A strandnap után egy Adelaide-nap következett.
Természetesen az Adelaide Ovalben kezdtünk – elsősorban krikettet és ausztrál
focit játszanak itt, de néha rögbit, rendes focit és teniszt is lehet benne
nézni.
Az eredményjelző táblába be is lehetett mászni,
körülnézni. Belül kötelekkel húzzák fel és le a neveket, számokat, jelzéseket,
a technika ma is működik minden további nélkül.
Oldschool
Az
új táblák már műanyagból készülnek és a feliratokat fóliából
ragasztják, viszont még mindig el kell készülniük a meccs előtt
ragasztják, viszont még mindig el kell készülniük a meccs előtt
Jó
negyedóra nézelődés után kimásztunk az eredményjelzőből és továbbsétáltunk a
stadionban.
Az Oval után vendéglátóink instrukcióit követve
elmentünk az Állatkertbe. Aszonták, tök menő, mi szót is fogadtunk, az egyetlen
apró részlet, ami nem stimmelt, hogy onnan fel lehet sétálni a közeli Mount
Lofty tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. No, hát az Adelaide Zoo
közvetlenül az Adelaide Oval mellett található, innen a Mount Lofty jó 10
kilméter, de nem fogtunk gyanút, hogy körül kéne nézni és akkor kiderülne, hogy
a Mount Lofty csúcsától nem messze van egy hatalmas vadaspark, Cleland, ami
tele van ausztrál állatokkal, hanem kötelességtudóan bevonultunk az Adelaide
Zoo-ba és megnéztük standard állatkerti kínálatot. Meg Bagoly aludt egy órát az
egyik padon az oroszlánok előtt, miközben én olvastam.
Kisétált.
De ha megnézitek az előző képet még egyszer,
látjátok, hogy mitől jó rejtőszín a tigriscsíkos.
látjátok, hogy mitől jó rejtőszín a tigriscsíkos.
A Zoo után követtük az instrukciókat és felmentünk a
Mount Lofty tetejére naplementét nézni. Utóbbit konkrétan nem sikerült látni,
de a kilátás a városra attól még szép volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése