műfajban viszont még mindig a Retek-ág Aggteleken, ami egy 5-6 órás kezeslábasos, sisakos, gumicsizmás, vízben gázolós, néha fenéken csúszós, elemlámpás buli = vezetett barlangtúra. Csak ajánlani tudom :)

De vissza a Kangaroo Islandre. A Kelly Hill belseje után sétáltunk egy kicsit a tetején. Nem lehet egy felemelő érzés egy ilyenbe belezakózni – talán pont ezért van körbekerítve.

Meg itt ér ki a felszínre az itteni kezeslábasos barlangtúra,
 azért van benne egy létra.

Majd egyszer máskor :) Ezúttal továbbálltunk és szereztünk uzsonnáravalót, majd kivonultunk a tengerpartra elfogyasztani. Itt Márti és Andy bemutatták ’A víz nem is olyan hideeeeg!’cím bohózatot, melyet két képben közlünk.

Egy.

Kettő.

Estére pedig egy harmadik programot is bevállaltunk, egy igazi állatnéző túrát, ezúttal quad nélkül, zseblámpával és sok gyaloglással.

Az első példány konkrétan a parkoló szélén,
 az autó fölé hajló fán húzta a lóbőrt.

Ijedt pofát vágó wallaby a szomszéd telken

Ez mind reális keresztforgalom errefelé

Kenguruk vacsoráznak a szükrületben

Hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez,
 de azét nem esznek kézből

Ami nem is baj, jobb a két lépés távolságot megtartani

Nekik is, nekünk is. Megelégszünk a jópofa látvánnyal.

A koalák a sötétedéssel aktívabbak lesznek, mint nappal

Így is gyökkettővel, de másznak egyik ágról a másikra

Az oposszumok is, de sokkal tempósabban, mint a koalák

Az oposszumokkal házigazdáink nincsenek túl jóban, ház melletti fákon ugyanis laknak néhányan és a fák között néha a tetőn keresztül közlekednek. Azonban van egy, amelyik nem szokott túl ügyesen landolni – hangosat csattanva érkezik a tetőre, majd kapar végig az egészen, mire eljut a másik fáig és mindezzel hajnali kettő és három között szokott bejelentkezni a hálószoba tetején. Zseniális. Ajánlom nekik a padláson lakó peléket, azok egész éjszaka tolják a tapancssztepet.

A kis állatfarmnak, ahol jártunk van egy többhektáros, lekerített területe, ahol próbálják az sziget eredeti növény- és állatvilágát rekonstruálni, illetve felmérni, hogy az egyes populációk hogy érzik magukat ekkora területen.

A bent lakó állatok kéz- és lábjegyét minden este
 tisztára gereblyézett vendégkönyvvel várják

Az éjszakai túrázás után pár kilométert kellett sötétben vezetnünk a kempingig – végül az a döntés született, hogy nagyon lassan megyünk és mind a négyen árgus szemekkel figyeljük, hogy hány kenguru akar éppen Polly elé szaladni. Ezt elég hamar kiterjesztettük oposszumokra is. Összesen huszonnégy. És láttunk még négyet, akiknek nem volt szerencséjük egy előttünk haladó járművel. Ausztrália nem az éjszakai roadtrip országa.