Nosztalgia, fotó és pletyka

Két hét kihagyás – melyből egy tulajdonképpen író-olvasó találkozó volt, vagyis otthon voltam – után ismét fejest ugrotta a mókuskerékbe; mely ezúttal megint nyugat felé hajtott. A változatosság kedvéért New York; viszont ezúttal csatlakozott hozzám Mókus ügynök Wisconsinból. Pletykáltunk, sétáltunk, pletykáltunk, fotóztunk, pletykáltunk. Illusztráció következik a 4. ponthoz.

Morningside Heights – felsőoktatásban
gazdag negyed Manhattan északi részén

Columbia Univerity

Barnard College – kertipad
a tudományban történő elmélyüléshez

Morningside Park

Csavarodik

Kisétáltunk a Hudson partjára is

Talán még a Sandy hurrikán kézjegye

Valamiért a templomkapuk errefelé pirosak

De szigorúan csak a kapuk :)

Húsvéti készülődés :)

Görög tavasz után orosz tél

Ez az igazán szép az európai étlapban: 4 napon belül a virágzó tavaszt és a még javában dúló orosz telet is megtapasztalhatja az ember. A narancsfák, tűző napsütés és 18°C után zürichi átmenettel késő éjszaka -8°C, szakadó hó és fújó szél fogadott bennünket Moszkvában.

A város szélén

Mire eljutottam a szobámig, ki sem tudtam verni a fejemből az Omega Léna című számát – azon gondolkoztam, hogy hogy lesz ebből másnap parkban sétálás, meg korcsolyázás, ha ilyen marad az idő… Szerencsémre azért napközben melegebb lett, meg a frissen esett hó nem volt sok, csak éppen szépen befedett fehér lepellel mindent. Így aztán nekiindultam, megnézni, milyen is ez a híres orosz tél – a nagyon hideget kivéve, azt idén már Wallisban sikerült megejteni. Úticélom a Tsaritsyno Park volt – nyáron már jártam ott – hát izé, máshogy festett fél méter hó alatt :)

Fehér világ

A tó egy része be van fagyva

A kacsák persze megkeresik azt a részt, ahol nem :)

Felhők alatt

Átível

Bundák és usankák

A háttérben Moszkva

Felségjel

A parkban igencsak szívesen hódolnak a téli sportoknak, láttam egy csomó sífutót, a korcsolyapályát viszont már sajnos bezárták; így azt most kimaradt. Viszont legalább ilyen megdöbbentő volt, csak a másik oldalról, hogy van 5-6 röplabdapálya a park egy részében és játszottak is mindegyiken – el tudom képzelni, mekkorát üt ilyen időben egy érkező labda még kesztyűben is az ember mancsán. Nekem ez egy kicsit mazochista sportnak tűnik ilyenkor. Bár a hófoci kifejezetten jó dolog, szóval ebben is lehet valami, de mégiscsak többet véd az ember lábán egy cipő, mint a kezén egy kesztyű… A sok sportoló mellett még többen sétáltak, kis gyerekkel, babakocsival szánkóval, kutyával, mindenfélével, igen kedvelt lehet ez a park a környékbeliek között. Na meg szombat lévén így télvíz idején is akadtak esküvős fotózkodók – csak a nyári képekkel szemben furcsa lehet a fehér háttér előtt keresni a menyasszonyt… De biztos ennek is megvan a maga hagyománya :)

Szépséges

Tavaszkóstoló Athénban

Otthonról egyre több hírt kapok arról, hogy első tavaszi napok, ragyogó napsütés és hasonlók dobják fel a mindennapokat – nos itt még ez nem kezdődött el, estére fagyni szokott, most éppen szakad az eső és jövő hétre havat ígérnek. Mintha nem esett volna idén elég. A Flumserbergen, ahol síelni szoktunk, 1400 méteren még 140 centi hó van, 2000 méteren két méter körül. A magasság és a hó mennyisége közötti lineáris kapcsolat jól néz ki, de van, ahol a dolog eltolódik a x |--> 2x irányába, az Alpok belsőbb részén található Titlisen 3000 méteren idén egész konkrétan 5 és fél méter hó esett, amiből egyelőre vajmi kevés olvadt el… De tavaszkóstolót ígértem, szóval elég ennyit a hóról; a régen látott Athénba vetett a táncrendem egy napos délelőttre. Képes hangulatbeszámoló :)

Csalogató a magasból

Szezonkezdet

Bozótmacska

Öreg fa, öreg ház

Gyűjtemény

Athéni tavasz – narancsfák és motorok mindenütt

Piacnap

Régmúlt

Park-lépcső

Fiatalság, bolondság

„G-dúrban zúgják a fákon a kabócák”

Juli, erről te jutottál eszembe! :)

Egyszer ilyen erkélyem lesz.

Vásárfia

Athén. Semmi több.

Lomha tigris

Perspektíva

Ha felnézel…

Évezredek a házak felett

Szakadó eső = irány a könyvtár!

Nem feltétlenül ez az átlagos reakció az egyre jobban ömlő esőre – de a New York Public Library esetében nem mi voltunk az egyetlenek, akik így döntöttek. Körülbelül negyvenen ácsorogtunk a könyvtár előcsarnokában, várva az egyórás túránk vezetőjét.

A könyvtár főépülete, a Stephen A. Schwarzman Building kívülről sem fest rosszul – bejártuk, amennyire lehetett.

Kültakaró (forrás)

A könyvtárban van egy hatalmas meg egy rakás kisebb olvasóterem, különböző gyűjtemények, melyet az utóbbi 200 év könyvbolondjai szedegettek össze, majd hagyományoztak a könyvtárra. Sokat taposott márvány lépcsősorok, sokat megélt könyvesszekrények és sokat tapogatott arany ajtógombok – van egyfajta hangulata a helynek, na.

Olvasóterem (egy a sok közül)

Korabeli festményekkel

És teljes berendezéssel

A kilátás viszont mai :)

A legnagyobb olvasóterem nagyobb területű, mint egy amerikai futballpálya,

ahol könyvek helyettesítik a falvédőt,

mind minőségi, bőrkötésű irodalom.

A katalógus már bitekben utazik,

de azért van egy két antik kellék is -
modernnel vegyítve, biztos, ami biztos.

A plafon viszont még régebbi időket idéz.

És így fest egészben. Nagykép. (forrás)

A Reader’s Digest magazin egy nagyon korai kiadása

Annak idején ezekből rengeteget olvastam a nagyszüleimnél, vicces látni egy ilyen kőkori példányt :)

A sok olvasóterem és könyvkülönlegesség között azonban a kedvenc kiállítási kollekcióm megtekintéséhez alá kellett merülnünk a gyerekkönyvtár bugyraiba – merthogy ilyen is van. Itt található ugyanis az alábbi vitrin:

Tigris, Kanga, Malacka, Füles és Micimackó (balról)

Igen, ők voltak Cristopher Robin Milne házi állatmenazsériájának tagjai, akik révén édesapja, Alan Alexander Milne fejében megszületett a Százholdas Pagony. Az állatokat 1920 és 1922 között kapta Róbert Gida, Micimackó egész konkrétan a Harrods-ból érkezett hozzá ajándék mackóként. Valahol hihetetlen, hogy gyerekek milliói ismerik a nevét… A beszámoló kereksége végett meg kell jegyezzem: igen, Zsebibaba nincs a képen, neki az évek során sajnos nyoma veszett :(

A könyvtár után még futottunk egy kört a Metropolitan Museum of Art egy részében – hatalmas múzeum, több nap alatt sem lehet végigjárni, így csak egy szekcióban próbáltunk elmerülni, de rohanás lett a vége…

Előcsarnok

Fekete és fehér figurák - mint valami bohém sakktáblán

Egyik kedvenc – nos, kinek a műve? :)

Művészeti délutánunkat a 'The Met' után egy istenes adag palacsintával, illetve tortillával zártuk, aztán elköszöntem Bencétől, hogy néhány órányi pihenő után fejest ugorjak a hazafelé tartó éjszakai járatba.