Tényleg villám, 40 perc. Plusz kétszer 10 perc még a le és felszállásnál. Sokszor mondják, hogy „aztán mit látsz egy fordulónál, a repteret, mi?” meg hogy „akkor nincs is időd várost nézni, az nem is érdekes, nem?”. Szerintem minden csak azon múlik, hogy az ember mennyire nyitott a világra, milyen az érzékelése (percepciója, hogy egy szép szót használjak) és mennyire AKAR látni. És persze a szerencsén is múlik, de ha valaki nyitott és érdeklődik, akkor előbb-utóbb utoléri ez a bizonyos szerencse :)
Nem olyan régen, arra dél felé jártam munkaügyben, így most egy kis személyes beszámoló következik. Ezek az utak nem hétköznapiak nekünk sem, ugyanis az ilyen nyaralójáratok nagy részét egy testvér légitársaság intézi. Néha-néha kapunk mi is, most pont egy ilyenre kerültem. Ráadásul ötödikként egy négyszemélyes minimum crew-ra tervezett gépen, így több időm volt bámulászni és fotózni a holtidőkben. Ilyenkor egyébként a service miatt van eggyel több ember, hogy gyorsabban végezzünk, és ne kelljen sokat várnia az éhes népeknek – így is másfél óra meleg étellel megetetni egy egész gépet. Viszont felszállásnál, landolásnál és a földön a fordulónál az ötödik embernek nem sok feladata van :)
Szóval Fuerteventura. A Kanári-szigetek második legnagyobb szigete, 100 km hosszú, kb. 100 ezer lakossal. Ez a vulkanikus eredetű szigetcsoport egyik legnyugatibb és legöregebb tagja, 120 kilométerre található Afrikától, a Szahara magasságában. Úgy egyébként Spanyolország része, ilyen módon még schengeni övezet is (ami valljuk be, valahol vicces), olyannyira, hogy 2009-ben az EU legmagasabb munkanélküliségi mutatójával bíró tartománya lett… Azt gondolná az ember, hogy turistaparadicsom, meg pénz, meg ötcsillagos hotelek, meg minden, de egészen nyilvánvaló, hogy itt élni egész más, mint itt nyaralni. Fuerteventura dolgozó lakossága alapvetően a turizmusból él, a szigetnek 152 strandja van, 50 kilométernyi fehér homokkal és 25 kilométernyi fekete vulkanikus törmelékkel borítva… Búvárok, szörfösök, nyaralók tömegével özönlenek és költik a pénzüket évről évre. Valószínűleg ez a sziget lakóinak egyetlen erőforrása, még jó, hogy az éghajlatnak és a különböző, de összességében egész évben fújó szeleknek köszönhetően januártól decemberig tart a szezon… Emellett természetvédelem alatt áll az egész sziget 2009 óta, méghozzá bioszféra-rezervátum az UNESCO döntése alapján – vagyis egyike azokak a területeknek melyek a Földön egyedülálló, vagy éppen az adott földrajzi övre nagyon jellemző tájjal és élővilággal bírnak, így fokozott védelem alá kerültek megőrzésük érdekében.
Így aztán meglehetős döbbenettel meredtem a szigetre a pilótafülke ablakai mögül leszállás előtt.
Sőt, poros is, ahogy később észleltük, a reptéri beton mellett méter magasra kavarja fel a port a szél. Utóbbi megint csak olyan dolog, amit nem gondoltam – lévén eddig még sosem jártam óceáni szigeten, pláne nem a parttól 200 méterre – szóval hogy állati erős szél fúj, a Taft itt már nem tartana… Hazaérve utánanéztem: Fuerteventura maga azt jelenti, hogy „erős szelek”, itt már kezdtem gyanakodni. Kicsit tovább kutakodtam, az éves statisztikákra rálelve pedig meg kellett állapítanom, hogy bizony július a legütősebb szél-szemszögből – kb. olyan élénkségű szélről van szó, ami még éppen nem viharos, de huzamosabb ideig kint tartózkodni annyira nem kellemes. Még durvább lehet, amikor a Szahara felől a Calima homokvihar nyomán érkezik a levegő (olyasmi, mint felénk a Sirokkó), hozza magával a finom barna homokot – meg néha a szöcskéket. Én nem félek tőlük, meg felveszem a gilisztát, csigát, békát, bogarat és arrébb teszem az útról, de amikor az embernek a 200 kilométerrel arrébb felkapott, félájult szöcskéket a limonádéjából kell kipecáznia, az nem lehet egy felemelő élmény.
Mindemellett a szigeten évi 3000 órában tűz a nap, elég meredeken – akkor is így tett, mikor ott jártunk, úgyhogy az, hogy nem égtem le, csak az idő rövidségének köszönhető.
pedig valahol messze Afrika
A földön kb. 10-15 perc szabadidőnk szokott lenni, gyors körülnézés, szimatolás, lépcsőn leszalad, megtapogatja a földet, aztán körülbelül azonnal sicc vissza, mert jön a következő kör.
Villámgyors start után még körülbelül 10 percig volt a látóterünkben a sziget, ennyi idő volt bámészkodni – ráadásul utána meló van, dolgozunk, építjük a kapitalizmust (ezúton is köszönöm ezt a tökéletes megfogalmazást Péter nagybátyjának).
Jobbra Fuerteventura fővárosa, 35 ezren laknak benne, kb. másfélszer akkora, mint Dombóvár... A zöld pötty, ami füvesnek néz ki, szerintem egy focipálya. És biztos vagyok benne, hogy öntözik :)
Miért lenne itt bármi más, mint az előbbiek???
Ennyit láttam egy óra alatt Fuerteventurából. Körülbelül még egy órát töltöttem el a szigetről való olvasgatással, kutatgatással. További egy óra alatt meg is írtam a posztot, összeszedtem a képeket. Mégis kicsit úgy érzem, egy hangyányival többet láttam már a világból :)
