A dolgos hétköznapok között azért így nyáron-koraősszel (amikor a legkevesebb hó van!) igyekszünk kihasználni Svájc
adottságait is – nevezetesen hegyre menni, amikor csak tehetjük és szép idő
van. Utóbbi kettő nem mindig jön össze egyszerre, de ha igen, megéri felfelé
kapaszkodni a látványért :)
A
Triftgletschernél jártunk még július végén, ez Bern kantonban, nagyjából az
ország kellős közepén található. Tulajdonképpen egy gleccser a sok közül – ki
tudja vajon meddig ejthetünk el ilyen nagyvonalú mondatokat – különlegessége,
hogy egy gyalogos függőhídről nagyon jó kilátás nyílik rá, illetve a
Triftwasser tavacskára. Ide másztunk fel. Annyiból nehezített volt a dolog,
hogy egy nagyon kis kapacitású felvonóval le lehet küzdeni az első négyszáz
méternyi mászást – hogy utána már csak ötszáz maradjon – viszont a tizenkét
percenként maximum nyolc embert transzportáló kis kabin messze nem elegendő a
nyári napok érdeklődő tömegének. Ilyenkor az ember vagy sóhajt és elindul
gyalog (alsóhangon plusz öt óra oda-vissza), vagy vár egy-másfél órát; már ha még
van aznapra jegy. Ilyen kapacitás mellett ugyanis egy mind a felfelé, mind a
lefelé útra csak limitált mennyiségben adnak el jegyet. Így történt, hogy
10:04-kor kaptunk egy 11:36-kor felfelé szóló és egy 18:36-kor lefelé szóló
jegyet. Némi fagylalttal enyhítve elviselhető volt a dolog, aztán irány-darány
felfelé.
egyre több látszik a szomszédos vonulatból
a kis tóvölgy bejárata felett
A kis jégkorszak vége felé a gleccser egészen a völgybeli felső állomásig nyúlt
le (1400 m a tenger szint felett); aztán a 20. század során lassanként
visszahúzódott. A jelenlegi, tálszerű völgyből a ’80-as-’90-es években kezdett eltünedezni, aztán 2003-ban, mely az egyik legmelegebb év volt az elmúlt 100
évben; egyetlen év alatt 136 méterrel rövidült meg – ekkor döntöttek
az első Triftbrücke megépítése mellett. Eddig ugyanis magán a gleccseren
lehetett bejutni a kis völgybe és tovább haladni az oldalában – bár már évek
óta nyilvánvaló volt, hogy ennek előbb-utóbb vége lesz, ahogy olvad a gleccser.
2004-ben
építették meg a híd első verzióját, mely 70 méter magasan függött. Közben
megnyitották a kis felvonót, amiről a bejegyzés elején szó volt a nagyközönség előtt
is; így a híd és a gleccser hamar nagyon népszerű kirándulóhely lett, ezért 2009-ben a hidat
lecserélték egy nagyobb, stabilabb és könnyebben megközelíthető (emiatt magasabban
kifeszített) függőhídra. Mint turistalátványosság, elsőosztályú programként
sikerült, ottjárttunkkor már dél előtt elfogytak a fel- és le-jegyek; és sokan
egész családdal vágtak neki az útnak, sőt a mászáshoz képest (5-600 méter
szintkülönbség) sok kisgyerekes szülőt is láttunk. Legalább este nem kellett
azon gondolkodniuk, hogy alszanak el a csemeték :)
itt éppen a bakancsom védelméből csodálja a látványt
ezért nem célszerű a patak, illetve a tó
közvetlen közelében tartózkodni.
nem nagyon volt más választása, mert fent aludni
még augusztusban sem túl (szív)melengető gondolat...
Hazafelé
a Sustenpass felé vettük az utunkat – nyáron a hágók több-kevésbé nyitva
vannak, ilyenkor az egyszerű autóút is panorámatúrát szokott errefelé
jelenteni.
egy tisztességes méretű gleccser bújik meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése