Atlanta

Sanghaj (és a hozzá tartozó szabadnapok) után még némi munka következett, aztán október végén egy régóta tervezett úti céllal gyarapodott a gyűjteményünk: meglátogattuk Mókus ügynökéket Atlantában =) Kihasználva a hónap végi plusz szabadnapjaimat én pár nappal korábban mentem – Maci ügynök üzletfeleivel tárgyalt éppen valami konferencián, így Legkisebb ügynökkel és Mókussal hármasban vitézkedtünk két napig, míg a fiúk is odaértek. Vicces és meglehetősen aktív program egy kétévessel reggelizni, amikor is a program esszenciális alkotója a málnák mind a 10 ujjhegyre való feltűzése majd onnan történő elfogyasztása, továbbá bármit tehetünk eléje, biztos, hogy a szomszéd tányérjának tartalma zöldebb és kívánatosabb. Kivéve a málnákat. De ugye nem lehet három napig csak málnán élni.

Napközben oviidőben pedig Mókussal sétáltunk, beszélgettünk, mindenféle népek kajáját próbálgattuk (ne lepődjetek meg, nem sült szöcskékről van szó, egészen egy kubai étteremig, meg egy francia pékségig merészkedtünk), thrift shopokban vadásztunk gyerekkönyvekre és megnéztünk egy jópofa kiállítást a botanikus kertben. Dale Chiuly üvegszobrokat készít és van egy utazó kiállítása, melyet pár havonta újabb és újabb botanikus kertekbe költöztetnek – ez volt a fő attrakció, de emellett volt még egy madárijesztő/Halloween-koncepciójú helyi kiállítás és egy állandónak tűnő „vicces izék a környékből” kategória is, melyekbe lépten-nyomon belebotlottunk. A képek Mókus művei.

Az első Chiuly-szobor. Hááát. Érdekes lesz ez, gondoltuk…

De aztán nagyon is jópofának bizonyult az egész =)

Igazi, meg üveggazok

Bödön felett – ők mind igaziak, mégiscsak botanikus kertben vagyunk =)

Levélminta

Fűbodri =)

Vissza Chiulyhoz

Üvegspagetti

Harsonák

Tűzliliomok

A színes tüskés izé egy négyméteres csónak,
 a labdák meg tornalabda méretűek, csak messziről tűnnek kicsinek =)

Közelkép

Lila tüskék

Az ’egyéb’ kollekció – de attól még jópofa

Tükörkép a fekete vízben

És aki belenéz a fekete vízbe

Cserepek 2.

Az ágyás szélén

Vízesés és színes üveglufik. Meg pókhálók =)

Ebédidő

Élesség

A hét végére hazaért Maci ügynök is a konferenciáról, illetve ideért Bagoly is. Atlantában nem nagyon van öregebb belváros, amit fel lehetne fedezni, de amit lehetett, megpróbáltunk: ugyanis két világszerte ismert C-betűs cégnek is itt van a központja, természetesen múzeummal, tourral, miegyébbel megtoldva.

Az egyik székház előtt

Láttunk pár stúdiót, regéltek egy csomót arról, hogy ugyan itt van a központ, de a CNN műsorai inkább mindenfelé készülnek és ebben is rejlik az erejük, hogy mindenhol jelen vannak. Abból, hogy ’LIVE’, most készülnek a CNN hírei, annyit lehet látni, hogy van egy nagy terem, sok íróasztallal, még több képernyővel meg telefonnal rajtuk és köztük komótos munkatársak pötyögnek a billentyűzeten. Mondjuk szombat délután, amikor nem történik különösebben, semmi, nem nagyon lehet nagyüzem.

Az épületben van egy hatalmas belső csarnok
 egy rakás kávézóval, étteremmel

Körbe felfelé pedig irodák, szállodák és persze a stúdiók. A tour után kimentünk sétálni egyet a Centennial Olympic Parkba, mely értelemszerűen az 1996-os olimpiára készült. Sokan sétáltak, ücsörögtek, igazi közösségi hely =)

Novemberi napsütés

Pierre de Coubertin, a modern olimpiai mozgalom atyjának szobra

Készülődnek a másnapra – ugyanis összekötöttük a látogatósdit focival is, másnap fogadta az Atlanta a Green Bay Packers csapatát.

Fanzone

Az egyik motorháztetőn látható egy jól fejlett sajtfej látható – ezek valami könnyű, habszerű műanyagból vannak, sapkaként lehet a fejekre húzni – ahogy nem kevés Green Bay szurkoló megteszi. Wisconsin államban ugyanis (ahol Green Bay városa találtatik) a sajtról, az állam fő exporttermékéről szól minden, innen ered a "sajtfejűek" kifejezés.

Vasárnap a meccsen kívül a másik C-betűs cég került étlapra.

Van egy szép nagy múzeumuk, megnéztük, végigkóstoltuk, amit lehetett, érdekes volt, de megintcsak elképesztően amerikai. Sőt, asszem, ennél amerikaibb nincsen.

A Coca-Cola rengeteg sporteseményt szponzorál,
 cserébe be is gyűjtöttek néhány olimpiai fáklyát

De NFL-kitűzőből is akad pár darab

És akkor a legviccesebb rész, lehetett kólákat kóstolni.

Meg mindenféle egyéb lónyálat, összesen öt kontinensről.

Hát, belenyaltunk tényleg mindenbe, ami csak eszünkbe jutott, de nem értünk végig a soron – több mint százféle lónyálról van szó, a tizedik után meg úgysem érzi már az ember a különbséget az egyik meg a másik között, csak a cukorterhelést :P

Ennyiféle csomagolásban lehet kapni őket világszerte

A tükörcserepes verzió

A kólamúzeum utána a cukortól szédelegve próbáltunk valami ebédlőhelyet keresni, leginkább egy jó kis saláta után vágyakozva, de rá kellett jönnünk, hogy game day-en a stadion pár kilométeres körzetében (merthogy a Georgia Dome bent van a város közepén) reménytelen lesz a dolog. Úgyhogy bevásároltunk elviteles kajából és hazavonultunk megenni. Utána meg Mókus visszaszállított bennünket a meccsre. Körbecaplattuk az egész stadiont, miután a mellette épülő Mercedes Benz Stadium miatt több helyen lezárások vannak – ja, merthogy új stadiont építenek, a Georgia Dome-ot a maga kemény 24 évével már nyugdíjba vonultatják (=lebontják) – és éppen kick-offra értünk be.

Georgia Dome

Támad az Atlanta

Még nem mindenki ért vissza a szünetből és
 a sör/visli, pontosabban nachos-tankolásból

The game is on.

A meccs után teszteltük a helyi tömegközlekedést és azzal mentünk haza Mókusékhoz. Másnap egy kiadós reggeli után felkerekedtünk és elindultunk haza. Mókuséknak ezúton is köszönjük a jó társaságot, szállást, kaját, mindent! =)

Zárókép