Egy agyondolgozott január, majd három hét őrültekháza nem pihenhető ki egyetlen éjszaka alatt - legalábbis erre a megállapításra jutottam; mikor a költözés utáni első nap reggel nyolckor képtelenségnek tűnt visszaaludni. Merthogy itt állunk/fekszünk egy cuccokkal halmozott szobában, ez nem normális, tenni kell valamit. Herr Bagoly félálomban közölte, hogy ha nem hagyom abba a zörgést és a motoszkálást, balhé lesz, úgyhogy inkább mégis sikerült aludni még egy kicsit. Délután azért már intéztünk ezt-azt, meg pénteken is, mára meg sikerült konszolidálni a szoba állapotát, már nem kell úszni a cuccok között.
A jódtablettáról
A Gemeinde-ben tett látogatásunk furcsa momentummal végződött, bár számítottunk rá. Amellett, hogy szereztem lakcímet és kaptam egy csinos kis dossziét "Wilkommen in Turgi" címmel, némi szóróanyaggal az időskori ellátási lehetőségekről, önkéntes tűzoltóságról és szemétszállítás mikéntjéről, a végén kezembe nyomtak egy csomag jódtablettát, hogy ezt tegyem el jól és a hatóságok utasítására alkalmazzam.
Valószínűleg igencsak kérdőn bámultam volna az ürgére, ha nem tudom előre a dolog okát: az van ugyanis, hogy Turgitól 10 km-re található a négy svájci atomerőmű egyike, ezért biztonsági okokból minden lakos kap otthonra jódtablettát. Mivel Turgi 40%-a külföldi, ezért a lakosság majd felének jódtabletta-ellátása meg van oldva a tartózkodási engedély meghosszabbításánál. Bagoly nem kapott, mert ő még nem lakos - nem mintha nem hatna rá az sem, ami miatt a jódtablettát a házi szentség oltárán kell tartani - legalábbis a leírás szerint. Szerencsére Hegyibéka már öt éve itt van, úgyhogy most három csomag jódtablettánk fityeg a kis borítékban; a dobozokra pedig négy nyelven rá van írva, hogy kálium-jodid. A biztonság kedvéért.
Külön felhívnám a figyelmet, hogy egy levelet célszerű kivenni belőle, van neki külön kis zseb, amibe bele kell tenni a kis zsák elejébe, hogy szükség esetén ezzel se kelljen feleslegesen tölteni az időt. A leírás szerint jól látható, bármikor könnyen elérhető helyen kell tartani és bár felmerült a vörös bársonypárna is, egyelőre csak az egyik polc tetején van a villanykapcsoló mellett - ma már kétszer levertem, de legalább már sötétben is garantáltan megtalálom :)
Az asztalokról és az IKEÁról
Szóval az asztallal az van, hogy az én kedves párom évek hosszú során át bensőséges viszonyt alakított ki a TV-vel (meccsek) és a számítógéppel (internet), a kettő együtt pedig különösen alkalmas Rise of Nations szombat éjszakánként való játszására, ennek alapját pedig szó szerint az említett 120x160-as asztal adja. Hát hogy lehet egy ilyet otthon hagyni? Így aztán amikor Vegatigris megjelent a kis fehér asztallal, valamint realizálódott Bagolyban, hogy a szent, fél szobát elfoglaló monstrum (most) nem jön, az asztalpótlék egyértelmű volt. Egészen addig, míg tegnap a legközelebbi IKEÁban le nem cserélte egy 20 centivel hosszabb példányra, miután megállapítottuk, hogy egy asztal bizony nem lesz elég... Így nekem lett kis fehér asztalom :)
Az asztalmániát némileg tompítva: a kicsi lapra szerelve tényleg befért könnyen, tudtuk, hogy semmiképp nem lesz itt kettő, otthon meg nem kell három, úgyhogy logikusnak tűnt - és akkor még az IKEA sem volt képben. Aztán máshogy lett, de attól tartok, ez nem csak az asztalokkal lesz így :D
Az IKEÁban több dolgot is meg kellett állapítanunk. Egyrészt, a globalizáció valós dolog. Még a Mekinél és jobban látszik az IKEÁban, hiszen McDonald's étterem sokféle épületben lehet, országonként változó kínálattal, változó bevándorló és/vagy szegény diák kiszolgáló személyzettel, de az IKEA eddig mindenhol nagy kék monstrumnak bizonyult, tegeződéssel, szereld össze magad alapelvvel és nagyon kényelmesnek látszó ágyakkal. Itt is ezt leltük, meg is lett a közepes fehér asztal, egy polc meg egy serpenyő; majd a fizetés után jöttünk rá, hogy bizony a parkolójeggyel nem csináltunk semmit. Nosza vissza, megkérdezni, hogy ezt ugyan hol és mikor kellene lenulláztatni - gondolta az egyszerű magyar vásárló, ha már otthagytunk 90 frankot, csak ingyen parkolunk, mint a moziban, de nem. Én őriztem a motyót, Bagoly visszaér és mutogat az automatára, papír bedug, gép pedig szenvtelenül közli, hogy óránként 1 frank a parkolás; a jegy szerint meg pont 1 óra 1 perccel ezelőtt tettük be a kerekünket a parkolóba, úgyhogy 2 frankot legyünk szívesek elhelyezni az megfelelő nyílásban... Némileg furcsálltuk a dolgot, de hát a fene se cipel ölben ennyi mindent, meg különben is a kocsit sem szántuk otthagyni, úgyhogy kiperkáltunk két frankot és lógó orral távoztunk. Azért megjegyzem, hogy az IKEA ezt a húzást kivéve nagyon is pozitív tapasztalat volt, ugyanis ugyanannyiba kerülnek a cuccok, mint otthon. Ez az 1000 forintos zürichi villamosjegy mellett igazi felüdülés volt. Ja és ha már itt tartunk...
A zürichi napos péntek délutánról
Bagoly egyik interjúja Zürichben volt, így be kellett mennünk pénteken Turgiból a 30 km-re levő Zürichbe. A cég parkolójában levő kijelölt parkolóhelyet egy Smart elfoglalta, sehogy sem fért mellé még egy Corsa is; úgyhogy vadászni kellett három utcával és öt kereszteződéssel arrébb egy parkolóház -2. emeletén egy parkolóhelyet. Éljen, a nagy P betű vadászása és a türelmetlenkedő Audis és BMWs közlekedők hamar kitermelték az első "ezek a svájciak hülyék, nem tudnak vezetni" mondatot, pedig Bagoly ritkán káromkodik vezetés közben. Miközben ő interjúzott, én bementem a belvárosba - itt vágtam hanyatt magam ismét az 4,10-be kerülő villamosjegyért, ami jelenleg 1000 forintot ér. Sütött a nap, volt vagy 15 fok, így mindenhol rengetegen voltak, péntek délután 3-4 körül, munkaidő után, sok bankár mind ment soppingolni; több angol szót hallottam mind németet, úgyhogy nem igazán sikerült hatékonynak lenni, leginkább csak különböző sorokban ácsorogtam... Nem baj, hétfőn folyt. köv., Bankkonto, Krankenkasse, mindenféle :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése