The blue hour, avagy a kék óra a napnyugta utáni
kb. egy órát jelenti, mialatt teljesen besötétedik és ilyenkor remekül lehet
fotózni, minden percben más színe van az égnek, de ez a képeken még sokszínűbben
jön vissza, főleg városban, az ezer különböző lámpafény miatt :) Szóval múlt
héten Chicagóban jártam és gondoltam, sétálok egyet munka után, mielőtt még
fellőném a pizsamát. Közben meg szépen lassan besötétedett.
Az
első képen a magas épület a John Hancock Center, 344 méteres magasságával az
USA hetedik legmagasabb épülete. Egy másik korábbi alkalommal buszra vártam a
Centerrel szemben, egy idősebb pár elkezdett beszélgetni egy turista családdal.
Csak pár mondatot váltottak, de a néni elmesélte, hogy nagyon szereti Chicagót,
a családja az 1800-as évek közepe óta él a városban és ő maga egész életében
ott az út túloldalán levő, nagy, fekete házban lakott… Valahol hihetetlen belegondolni
:)
Vagyis
North Garland Court – ennek utána is kellett néznem, hogy mi a bánat az a „ct”. Court. Először udvarra gondoltam, de kétes volt az elmélet helyessége, ezért
utána kellett nézni. A court (amerikai/ausztrál angol) avagy cul-de-sac vagy
dead end (brit, kanadai, amerikai és ausztrál angolban is használják őket) a
zsákutca megfelelője. Ma is tanultam valamit. Akit mélyebben érdekel a dolog,
erre kutakodhat tovább. Sőt, itt még több van „Types of road” témában! :)
A
N Wabash Ave és az E Lake St sarkán fogtam
egy kanyarodó metrót – közben végre elkezdett sötétedni
egy kanyarodó metrót – közben végre elkezdett sötétedni
Utóbbi
nagyon tetszett, most hogy kitört a tavasz Chicagóban is (nem árt így május
elejére), mindent elárasztottak tulipánokkal. Másnap még lőttem egy-két képet,
annyira jól néztek ki az utcák a színes gizgazokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése