Második
napunkon Dubaiban kialudtuk magunkat (néha ilyet is kell), délutáni programként
pedig beneveztünk egy sivatagi túrára.
át lehet menni a szembejövő oldal sávjain
után ez most szokatlanul sápadt volt
hogy milyen meredekek is tudnak lenni a dűnék
A
terepjárók sokszor a dűnék peremén süvítenek egy darabig, aztán ahogy
keskenyedik, lekanyarodnak valamelyik oldalára.
annyira, hogy fennakad az autó hasa
remek alkalom fotózni meg kiszállni egy kicsit
A
dűneprogram után egy sivatagi táborhoz vittek bennünket (meg még vagy 80-100
másik látogatót), ahol lehetett quadozni, további homokdűnéken sétálni, kis
üvegekbe színes homokot töltögetni emlékbe (extra pénzért), tevegelni pár percet
és a végén kaptunk vacsorát is. Ja, meg hát lehetett sandboardozni, ami azt
jelentette, hogy három-négy, régen jobb napokat látott snowboarddal csúszkálni
a homokbuckák oldalán. (Majd minden csúszás után bokáig süppedve visszacipelni
a boardot a bucka tetejére – a buckalift kicsit túlzás lenne, na.) Teljesen jól elszórakoztunk vele :)
és egyáltalán nem gyorsul (háttérben a tábor)
orra/fenékreesésre hajlamosító közeg volt – roppant büszke az első csúszására
– a teve egyébként meglepően magas állat, asszem maradnék a póniknál
nyomokban van rajta, de lehet, hogy jobb is így
Közben
érkezett néhány kissrác, akik lelkesek voltak a sandboardozást illetően, de
valószínűleg még tévében sem láttak ilyesmit. Kicsit illetődötten, de pár
csúszás után megkérdezték, hogy én vagyok-e az oktató. Mondtuk nekik, hogy nem,
de azért próbáltuk elmagyarázni azt is, hogy nem, a kötés hátsó, műanyag részét
nem a lábfejükre kell ráhajtani és nem egymás felé kell állni a lábfejeiknek,
ha rajta akarnak maradni a deszkán.
Volt
egy idősebb, tinédzser csapat is, de a végén egyikük sem mert ráállni a
deszkákra, mondván, élettel összeegyeztethetetlen dolog egy fadarabon
egyensúlyozva leszörfözni egy meredek dűne oldalán. Ami egyébként csöppet nem
csúszik. Egy ilyen meredekségű sípályaszakasznak tuti nem indulnék neki
egyenesen előre álló lécekkkel :)
egy fél homokdűnét a cipőmből
Jelentem,
utóbbitól azóta sem szabadultunk, ez az érdes homok tényleg mindenhova
beférkőzik, összegyűl, a cipőmben azóta is szaladgál még néhány század belőlük.
Két vizes kendős mosás és talpbetétcsere után. Nem festi vörösesre a ruhákat,
mint az ausztrál cucc, de nem lehet tőle megszabadulni. Uff, szép napot!
