Szakadó eső = irány a könyvtár!

Nem feltétlenül ez az átlagos reakció az egyre jobban ömlő esőre – de a New York Public Library esetében nem mi voltunk az egyetlenek, akik így döntöttek. Körülbelül negyvenen ácsorogtunk a könyvtár előcsarnokában, várva az egyórás túránk vezetőjét.

A könyvtár főépülete, a Stephen A. Schwarzman Building kívülről sem fest rosszul – bejártuk, amennyire lehetett.

Kültakaró (forrás)

A könyvtárban van egy hatalmas meg egy rakás kisebb olvasóterem, különböző gyűjtemények, melyet az utóbbi 200 év könyvbolondjai szedegettek össze, majd hagyományoztak a könyvtárra. Sokat taposott márvány lépcsősorok, sokat megélt könyvesszekrények és sokat tapogatott arany ajtógombok – van egyfajta hangulata a helynek, na.

Olvasóterem (egy a sok közül)

Korabeli festményekkel

És teljes berendezéssel

A kilátás viszont mai :)

A legnagyobb olvasóterem nagyobb területű, mint egy amerikai futballpálya,

ahol könyvek helyettesítik a falvédőt,

mind minőségi, bőrkötésű irodalom.

A katalógus már bitekben utazik,

de azért van egy két antik kellék is -
modernnel vegyítve, biztos, ami biztos.

A plafon viszont még régebbi időket idéz.

És így fest egészben. Nagykép. (forrás)

A Reader’s Digest magazin egy nagyon korai kiadása

Annak idején ezekből rengeteget olvastam a nagyszüleimnél, vicces látni egy ilyen kőkori példányt :)

A sok olvasóterem és könyvkülönlegesség között azonban a kedvenc kiállítási kollekcióm megtekintéséhez alá kellett merülnünk a gyerekkönyvtár bugyraiba – merthogy ilyen is van. Itt található ugyanis az alábbi vitrin:

Tigris, Kanga, Malacka, Füles és Micimackó (balról)

Igen, ők voltak Cristopher Robin Milne házi állatmenazsériájának tagjai, akik révén édesapja, Alan Alexander Milne fejében megszületett a Százholdas Pagony. Az állatokat 1920 és 1922 között kapta Róbert Gida, Micimackó egész konkrétan a Harrods-ból érkezett hozzá ajándék mackóként. Valahol hihetetlen, hogy gyerekek milliói ismerik a nevét… A beszámoló kereksége végett meg kell jegyezzem: igen, Zsebibaba nincs a képen, neki az évek során sajnos nyoma veszett :(

A könyvtár után még futottunk egy kört a Metropolitan Museum of Art egy részében – hatalmas múzeum, több nap alatt sem lehet végigjárni, így csak egy szekcióban próbáltunk elmerülni, de rohanás lett a vége…

Előcsarnok

Fekete és fehér figurák - mint valami bohém sakktáblán

Egyik kedvenc – nos, kinek a műve? :)

Művészeti délutánunkat a 'The Met' után egy istenes adag palacsintával, illetve tortillával zártuk, aztán elköszöntem Bencétől, hogy néhány órányi pihenő után fejest ugorjak a hazafelé tartó éjszakai járatba.