2012. május 1., kedd

Olimpiai stadion - felemás élmény

Pireusz mellett a másik kiszemeltem erre a hétre az új Olimpiai Stadion és az Olimpiai Komplexum volt, részben jó élmény volt, részben nem. A közvetítésekből rémlettek a hatalmas fehér ívek, ezekben nem csalódtam. A többiről alább.


Kései érkezés, metrózás, minden, olyan fél hat körül szálltam le a metróról az Irini megállónál, ez így fest:


A többi megállóhoz képest monumentális, 4 vágányos, alul is egy elég méretes csarnok található, gondolom, úgy tervezték, hogy kiszolgálja az olimpiai utazóközönséget. Persze most tömeg egy szál se, rajtam kívül még hárman szálltak le az egyébként tömött metróról. A komplexum mobil kerítéssel van körülvéve, a bejárat előtt balra Panathinaikosz sálakat, jobbra szotyolát és mogyorót kínálót árus. Ők ketten, összehajtható asztallal, ennyi. Információ, tábla nincs. Besétáltam.

Indításképpen ezek az ívek fogadtak, mellettük egy hatalmas lapos tavacska – a görög nyárban vajon mennyi víz párolog el ebből?


Az ívek mögött hatalmas placc, fasornak szánt, egyelőre kicsi platánfák és gaz.


A placcon van egy csomó ilyen kék kockaszerűség, elvileg valaha lámpák voltak az oldalukban, de az összes szét van verve.


Ezen a ponton kezdtem elbizonytalanodni, hogy jó helyen járok-e de azért a stadion ívei meggyőztek, hogy ez nem nagyon lehet más. Maga az Olimpiai Stadion zárva volt, a kapunál javítottak valamit, de egyéb mozgást nem láttam. Furcsa, mert jelenleg ez a létesítmény az AÉK Athén és a Panathinaikos FC otthona is, egy csomó más európai stadionban pedig iszonyatos pénzeket szednek belépődíjként. Mondjuk a rohamozó látogatók hiányában talán nincs kereslet a stadionlátogatásra, de azért elég barátságtalan az összes bezárt kapu az egyszeri turistával szemben.


A másik nagy épület az Olympic Indoor Hall névre hallgat, az Olimpián rendeztek itt ritmikus gimnasztikát is (bár egyesek szerint ez nem sport), de főleg kosárcsarnoknak és koncertekhez használják. 


Azt nem teljesen értem, hogy hogy lehet teljesen összefirkálva az ajtaja, nem hinném hogy a BS-t, vagyis a Papp László Sportarénát valaha ilyen atrocitás érte volna… 


Egyébként az komplexumban folyamatosan grasszál 3-4 rendőrautó, gondolom a vandálkodást megelőzendő, azért kicsit lehetnének hatékonyabbak.


Az Indoor Hall-lal szemben van az egyetlen létesítmény, amit működés közben láttam – az úszómedencéket használják. Éppen edzés volt, érdemes megnézni, hogy bal oldalon kisgyerekek vannak, 6-8-an két sávban, deszkával nyomulnak, a jobb oldalon viszont két ifi korú fiatal srác volt 1-1 sávban, pillangó lábtempót nyomtak békalábakkal – csak a nyomukat látni a vízen :)



 Torony – a medencét itt is használták.


Elsétáltam oldalt az uszoda mellett, itt szintén kisebb-nagyobb csarnokok vannak, de nem túl biztató állapotban.


Találtam egy bébi pálmafát is, egyszer majd ő is 10-15 méter magas lesz :)



 Pálmalevél alulról


 Pálmalevél felülről


A csarnokok és a hatalmas placc – EZ, háttérben a bejárati ívekkel


… között van egy érdekes izé, először oldalról láttam meg, nem is tudtam mire vélni a hatalmas oszlopokat egymás mögött. Ez kérem, árnyékoló, hogy a sétáló tömeget ne vágja fejbe a tűző napsütés egy fényes 2004. augusztusi délutánon. Azóta valószínűleg csak a betont árnyékolja.


Visszafelé menet még elsétáltam a bejárati ívek végéig, tényleg szépek, az alábbi képen csak az egyharmaduk tükröződik a tavacskában. 


Monumentálisra sikeredett, de üres. Egy-két család akad, a gyerekek itt tanulnak biciklizni – ||: nem kell a pótkerék, esés, üvöltés, kell a pótkerék :|| – de ennél sokkal több haszna nincs jelenleg.


A bejárattól nem messze, az ívek mögött diszkréten eldugva egy-két mosdó, fehér épületek, oldalukon mozaik.

 Babérkoszorú


 Galamb


Valahol nagyon szomorú, hogy egy ekkora létesítményt összetákolt Görögország, használták két hétig és utána ennyi. Peking is hasonló problémákkal küzd, nem nagyon van mire használni a Madárfészket. Minden sportszeretetem ellenére felmerül a kérdés, van ennek értelme így? Az Olimpia különleges dolog, négyévente van, rengeteg embert megmozgat, a létesítmények kiépítése és a programok állásokat teremtenek, de mi történik utána? Ez? Az is egy érdekes kérdés, hogy vajon a londoni olimpiai helyszínek hasonló sorsra jutnak? A Wembley, az O2 aréna és a még néhány futballstadion mellé elbír vajon a város még egy Olimpiai Stadiont is? Mondjuk, ha ez a város sem, akkor semelyik és azért már van rá ötletük is, hogy mit kezdjenek vele. Tavaly, a Climate-KIC Summer School Reunion alkalmával voltunk az építési területen, ez volt a végállomása a Sustainable London Tour-nak, akkor a stadion ’ahead of time and budget’ állapotban várta a folytatást. Talán jobb sora lesz, mint az athéni stadionnak, jelen tervek szerint ugyanis az olimpia után vagy a West Ham Unitedhez kerül és így fog majd egyszer festeni; vagy pedig a Tottenham Hotspur szerzi meg és akkor ilyen lesz :)


Az alábbi képpel zárom a posztot: információs oszlop, ezek annak idején világoskékek voltak, mára feketére égette őket a nap, ragasztás pedig felhasadozott… Athens 2004.


2012. április 29., vasárnap

Pireusz és Monastiraki

A beosztás ismét Athént dobta, sőt másnapra még egyszer (utóbbiról majd holnap), így kénytelen voltam újabb látnivalókat felhajtani. Gondoltam, lezizzenek Pireuszba, ha már egyszer ennyire közel van a tenger, nagy forgalmú kikötőt meg még úgysem sokat láttam... Nem zongoráztam végig magamban, hogy milyen lesz, csak ránéztem az órára ("hűbmeg fél 5 és nem fél 4 van, a szentségit az óraátállításnak", "hiába érünk ide pontosan, mire a reptér, kisbusz, szálloda, minden...", "holnap svájci idő szerint 3.40-kor kell kelni, basszus, indulás, még ma vissza kellene érnem..."), villámgyorsan összepakoltam a legszükségesebbeket (ész, pénz, zsebkendő, fényképezőgép) és sipirc a metróállomásra.

A metró árban korrekt, 1,40 euró a menetjegy, napijegyet meg 4 euróért lehet venni, utóbbi kétharmada a budapesti árnak, ha jól emlékszem. Három metróvonal van, az egyik Pireusz és Kifissia között közlekedik, ennek az elődje 1904-ben indult, elővárosi vasútként. A 2-es és a 3-as vonalat viszont a '90-es években kezdték és a 2000-es években fejezték be, miközben az 1-es vonalat felújították, így az állomások és a szerelvények viszonylag tiszták és újak :) Legalábbis belülről, kívülről valamiért ugyanis az összes metrókocsi tele van graffitivel. Talán festés helyett. Egyébként a nagy teljesítmény a belváros és a reptér metrós összekötése volt, az Elefthérios Venizélos ugyanis 30 km-re van a városközponttól, de azóta is időnként 1-1 állomással meghosszabbítják valamelyik vonalat. Mondhatnám, hogy bezzeg a négyes metró, de inkább nem. A metró utazóközönsége inkább hasonlít a budapestire, napi meló után hazafelé utazók tömegelnek a külváros felé és esti partiba készülő, sokszor okostelefonos, divatos fiatalok a belváros irányába. Azért nem minden egyes fiatal, mégsem Nyugat-Európa. Mindemellett nagyon meleg van, sok a felszíni állomás a külvárosban, tűző napsütés, pálmafák és fehér/sárgás athéni panelek jobbra-balra, szóval elég mediterrán hangulata van még a metrózásnak is.

