Egy
héttel Dubai után. Nem győztük kapkodni a fejünket. A biciklisek, az
összevissza kóricáló gyalogosok és a csatornák vad hajósai. A biciklisek. A
visongó kisgyerekesek és a szertelen utcazenészek. A biciklisek. A turisták,
mind szelfizik, meg kicsiarakást játszik fotózkodás közben… Ja meg a
vöröslámpás negyed. Meg a biciklisek. Micsoda egy ország! Az amszterdami biciklisták egyébként tényleg
pörgősebbek, merészebbek és többen vannak, mint kb. bárhol máshol a világon
(talán a Golden Gate-et kivéve), de azon kívül, hogy ötször körülnézel, mielőtt
befordulsz az utcasarkon (nem ám lelépsz az úttestre), teljesen oké a dolog :)
Amszerdam, lájk.
Amszterdam
már régóta rajta volt a listán és mivel Bagolycsalád egy része is éppen
arrafelé járt, így 'mikor máskor?' alapon mi is arrafelé helyeztük ki magunkat két
napra. Gyöngyivel és Balázzsal együtt első nap mindjárt walking tourra
neveztünk be, a sétálós túrákkal nekik is jó tapasztalataik vannak, ha meg
ellaposodik a dolog, a tapasztalatok szerint még mindig lehet táncolni –
például Luganóban :)
A
képeken nem fogtok tömeget látni, mert rendszerint fejmagasság fölött fotóztam,
de a szűk kis utcákon alig lehetett elférni a Dam tér, a város főtere környékén.
Idegenvezetőnk után szabadon: mikor még Hollandia egyik fő foglalatossága a gyarmatosítás
volt, a fenti templom és az azt övező tér vöröslámpás házikói táján a
kereslet-kínálat és az árukapcsolás egyik legszebb példáját lehetett
megfigyelni. A probléma: hajnalban indulnak a hajók a világ másik felére, a
tengerészek meg ugye igyekeznek kibulizni magukat a hónapokig tartó műszak
előtt – ha viszont bármi olyan történik a vöröslámpás negyedben, mely után
érdemes legalább gyónni egyet, mielőtt tengerre száll az ember – hát nincs
olyan pap, akit hosszútávon hajnali négykor ki lehet rángatni az ágyából.
Mármint minden reggel és gondolom még sorban is állnak a kliensek. Megoldás:
előző este megvásárolható gyónó- és bűnbocsánati cédula. Ha szükség lenne rá
másnap hajnalban :)
A
biciklik mellett talán a csatornák a város jelképei, melyeket a 17. században
kezdtek kialakítani. A mai belvárost három, nagyobb, koncentrikus csatorna öleli
körbe, a Prinsengracht, a Keisersgracht és a Herrengracht, de összesen több,
mint 100 kilométernyi csatornán lehet ma is hajózni Amszterdamban.
A
tetők alatt rendszerint kinyúlik egy gerenda kampóval a végén...
... a belső lépcsők ugyanis rendszerint annyira keskenyek és meredekek, hogy egy vödörnél nagyobb tárgyat már nehéz rajtuk felvinni. A korábbi századokban ráadásul sok házban még kereskedők éltek, akiknek az árut is valahol tartani kellett – inkább a padláson, mint a vízhez közeli, rágcsálókkal teli földszinten. Így született a kampós megoldás, melyet ma is igénybe vesznek, például a költöztetők. De azért kíváncsi lennék, hány belvárosi házba lehet egyáltalán bejuttatni... mondjuk egy hangversenyzongorát :)
Utóbbi
Hollandia-szerte megtalálható, pézbedobós automataként működő műanyag hotdog és
hamburger-lelőhely. Bagoly és jómagam meghitt barátságban vagyunk a hambrugerrel, de
az igazán ütős diner-verzióval, well done, jól fűszerezett húspogácsával,
pirított zsemlével és savanyú-uborkával. Ez nem az, úgyhogy szörnyülködtünk és
továbbálltunk.
figyelni a biciklisekre, gyorsak, hangtalanok és sokan vannak
Mivel
a házak alapvetően facölöpökön állnak (idővel próbálják lecserélni ezeket
betoncölöpökre), alig van olyan ház Amszterdamban, mely ne lenne kicsit csámpás
– ajtókeretek, ablakok, küszöbök, mindenféle szögben állnak, csak nem 90°-ban.
A
Singel partján – ez a legbelső csatorna, ezzel párhuzamosan
építették meg a három, korábban említett ’grachtot’
építették meg a három, korábban említett ’grachtot’
Az
egyetlen, középkori eredetű udvar a városban, egy méterrel a mai Amszterdam
átlagos tengerszint feletti (alatti?) magassága alatt található. Mondjuk egész
Amszterdam a jelenlegi definícióink szerint a tengerszint alatt található, a
reptér is -4 méterrel van a tengerszint felett, legalábbis a GPS szerint. Egyszer ez kérdés volt munka közben, mikor volt egy fél óra plusz szünetünk
Amszterdamban és csekkoltuk.
Nem
messze található az Amsterdam Museum, ahol a várostörténeti kiállítás mellett
most éppen egy hatalmas szőnyeget mutattak be, melyenk minden négyzete egy-egy
országot jelképez.
Jópofa
kapulugassal
A
túrát egy sajtbolt mellett fejezték be, Gyöngyi és Balázs rögtön le is csapott
a lehetőségre és instant gasztrotúrát tartottak nekünk, miszerint: „fú, ez
nagyon erős, de itt ez a másik, szerintem ezt még megennétek (mármint mi, az
egy ideje már svájci sajton érlelődő, de egyébként trappistarajongó egyének – a szerk.). Nézd, itt meg van
pestós-polipos. Hmm, nem rossz.” Lehet, hogy pont pestós-polipos nem volt, de érzékeltetni
akartam az extremitást. A polip nem tányérra, hanem tengerbe való. A pesto meg
akármiből is legyen, a kertbe, még mielőtt lelegelik.
Évente
több százat szednek ki a kanálisokból. Hogy pontosan milyen arányban milyen
okokból kerülnek a vízbe (hagyományok, beszívott turisták, részeg turisták,
autós üldözés), fogalmam sincs, de lehet találgatni :)
A
szélesebb csatornákon van egy csomó lakósziget/lakóhajó. Kicsit nagyobbak, mint
amiket a Regent’s Canal mentén találni Londonban, állítólag nagyon népszerűek a
helyiek körében :)
A
walking tour után a város északi része, Amsterdam-Noord felé vettük az irányt.
A városrész egykor ipari terület/kikötő volt, éppen városrehabilitációs projekt
keretei között igyekeznek új életet lehelni bele.
A
negyedórás kompút vége felé – elég rozsdásnak tűnik
ez a tengeralattjáró, de szerintünk az új koncepció része
ez a tengeralattjáró, de szerintünk az új koncepció része
Reuse –
belül éppen sportcipőbörze zajlott, amire –
kapaszkodjatok meg – beugrónak 10 eurót kellett fizetni.
Hogy körülnézhess. És nem kongott az ürességtől.
kapaszkodjatok meg – beugrónak 10 eurót kellett fizetni.
Hogy körülnézhess. És nem kongott az ürességtől.
Ezúton
is köszönjük a helyi ismerősöknek,
hogy lerántották a leplet a local kincsről, nagyon bejött!
hogy lerántották a leplet a local kincsről, nagyon bejött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése