Days of our Svájc: október 2017

2017. október 17., kedd

Adelaide-i kalandok

A strandnap után egy Adelaide-nap következett. Természetesen az Adelaide Ovalben kezdtünk – elsősorban krikettet és ausztrál focit játszanak itt, de néha rögbit, rendes focit és teniszt is lehet benne nézni.

Kicsit több mint 53 ezer néző fér el benne

Jópofa tetőminták

A kilátás sem rossz – az Oval a belvárosban található

Az eredményjelző tábla – 1911. november 3-a óta van aktív szolgálatban

Jó két-három emelet magas

Pályakép

Az eredményjelző táblába be is lehetett mászni, körülnézni. Belül kötelekkel húzzák fel és le a neveket, számokat, jelzéseket, a technika ma is működik minden további nélkül.

Oldschool

A kötélen számok mutatják, hogy kívül éppen mi látszik

Pályakép belülről

A szerkentyű belülről

Az új táblák már műanyagból készülnek és a feliratokat fóliából
ragasztják, viszont még mindig el kell készülniük a meccs előtt

Felnézve

Munkakörnyezet

Jó negyedóra nézelődés után kimásztunk az eredményjelzőből és továbbsétáltunk a stadionban.

Meccsek és AC/DC

Helyi jelentőségű műemlék

Fűminta

Újabb idők

Az Oval után vendéglátóink instrukcióit követve elmentünk az Állatkertbe. Aszonták, tök menő, mi szót is fogadtunk, az egyetlen apró részlet, ami nem stimmelt, hogy onnan fel lehet sétálni a közeli Mount Lofty tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. No, hát az Adelaide Zoo közvetlenül az Adelaide Oval mellett található, innen a Mount Lofty jó 10 kilméter, de nem fogtunk gyanút, hogy körül kéne nézni és akkor kiderülne, hogy a Mount Lofty csúcsától nem messze van egy hatalmas vadaspark, Cleland, ami tele van ausztrál állatokkal, hanem kötelességtudóan bevonultunk az Adelaide Zoo-ba és megnéztük standard állatkerti kínálatot. Meg Bagoly aludt egy órát az egyik padon az oroszlánok előtt, miközben én olvastam.

Azért pár fotót lőttünk, például két fényesre vizezett vízilóról

A már megszáradt krokodilokról

A pelikánetetésről

Sőt, még egy vombattal is találkoztunk

Meg vörös fényben szaladgáló éjszakai rágcsálókat is néztünk

És magasban hintázó majmokat is bámultunk

Itt a tigris, hol a tigris?

Kisétált. De ha megnézitek az előző képet még egyszer,
látjátok, hogy mitől jó rejtőszín a tigriscsíkos.

A Zoo után követtük az instrukciókat és felmentünk a Mount Lofty tetejére naplementét nézni. Utóbbit konkrétan nem sikerült látni, de a kilátás a városra attól még szép volt.

Színjáték

A belváros – itt is jól látszik az Adelaide
téglalap alakú belvárosa körül húzódó park

Térképen – sőt, ezen a képen a nem kicsi Cleland vadaspark
is látszik... hát, majd legközelebb :)

A Mount Lofty kilátótornya – zárókép

2017. október 3., kedd

Beach day - homok, kövek és naplemente

Ahogy az előző bejegyzésben is ígértük, ebben tengerpartra kalauzoljuk a kedves olvasókat! Egész napra, három különböző helyszínen. Elsőként Port Noarlungában jártunk, ahol egy Alice Csodaországban-témájú homokszobor-kiállítást lehetett megtekinteni. Kiálltuk a sort, kiperkáltuk a pár dollár belépőt, majd rájöttünk, hogy a szobrok nagyon jól néznek ki, de egyrészt mivel egyikünk sem ismeri különösebben a történetet, nem olvadunk el minden komolyabb motívumtól, másrészt kb. 20 évvel vagyunk idősebbek a szórakoztató tevékenységek megcélzott korcsoportjánál. A homoköntést, arcfestést és homokszobor-építést ugyanis olyan alacsony asztaloknál lehetett volna gyakorolni, ahol az első komolyabb eredmény számunkra vagy a masszív hátfájás lett volna, vagy az, hogy csak másodszorra és nagy nehezen tudunk feltápászkodni a sámli-magasságú székekről.

A homokszobrok azért jól néztek ki
– a Nyúl tessékel befelé az üregébe

Ez a félarc egészen ijesztő

A Szív Király és a Szív Királynő – kósza sárkánnyal a háttérben.
Lehet, hogy ez egy rejtett GoT-spoiler?

Esküdtszék

Valahogy inkább a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály
(Harry Potter – a szerk.) jut eszembe erről az alkotásról

Mivel elég hamar kiderült, hogy nem mi vagyunk a kiállítás célközönsége, meg délelőtt tizenegy felé kezdett meleg is lenni a parkolóban, ahol a szobrok álltak, egy jó húsz perc után inkább átslattyogtunk az igazi tengerpartra.

Ahol egy kicsit több homokot találtunk,
igaz csak laposan elrendezve

Viszont nagyon jót lehetett bokáig a vízben sétálni

A strandon torkollik az Onkaparinga folyó a tengerbe és a vize kicsit melegebb, mint az átlagos ausztrál strandoké, úgyhogy egy kis fürdésre is beneveztünk.

Partfal a torkolat felett

Lábravalók

Jó másfél két órán keresztül áztattuk magunkat, meg sétáltunk fel-alá kagylókat, kihordott vízinövényeket vizslatva, meg az élet nagy dolgairól beszélgetve. Lájk.

Délután pedig áttettük a székhelyünket a nem messze található Hallett Cove Conservation Parkba, mely Ausztrália egyik legismertebb geológiai bemutatóhelye.

Hallett Cove – biztos olcsók a házikók a domboldalban

Szépséges rétegek a domboldalban

A különböző szín rétegek eltérő időben és
körülmények között rakódtak le…

És az elmúlt párezer évben kerültek újra napvilágra
(a felettük levő rétegeket letolta az erózió).

The Sugarloaf – A Cukorsüveg

Jó 280 millió éve jégtakaró borította a környéket (Ausztrália nagy részét), erre itt, Hallett Cove-ban találtak először bizonyítékot. Az öbölben kb. 270 millió éve olvadt el a jégtakaró és ekkor képződött gleccsertóban rakódtak le a Cukorsüveg alatt látható vöröses, sziklás rétegek. A tó később kiszáradt, a területén pedig fehér homok rakódott le, ebből áll a Cukorsüveg középső rétege (a fehér, hullámosra kopott). A tetején kb. hárommillió éves folyami üledékből képződött barnás réteg lakik, úgy fest, mintha a Cukorsüveg sapkát hordana.