 Monastiraki metróállomás - átszállás

Szóval, az eredeti úticélom, Pireusz, valójában egy önálló város, vagy 160 ezer lakossal, akkora, mint Debrecen, az athéni agglomeráció része és kikötője. Valóban, már az Ókorban akadt itt egy-két vasmacska, de az 1800-as években, amikor Athén lett az egyesített Görögország fővárosa, tudatosan választották ki Pireuszt, a kihalt kisvárost, hogy na, ez lesz "A kikötőváros". Be is jött, ma Pireusz Görögország hajóforgalmának a felét bonyolítja le, mind teher-, mind személyszállításban jelentős, papíron az ország harmadik legnagyobb települése - mivel a hárommilliós Athén vonzáskörzetében található, ezért ez csak demográfiai információ - és emellett még a kikötő nemzetközi forgalma is elég ütősre sikeredett. Szóval Pireusz már nem 300 lakosú halászfalu, mint 150 évvel ezelőtt...

 Így fest távolról, az egyik mólóról.

A metróvágányok mintegy 100 méterre a parttól végződnek, utána a hatsávos út felett kecses kis felüljáró, mozgólépcsővel, az egészséges életmód jegyében...


Mögötte hol üvegpaloták, hol a tradicionális sárgásfehér házak.


Közelről látszik, hogy fontos a marketing, a második emeletig mindent elborítanak a reklámtáblák.


A parton a repülőterekhez hasonlóan gate-ek, vagyis kapuk vannak, úgy 10-15, innen indulnak az egyes hajók. Köztük buszok közlekednek, gyalog nagyon macerás lenne eljutni a 2-től a 12-ig (néhány kilométer), de a menetrend görögös - a busz hol jön, hol nem, de köszönőviszonyban sincs a kiírt menetrenddel. A sárgára festett partvonal mentén...

 ... kisebb-nagyobb hajók parkolnak...


  ... a teherhajókat tudtam megnézni közelebbről.
Itt éppen egy Olimpiai Bajnok nevű példány.
 

 Csak a vasmacskája akkora, mint én.


 Rögzítés.


 Ha nincs hajó, van sirály. Akkora, mint egy tyúk.
A dunai sirályfajokhoz képest óriás.

Más óriások is vannak, az egyik korábbi képen már lehetett látni egyet - a szerencsétlenül járt Costa Concordia egyik testvére, a Costa Magica éppen indul. 


Ez a bárka egyébként a Costa Crociere társaság egyik legnagyobb hajója, 270 méter hosszú, 1000 fős legénységgel 2700 utast tud ellátni. És én még az Airbus A380-ra hittem azt, hogy monstrum. Ott legalább a crew/pax arány jobb :)

A teherhajóknál egyébként a boarding is kicsit máshogy működik, mint egy repülőtéren, délután hat körül már állnak fel a kamionok az egyébként este fél tízkor induló hajókra. Most, hogy így belegondolok, lehet, hogy egy cargo gép (mondjuk egy Antonov) rakományát sem dobják össze fél óra alatt, mint ahogy az egy utasszállító esetében történik :)

 Pireuszi plázs


  Modernül görög


 A part


 Látvány a felüljáróról - azért mégiscsak
valahol el kell férnie a 160 000 lakosnak


 Hatsávos parti forgalom
(jobb oldalon fent a kapukat mutató tábla).


 Várják az Utast.

Pireusz alapvetően nagyon zajos, hatalmas és összevissza élményként maradt meg, elképesztő forgalom van, földön, vízen. Levegőben csak azért nem, mert az Attika másik felére szorult. A görög zavargásoknak is van azért nyoma, az egyik parkolóban láttam kiégett autóroncsokat is, de mivel jobbról-balról roma famíliák szegélyezték, nem álltam neki fotózni. Szóval ahogy maga Görögország is, egyik oldalról virágzó turizmus, euró, pénzes fiatalok, Starbucks és Swarowski; a másik oldalról ugyanazokkal a társadalmi problémákkal küzd, mint a Balkán legnagyobb része, munkanélküliség, pocsék államháztartás, korrupció, munkamorál-problémák, tüntetések... furcsán kettős világ ez.
 
A kikötő után még Monastirakinál megálltam egy kicsit körülnézni, ez a turistaparadicsom-bazárnegyed Athénban, közvetlenül az Akropolisz alatt. Maga a tér tele van emberekkel, körben változatosabbnál változatosabb házak. Képek.

Egy kis görög (jobbra), egy kis nyolcvanas évek (balra),
egy kis templom (elöl, középen).


Bazársor.


Piac.


Éttermek.


Globalizáció.

2012. április 24., kedd

Hallépcső, street art és közösségi kert

A hétvégén egész közel, a két falunyira elhelyezkedő Wettingenben sétáltunk egyet, tekintve hogy még márciusban kifigyeltem a vonatból, hogy az egyik vízerőmű gátja (van jó néhány - mármint erőmű és gát is) mellett egy egész nagy hallépcső van. No, ezt vizsgáltuk meg közelebbről.


A helyszín - az erőmű Wettingen mellett


A gát - 18 m magas, előtérben a közúti, közvetlenül a gát felett a vasúti híd


A cucc a gát tetejéről

A duzzasztott oldalon egy egész nyugodt kis tavacska alakult ki. Abból is látszik, hogy a víz mennyire nem mozog, hogy szárcsa koma fészket rakott a hordalék tetején :)


Fészk.



Ezzel a szerkentyűvel pedig...


... a csónakokat és a kisebb hajókat - van evezősklub
Badenben - lehet áthúzni egyikről a másik oldalra.

A hallépcső maga igazából egy lépcsőzetes mesterséges vízesés-sorozat, amelynek fokai úgy vannak kialakítva, hogy a halak felfelé is tudjanak úszni rajta. Ez a fontos több okból is, pl. ha áradás idején leviszi a halakat a Rajnáig az ár, akkor vissza tudjanak úszni az eredeti élőhelyükre, de a pisztrángok ívás idején lejjebbi élőhelyekről felfelé vándorolnak, ehhez is mindenképpen szükségük van a lépcsőkre, ha már egyszer gát épült a folyón.


Így néz ki a gát tetején.


Magyarázat. A tábla szerint több mint 10 faj használja a lépcsőt.


Folytatás. A híd mögött egy kis közösségi kert.

Svájcban egyébként ezek a közösségi kertek is hihetetlen népszerűek, csak Baden és Zürich között a vonatról több, mint 10-et lehet látni, ezek között van kicsi (2-3 parcella) és stadion méretű (ránézésre 2-300 parcella). Utóbbi helyére felmerült a helyi önkormányzatban, hogy hokicsarnokot építsen, de ellenállnak, kint van egy hatalmas tábla hogy "Eisstadion ja, aber nicht auf unseren Garten!" (vagyis "Hokicsarnok igen, de nem a kertünkön.") és nem járulnak hozzá a dologhoz. Ahogy láttam, nagyon kedvelt ez a közösségi kertészkedés ügy, a parcellák túlnyomó többsége gondozott, hétvégente egy csomó autó áll szinte minden nagyobb kert környékén - vannak azért biciklik is, de ezeket a kerteket sokszor idősek művelik - szóval nem valószínű, hogy az ominózus kertek gazdái egyhamar beadják a derekukat egy hokistadion tervének...


Íme az itteni kertecskék, közelebbről.
Ilyenkor nekem is hiányzik a kerti
pücskörészés.


A híd alatt egy kis street art.


Az egészet körülöleli a hallépcső, ilyen kis patak formájában.


A Limmat felett egy régi fedett fahíd.


Gerendák.


És így kezdődik alul a hallépcső :)


Innen indulnak a vízlakók.

Az gát és környéke nagyon svájci, minden négyzetcentiméter ki van használva, áramtermelés a gát lényege, ugyanakkor a halakra is gondoltak. Minden komolyabb szürke betonfelület tele van graffitivel, de közben a túloldalon közösségi kertek sorakoznak. Bicikliparkolók és Wanderweg-ek (kirándulóutak). Sportpályák a gát mellett - így a hordalékban néhány focilabda és egy rakás teniszlabda is akad. Az egészen keresztülhúznak a vonatok - ezekkel kb. mindenhova el lehet jutni Svájcban, pontosan :) Összességében likey-likey :)

Zárókép